A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Mi...?

Éppen a Legendás Lények gondozása órán voltam mikor is a Tiltott rengetegbe indultunk a hóban, mert Hangrid ott akarta tartani az órát.

- Készen álltok? - kérdezte - Helyes... A kirándulást a Tiltott rengetegbe az ötödik évre tartogattam nektek. A mai témánk egy ritkán látható faj. Úgy tudom, az országban csak nekem sikerült megszelídítenem őket.

- Biztos, hogy szelídek? - kérdezte Draco riadtan - Volt már olyan, hogy vérszomjas állatokkal kellett dolgoznunk órán... - mire a Mardekárosok mind morogtak és a Griffendélesek is osztották a barátom aggodalmát. De nem én.

- És én teljesen élveztem! Ne legyetek ilyen gyávák, biztos vagyok benne, hogy imádni fogjuk ezt az órát. - néztem izgatottam Hangridra, aki beszédem közben csak megigazította a tehenet a vállán.

- Persze, hogy teljesen szelídek. De, ha mégsem akkor is van Chizuko, hogy elbánjon velük, nemigaz? Hisz tavaly is simán elbánt egy Magyar Mennydörgővel. - mire mindenki bólogatni kezdett. - Gyertek!

Tíz perc gyaloglás után elértünk egy helyre, ahol olyan sűrűn álltak a fák, hogy koronáik felfogták a havat, sőt a fény nagy részét is: alattuk szinte esti sötétség honolt, ami kifejezetten tetszett nekem. Hangrid nyögve ledobta a válláról a tehenet a hóba, majd egy lépésnyire eltávolodott tőle és felénk fordult.

- Gyertek, csak gyertek! - biztatott minket, mire én meggyorsítottam lépteim és az óriás mellé álltam. - A hússzag is idecsalogatná őket, de azért szólok nekik, hogy tudják, kik vagyunk. - mire lenézve meglátta az izgatott arcomat, amit szoktam vágni, ha halálos állatokról van szó. Erre csak mosolyogni tudott. - Látjátok ez az igazi órai átszellemültség! - mutatott rám - 20 pont a Mardekárnak. - majd valami furcsa rikácsolást hallatott miközben a fákat figyeltem várva mikor bukkannak elő. Majd megláttam két fénylő, fehér szemet, aztán kibontakozott a sötétségből egy szárnyas ló. Az állat elindult a tehén felé, de csak elsétált mellette és felém vette az irányt, annyira közel került hozzám, hogy hallottam a szuszogását, majd éreztem ahogy a fejével megsimogatja az arcomat, majd együttérzően a szemeimbe pillant. Nemsokára pedig megfordult és elkezdte enni a tehenet, miközben megérkezett egy társa is. Körülnézve csak értetlen arcokat láttam, de visszaemlékezve tudtam miért mindenki értetlen.

- Neked tetszenek Harry? - fordultam a barátom mellé, aki már mögöttem állt.

- Te is látod őket? Ron nem lát semmit.

- Tegye fel a kezét, aki látta őket! - mire én és Harry felraktuk a kezünket és egészen boldognak tűnt, hogy megtudhatja a rejtély megoldását.

- Igen.. Igen , tudtam, hogy ti is látni fogjátok őket, Harry és Chizuko. - szólt komoly arccal. - Te is Neville? És...

- Elnézést kérek - nyekeregte Draco a másik oldalamon. -, de megmondaná, mit kell látnunk?

- Chizuko. - nézett felém tudva, hogy tudom a választ. Szóval megköszörülve a torkom meg is kezdtem a magyarázatom.

- Ezek thesztrálok és csak azok látják őket... - mire elkomorodtam, hiszen beugrott Cedrik hullájának a képe az akaratom ellenére is. - akik találkoztak már a halállal. Nézzétek meg a tehenet. - mutattam a halott állat felé, mire mindenki megijedt.

- Pontosan, így van. Még 10 pont a Mardekárnak.

- Ehhem, ehhem. - mondta a Ron mellé visszatért Harrytől alig két méterre Umbridge professzor. Már ismert zöld süvege és köpenye rajta volt, s a karjában dajkálta a szeretett jegyzettömbjét. Már a látványától is elfogott egy mélységes undor, de tudtam, hogy most jön még a sava-borsa, szóval meg kéne tartanom a nyugalmam.

- Á, jó napot! - köszönt mosolyogva a vadőr, miután azonosította a hang forrását.

- Megkapta az üzenetet, amit reggel a kunyhójába küldtem? - kérdezte Umbridge. Ezúttal is, mint a legtöbb alkalommal, amikor jön, hangosan és lassan beszélt, mintha egy nehéz felfogású emberhez szólna. - Értesítettem benne, hogy ma óralátogatást tartok magánál.

- Hogyne, megkaptam. - bólogatott vidáman Hagrid - Örülök, hogy megtalált minket. Hát, amint látja... vagyis hát, nem tudom... látja? Szóval ma a thesztrálokkal foglalkozunk...

- Tessék? - szólalt meg Umbridge összehúzva a szemöldökét, és a füléhez emelte kezét. - Mit mondott?

- Öhm... Theszrálok! - ismételte hangosan. - Nagy... öhm... szárnyas lovak, tudja! - és biztató mosollyal meglengette a karjait. Umbridge csak hangosan motyogva jegyzetel, mire elfogott a düh, mögöttem, pedig Pansy rázkódott a nevetéstől. Mikor felnéztem Dracora azt hittem őt is elfojtva a nevetéstől látom, de ami valójában az arcára ült ki megijesztett. A harag és a düh valami ocsmány keveréke lehetett, ami miatt komolyan megijedtem, mert ez mind miattam volt. A büntetés miatt tervezgette Draco, hogy szépen megfolytja a professzort a két kezével. Ekkor Umbridge kijelentette, hogy elkezd kérdezősködni. Azonnal megbántotta Nevillet és Pansyt is megkérdezte míg nem megállt Draco előtt és gonoszul mosolygott, amitől még a vér is megfagyott az ereimben és a hideg idő is csak egy kellemesen meleg napnak hatott.

- Hallottam a pletykákból a Minisztériumban... - kezdte és mivel ennek semmi köze nem volt az órához, mindenki rá figyelt. - hogy Lucius kitagadott téged a Malfoy családból a viselkedésed miatt. Igaz? - kérdezte, de úgy nézett, hogy mindegy volt ő tudja. Láttam, ahogy többen döbbenten néznek rá, miközben ő lehajtotta a fejét és válaszolt.

- Igen... kitagadott az apám. - mondta remegő hangon és éreztem, hogy a sírás szélén áll, én pedig döbbentem néztem rá.

- Mi...? - hogy, mégis hogy tehette ezt?! Nem... ez túl nagy áldozat volt! Mégis, hogy képzelte, hogy feladja a nevét, mely első óta azt jelentette számára, hogy felsőbbrendű? A nevét használta mindenre, de most elvesztette és én erről csak most tudtam meg! Vajon... mikor történt ez?

- Akkor a legjobb, ha a sarkadra állsz, hisz többet nem mehetsz haza apukádhoz, de azt hiszem eleget láttam. Tíz nap múlva megkapja a felülvizsgálat eredményét. - majd elment.

- Hazug, álnok rosszindulatú vén szörnyeteg! - fakadt ki idegesen, Harry miközben a kastély felé tapostuk ötösben a havat. - Tudjátok miért csinálja ezt? Mert pikkel a félemberekre! Ráadásul ez egyáltalán nem is volt rossz óra! Azt hittem, megint durrfarkú szurcsókokat vagy hasonlókat fog hozni, de a thesztrálokkal nem volt semmi semmi baj. Hagrid tényleg kitett magáért.

- Umbridge azt mondta veszélyes bestiák. - jegyezte meg Ron

- Nem azok, az egyik megsimogatott. Nagyon édesek.

- És megtudják védeni magukat, ahogy Hagrid is mondta. Persze egy olyan tanár, mint Suette-Pollts biztos csak a RAVASZ előtt mutatná meg őket, de hát tényleg izgalmas állatok, nem? Bár láttam volna őket!

- Tényleg azt kívánod? - néztem Hermione felé

- Nem, dehogy! Butaságot mondtam.

- Semmi baj. - válaszoltam szárazon

- Én azon csodálkozom, hogy ennyien látták őket. Négyen a csoportból...

- Ne álmodozz Weasley. - mondta egy undok, hang. Mi csak most vettük észre, hogy Crak és Monstró ott lépkedtek a nyomunkban. - Hiába néznéd végig, ahogy valaki kinyiffan, a kvaffot utána se látnád jobban. - mondta a másik.

- Hagyjátok békén Ront. - szólalt meg a társalgásunk során először Draco. A hangja még mindig remegett, ami miatt ki is röhögték az állítólagos barátai, majd előretolakodva elmentek. Ron alig bírt megszólalni, de végül a kíváncsiság legyőzte a meglepettségét.

- Te Ronnak hívtál? - kérdezte teljesen értetlenül Dracotól.