A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Csatlakozz hozzám

Az egyik és az év utolsó DS foglalkozáson vettem részt és éppen Harry mellett álltam, aki megmagyarázta mit fogunk gyakorolni.

- Jól vagy figyeljetek! - szólította meg Harry a zsibongó társaságot. - Arra gondoltunk Chizukoval, hogy ma ismételjük az eddig gyakorolt varázslatokat. Ez az utolsó edzés a téli szünet előtt.

- Nincs értelme új dologba kezdenünk, hiszen három hétig nem találkozunk. - fejeztem be Harry mondandóját

- Nem csinálunk semmi újat? - morogta az örökké elégedetlen Zacharias Smith - Ha ezt tudom el sem jöttem volna

- Akkor nagyon sajnáljuk, hogy Harry és Chizuko nem értesített előre. - felelte neki fennhangon Fred, mire többen kuncogtak a frappáns válaszon.

- Párokban fogunk dolgozni. - kezdtem bele - Először tíz percig gyakoroljuk a hátráltatóártást, aztán elővesszük a párnánkat és újra megpróbáljuk a kábítóátkot.

A társaság, párokra oszlott és partnerem, mint mindig Hermione volt. Hamarosan felhangoztak az első Obstructo! felkiáltások; akit eltalált az ártás, körülbelül egy percre harcképtelenné vált - addig partnere a többieket nézegette -, s azután folytathatta a gyakorlást. Én éppen a paralizált Hermionét vizsgáltam, akit végre legyőzhettem, mint mindig, bár ezekért a győzelmekért igazán megszenvedtem, hogy megkaphassam, hisz én és Hermione egy szinten voltunk. Egy óra elteltével pedig befejeztük a gyakorlást.

- Már nagyon jók vagytok. - szólt Harry széles mosollyal - A szünet után megpróbálkozunk pár komolyabb patrónusbűbájjal is. És persze külön köszönet Chizukonak, hogy vállalta velem együtt a DS tanítását.

A bejelentést izgatott moraj fogadta. Aztán mindenki szedelőzködni kezdett, majd a DS-tagok a szokásos módon, kettes-hármas csoportokban indultak hálókörleteik felé. A legtöbben búcsúzóul boldog karácsonyt kívántak nekem, míg én megkezdtem a párnák összepakolását. Ron és Hermione is besegített pakolni, de aztán mentek. Én még vártam Harryre, aki eltéblábolt egy kicsit, majd mellém jött.

- Min gondolkozol?

- Dracon... Most is alig tudtam eljönni. Nehéz feladat neki megbirkózni ezzel az egésszel Harry. Ha magára hagyom pont karácsonykor, az szörnyű lenne. Főleg, hogy én vagyok a problémája forrása. Ilyenkor, azt kívánom bárcsak sose vállaltam volna el vagy szerettem volna bele. Akkor minden könnyebb lenne.

- Ez a múlt Chizuko és nem tudod megváltoztatni bármennyire is akarod. A jelennel kell törődnünk és azzal, ami ránk vár. Vannak még rémálmaid?

- Persze. Cedrik hullájának a képe még sokáig megmarad a rémálmaimban.

- Nem, menj csak. - hallottam Chot, majd láttam, ahogy a terem közepén sír, így odamentem hozzá.

- Cedrik? - tettem fel az egyenes kérdést

- Mégis honnan...

- Meghalt valaki, akit nagyon szerettél és a gyász miatt gondoltam Cedrikre.

- Tudod... ezekről a dolgokról... amiket tanulunk... mindig az jut az eszembe, hogy... hogy ha ő is gyakorolta volna ezeket... akkor még ma is élne. - tudtam, hogy nem tudtam segíteni neki, hisz még nem gyászoltam. Cedrik halála kiborított, de mivel nem ismertem, nem tudtam gyászolni.

- Jól tudta ezeket a bűbájokat. - szólaltam meg megfogva a vállát - De akit Voldemort meg akar ölni, annak nincs esélye.

- De akkor te miért élsz?

- Mert engem Voldemort nem megölni akar, hanem valami mást akar tenni velem, amiről fogalmam sincs.

- Oh, ez borzasztó lehet...

- Nem az, csak a bizonytalanság érzése ijesztő. De ha valami van csak szólj nekem, mert tudod...

- Tudom, hogy szörnyű lehet ez neked - folytatta Cho, majd megint megtörölte a szemét - Szörnyű lehet, hogy Cedrikről beszélek, hisz láttad, ahogy meghal... Biztosan szeretnéd inkább elfelejteni.

- Igen, de tudom, hogy nem lehet. - ráztam meg a fejem

- Köszönöm a szavaidat... Nagyon jó tanár vagy. - mondta nekem könnyes mosollyal

- De a legtöbb dolgot Harry csinálja, én csak besegítek, ahol tudok. Tudod... az Ázsiai lányok tartsanak össze.

- Igen, hallottam, hogy japánból jöttél. Egyébként ti, hogy vagytok?

- Öhm... jól, bár nem tudom, hogy elmenjek-e Ronékhoz karácsonyra vagy maradjak-e itt. Nem akarom őt egyedül hagyni karácsonykor.

- Nagyon szeretheted őt, annak ellenére miket művelt.

- Csak az alapján ítélik el, hogy mit csinál és nem nézik meg miért csinálja.

- Értem... Akkor én indulok. - mikor pedig épp kilépett volna még eszembe jutott valami.

- Cho! - kiáltottam, mire a lány felém nézett. - Cedrik egy hősként halt meg, ezért nem fogom elfelejteni. - ez pedig mosolyt csalt a lány arcára, majd kilépett.

Este a újra rémálmaim voltak, de nem a megszokott. Egy folyosón találtam magam egy hatalmas kígyóval az oldalamon, mely elindult annak vége felé, szépen lassan. Akkor jöttem rá, hogy nem álmodok, hogy minden kidolgozott volt és teljesen valós. Aztán megálltam egy pillanatra, majd így szóltam:

- Tudom, hogy itt vagy Tom Riddle (magyar változatban Denem, aki nem tudná). - emlékeztem vissza a névre a titkok kamrájából. - Nincs értelme, hogy bujkálj, hisz eddig mindig frontálisan támadtál. - lépkedtem a kígyó mellett, abban az esti kihalt folyosóban.

- Frappáns gondolatok egy olyan embertől, mint te. - jelent meg a kígyó másik oldalán a velem egyidős Tom Riddle. Hasonított, ahhoz a fiúhoz, akit a Titkok Kamrájában láttam, de idősebb volt. Én pedig csak értetlenül összevontam a szemöldökeimet.

- Miért nézel ki úgy, mint egy normális ember?

- Mert Tom Riddlet szólítottad és nem Voldemortot.

- Tom Riddle és Voldemort ugyanaz a szörnyeteg. - vágtam vissza idegesen, ezzel pedig tényleg elgondolkodtattam a mellettem álló fiút.

- Olyan vagy, amilyen ő volt. Nem is csodálom, hogy a Malfoy fiút választottad. A családja hűen szolgál alattam már régóta.

- Amint minden tisztává válik visszakapja az életét és ugyanúgy azzá válik majd, mint a családja. Mélyen tudod, hogy igazam van. De nem kell így lennie. - fogta meg a karom és húzott magához - Csatlakozz hozzám és nem esik bajod. Csatlakozz és nyugodtan meglehetsz vele. - tett fel egy ajánlatott mely tényleg csábító volt, de nem akartam részt venni Voldemort mészárlásában vagy a következő varázslóháborúban az oldalán. Én bízok Harryben és abban, hogy sikerrel jár. Nem fogom elárulni a barátaimat.

- És, ha nem? - döntöttem meg a fejemet mérgesen.

- Így vagy úgy, de nekem fogsz dolgozni.

- Azt kötve hiszem. Nem tudom miért pazarlod az időd rám.

- Oh, te sokkal fontosabb vagy, mint bárki más Chizuko. Nagy terveim vannak veled.

- Miért én? - kérdeztem értetlenül

- Mert van bennünk valami közös ami összeköt minket. Bár nevetségesen egyszerű, te mégsem veszed a lapokat. - ekkor pedig eltűnt és részletesen láthattam, ahogy a kígyó megtámadja Ron apját.

Csak egy pillanatig láttam azt az elrettentő képet, mielőtt felkeltem volna éjféltájt. Gyorsan felöltöztem és rohantam is, hogy segítséget kérjek bárkitől, aki tud szólni, hogy megtámadták Mr. Weasleyt. Beszélnem kellett Harryvel, hogy mit mondott Voldemort és reméltem, hogy minden rendbe fog jönni nemsokára.