A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Te komolyan idióta vagy!

Felérve, kopogtattam, majd beléptem, mire az öreg óra a szobában elütötte a hármat.

- Időben érkezett Miss Tsuky, mint mindig. Gondolom te is tudod, hogy a Trimágus Tusa egy nagy iskolai program, melyben sok segítségre van szükség. Azért hívtalak ide, mert Hagridtől értesültem, hogy segítség kellene az első próbához, melyben sárkányok szerepelnek. Mesélt az előző évi Legendás Lények Gondozása órán nyújtott kiemelkedő teljesítményedről. Mondta, hogy csak az érintésedtől lenyugodtak az állatok és legtöbbször a te társaságodat keresték. Ezek fényében kérnélek meg, hogy a versenyzőknek, te vezesd be a sárkányokat, illetve, ha komoly probléma adódna, pedig megállítanád őket. Tudom nagy felelősség ez számodra, így nem várom el, hogy igent mondj, de megbeszéltem a házvezetőddel, hogy így az egyesedet ezt váltja fel. Illetve mivel ez is tudomásomra jutott, a feladatot közösen kell csinálnod Darcoval.

- Persze, hogy elfogadom! - mondtam izgatottan, majd részletek következtek, így késő délutánig bent maradtam beszélgetni az igazgatóval.

Aztán megint siethettem, de ezúttal vacsorázni. Leültem enni, nem sokkal később, pedig Draco már mellettem ült és evett. Összességében a mai nap nem volt olyan rossz. Persze, a holnapi még borzalmasabb lesz, hisz mindvégig Dracora kell figyelnem és utána még korrepetálnom is szükséges. A vacsora végére, inkább csak játszottam az étellel, mint valami kisgyerek. Kedvetlen voltam, aludni pedig nem akartam, így ellopakodtam a vacsoráról és kimentem levegőzni. Érződött, hogy már ősz van, a falevelek sárgultak, a szél erősebben fújt, az idő hidegebb volt. Tudtam, hogy hosszú évnek állunk elébe, de, ha tartani akarom a tempót, akkor fel kell kötnöm a gatyámat.

Másnap reggel, azaz Szombaton kint álltam Draco mellett, miközben a ketrecbe zárt sárkányokról beszélt Hagrid és, hogy mit tegyek velük. Aztán egyszerűen kiengedte az elsőt a Magyar Mennydörgőt, majd elment. Persze Draco azonnal felkiáltott mondva, hogy „Te megőrültél?!". Én viszont odaléptem a sárkányhoz, magam elé tartva kezeimet. Egyre közelebb lépve hozzá lenyugodott majd megsimogathattam a fejét. Ennyi lenne a dolgom. Megállítani az elszabadult sárkányokat. De ez is egy jó feladat lett volna, ha éppen nem vele kéne csinálnom.

- Csak ennyi? - kérdezte felháborodva, mintha neki eddig szenvednie kellet volna.

- A sárkányok érzékeny lények, szóval nem csak ennyi. És, ha tovább nyavalyogsz megmondhatom ennek a sárkánynak, hogy harapja le a fejed. Nem bánnám. - mondtam miközben a tüskéit néztem.

- Látom egy igazi seggfej beszél belőled.

- Oh, ha azt hiszed ez seggfejség, akkor bőven tévedsz. - mire csettintettem egyet, mire a Magyar Mennydörgő tüzet okádott, ami alig pár centivel arrébb landolt, mint Draco.

- Te komolyan idióta vagy! - rakta karba a kezeit, mire csak nevetni tudtam.

- És mond. Engem hol érdekel a véleményed? - mondtam, majd szóltam Hangridnak, hogy, hozhatja a következő sárkányt. A továbbiakban Draco a csöndes életmódot választotta, míg én elvoltam a sárkányokkal. Miután befejeztem ezen tevékenységemet elköszöntem, majd Dracoval a nyomomban visszaindultam az iskola épületébe. Útközben beért Draco, majd megfogta a vállamat, hogy rá figyeljek.

- Akkor segítesz végre? - kérdezte, mire egyből azt válaszoltam volna, hogy "Miről beszélsz?", de eszembe jutott, hogy elvállaltam ezt a kifejezetten idegesítő fiút.

- Persze. Ha visszaértünk, megfelel?

- Igen. - mondta egy biccentés keretében.

További utunk többnyire csendes volt, így sikerült elgondolkoznom. Bár én és Draco egy házba jártunk, nem is ismertük egymást. De úgy... semennyire. De ezen nem is kéne gondolkodnom! Beérve a klubhelyiségbe, intettem Draconak, hogy hozom a könyveimet és ott várjon meg. A háló tele volt lányokkal, szóval az átlagosnál gyorsabban kerestem meg a könyveimet és indultam kifele. Épp kiléptem az ajtón, de sajnos észrevettek.

- Nocsak, nocsak. Chizuko Tsuky a szégyenünk, megint idetolta a képét.

- Már indulni készültem Suzan, szóval, ha elengednél... elvinném magamat és a képemet is mindkettőnk javára. - majd kilépve első dolgom volt megragadni Draco karját és elhúzni erről a helyről.
Azt hittem nyugodtabb délutánom lehet, de Draco mellett mi lehet nyugodt?

- Akkor ezt rakjam bele, majd keverjem meg? - kérdezte jó diák módjára Draco.

- Igen. - Végre! Megjegyezte, hogy kell csinálni. Az elmúlt 3 óra csak arról szólt, hogy a legalapabb dolgokat magyaráztam el. - De szerintem mára ennyi elég is lesz. - mondtam látva az arcán, hogy már nem meri beletenni a piócát az edénybe, nehogy valami legyen. Ennek hallatán arca felvilágosult és felállva szinte kirohant a teremből.

- Ez egy borzasztó hosszú év lesz. De megéri a fáradozásaimat. - mondtam leginkább magamnak

Legendás lények gondozása óránk volt másnap a Griffendélesekkel. Én éppen unatkoztam, amikor hozzám sétált Csikócsőr, akinek meg is simogattam a fejét.

- Mi van kisfiú? - kérdeztem, miközben simogattam

- Szóval az állatokkal is beszélgetsz. - hallottam Draco hangját mellettem.

- Még mindig kevésbé seggfejek, mint te. És azt hiszem Csikócsőr sem szeret.

- Akkor így jártam. Jaj, de rossz nekem. - mondta tettet csalódottsággal. Mire eszembe jutott valami. Nem akartam szabályokat szegni, de ez az óra valami nagyon unalmas volt. Szóval felültem Csikócsőrre és indulni akartam

- Hova mész? - kérdezte Draco összevont szemöldökkel

- Repülök egyet. - majd, Draco hirtelen felült mögém, ezt pedig a Hipogriff is jelezte egy zaklatott szuszogással.

- Akkor mire vársz? - hallottam a hangját a fülemnél.

- Semmire. - majd elindítottam Csikócsőrt és alig néhány másodperc alatt felemelkedtünk és titokban elrepültünk az óráról, ami a részemről egy eléggé felelőtlen döntés volt. Mikor egészen fent voltunk megláthattuk a tájat és a kastélyt, mely az iskolánkként szolgált. Nem tudom, mi, de valami ebben a tájban nagyon emlékeztetett japánra, pedig az a világ másik felén volt. - Japán. Amennyire gyűlölöm azt a helyet, annyira vágyok oda vissza. - mondtam úgy általánosan miközben hagytam, ahogy a hosszú sötétbarna hajamba belekapjon a szél.

- Olyan messziről jössz el minden évben csak, hogy itt tanulhass? - kérdezte mögöttem Draco

- Nem, valamikor Harryvel töltöm a nyaram vagy Hermionéval. És te? - jött ki egy hirtelen kérdés a számom, mellyel megleptem a fiút.

- Senkivel. - válaszolta nyersen éreztetve, hogy ez nem az a téma, amiről szeret beszélni. - De, ha unod ezt a tárgyat, akkor miért vetted fel?

- Miattuk. Számomra ők a családom, bár tudom, hogy te ezt sosem fogod megérteni, viszont már csak 5 perc van az órából, szóval ideje visszatérni. - mondtam terelve a témát, majd észrevétlenül vissza is értünk az órára.

- Hol voltál? - kérdezte tőlem Hermione

- Elmentem repülni Dracoval. - mondtam, mintha mindig ezt csinálnám.

- Mit. Csináltál.

- Túlléphetünk ezen?

- Azt mondtad korrepetálod és nem azt, hogy elrepülsz vele valami romantikus marhaságra!

- Hát akkor most megtettem! De nem volt benne semmi romantikus!

- Rendben, szerintem tényleg dobjuk a témát és beszéljünk arról, hogy holnap lesz az első próba.

- Ahol nekem kell figyelnem, hogy senki ne haljon meg.

- Én egy kicsit féltem Harryt. - vallotta be Hermione

- Én nem egy kicsit féltem, de ő Harry Potter. A mi Harrynk és bár féltem bíznom kell abban, hogy képes kezelni a helyzetet.

- Igazad van. Bízzunk abban, hogy holnap nem lesz semmi baj. - Oh, hogy mekkorát tévedett Hermione.