A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Ha azt hiszed ez egy rémálom, akkor ami következni fog az maga a pokol

Másnap volt Harry második próbája, mely mondjuk számomra egy rémes napra sikeredett. És csak azért mert elvarázsoltak, hogy Harry megmenthessen a próbáján. Eközben Draco halálra aggódta magát miattam elmondása szerint már nehéz őt elképzelni aggódva.

Miközben pedig megint ájult állapotban voltam álmodtam, vagyis visszaemlékeztem az első napomra.

"A 9¾. peronon szálltam fel a Roxfordi vonatra, miközben izgalommal vártam az első tanévemet. Felérve a vonatra benyitottam az első kabinba, ahol egy kócos fekete hajú fiú ült egyedül.

- Beülhetek? - kérdeztem, akkor még féléken az előttem álló fiúnak.

- Persze. - válaszolt egyszerűen - Harry Potter vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! - nyújtotta felém a kezét

- Chizuko Tsuky.

- Japánból jöttél idáig? - kérdezze meglepődve, mire biccentettem egyet. Ekkor egy vörös hajú fiú lépett be hozzánk.

- Van itt még hely? - kérdezte

- Igen. Én Harry Potter vagyok, ő pedig Chizuko Tsuky. - mutatott rám

- Te tényleg Harry Potter vagy? - tátotta el a száját.

- Miért? Szerinted nem biztos a saját nevében? - húztam fel az egyik szemöldökömet, miközben vöröske már előttünk ült.

- Ron Weasley vagyok! De akkor egy villám alakú seb van a homlokodon, nem?

- Ez kezd egyre röhejesebb lenni. Mi közöd ahhoz, hogy milyen seb van vagy nincs a homlokán? - emeltem fel egy kicsit a hangomat éreztetve, hogy idegesítő, amit csinál.

- Te is egy mugli családból vagy, ugye? - forgatta meg a szemeit.

- Híres lettem, mert egy sötét varázsló meg akart ölni és nem sikerült neki. - foglalta össze a történetét Harry, majd megmutatta Ronnak a sebét és vettek egy csomó csokit.

- Te nem kérsz Chizuko? - kérdezte Ron tömött szájjal.

- Nem szeretnék hízni, ezért nem kérek. - ekkor pedig belépett egy göndör hajú lány talárban.

- Sziasztok, nem láttátok Neville békáját? - mire mindhárman megráztuk a fejünket.

- Hermione Granger.

- Chizuko Tsuky vagyok, a vöröske Ron Weasley, mellettem pedig a híres Harry Pottert láthatod. Te olvastad a könyveinket?

- Igen. Azt hittem én vagyok az egyetlen, aki ezt tette!

- Dettó! - majd lepacsiztunk és az út további részében pedig négyesben beszélgettünk. Végül megérkeztünk a Roxfortba, ahol nemsokára megkezdődött a beosztási ünnepség. Izgatottan vártam a nevemet. A Griffendélbe akartam kerülni, ahol Harry, Ron és Hermione már várt rám.

- Chizuko Tsuky! - hallottam a nevem, majd a székre leülve a fejemre rakták a Teszleg Süveget.

- Nehéz döntés. - hallottam a süveg hangját a fejembe - Az esze, mint a tenger és bátorságban sem szenved hiányt meg ravasz, mint a róka és úgy mar akárcsak egy kígyó. Olyan, mint Tom szóval azt hiszem megvan hova mész ifjú hölgy

- Hova? - kérdeztem vissza a fejemben, de nem kellett sokat várnom, hisz abban a pillanatban a süveg be is osztott.

- MARDEKÁR! - mondta, mire én csak szótlanul leszálltam a székről és egy utolsó pillantást vettem Harryék felé, majd elindultam a házam asztalához, ahol csak fagyos pillantásokkal köszöntöttek. Már akkor tudtam, hogy nehéz lesz az elkövetkezendőkben az életem.

Az első hónapokban kerültem Harryéket egy afféle szégyenérzett miatt, mert nem egy házba kerültünk. Akkor ismertem meg Pitont, aki kifejezetten utálta Harryt és, akit Harry is kifejezetten utált. Mivel sokan piszkáltak és bántottak, mint házvezetőm kötelessége volt segítenie rajtam vagy csak magát látta bennem. Talán miatta lettem az, aki most vagyok. Megtanított kiállni magamért mégha ez problémát is jelenthet, megmutatta, hogy verjem vissza a varázslatokat, hogy készítsek tökéletes bájitalokat. Sok mindennel tartozom neki és nem bírom elégszer megköszönni, hogy apám helyét, oly sokszor ő veszi át, hisz szüleim, mint a Mugli világ legnagyobb üzletemberei sokat utaztak, így nem volt idejük rám. Végül nemsokára csatlakoztam Harryhez és lettem Hermione legjobb barátja."

Mikor a levegőre ért Harry velem a vízből azonnal kinyitottam a szemeim és felkiáltottam.

- Ez mi volt?!

- A második próbám. - hallottam Harry hangját mellőlem, miközben kiúsztunk a partra. Kiérve mély lélegzetekkel próbáltam visszaállítani az oxigénellátásomat, sikeresen.

- Chizuko! - futott hozzám Hermione, majd szorosan átölelt. - Azt hittem bajod esett!

- Bocsánat, de erről még én sem tudtam! De... Te is csupa víz vagy!

- Az egy másik tészta.

- Nem hinném. - raktam karba a kezeimet, de hamar túlléptünk, hisz senkinek sem esett baja.

A következő hetekben Harryék tovább folytatták nyomozásukat, hogy ki is dobta bele a nevét a serlegbe. Én pedig végre eljutottam Dracoval egy Roxmortsi hétvégére, de már akkor éreztem, hogy sebesen közeledik az év vége, hisz már tavasz van. Aztán eljött a harmadik próba, ami egy labirintus volt, ahol át kellett jutni az egyik pontból a másikba. A tömeg őrjöngött, mikor elkezdődött és én is épp beértem volna a többiekhez, ha nem hallok suttogást. Ismerős volt, ezért valamiféle kényszert érezve követni kezdtem a hangokat, melyek egyre erősödtek, majd megtalálva a forrását meglepetten néztem magam elé.

- Egy könyv? - majd megfogtam és felemeltem, de rá kellett jönnöm, hogy a könyv egy zsupszkulcs volt, mely hirtelen elvitt. Egy temető sáros földjén jelentem meg és nem messze megláttam egy alakot.

- HARRY! - kiabáltam, majd futni kezdem felé, de fokozatosan lelassultam, mintha a temető elszipolyozná minden erőm. Mire odaértem elé már késő volt. Csak egy fájdalmas nyöszörgéssel rogytam össze már a Harry előtt álló Voldemort lábainál. Akkor csak azt kívántam, hogy ez egy rémálom legyen.

- Ha azt hiszed ez egy rémálom, akkor, ami következni fog az maga a pokol, mert egyhamar nem szabadulsz. Jól jegyezd meg, amit mondtam. Ne feledd ifjú Chizuko... Ugyanazok vagyunk. - mondta a sötét nagyúr még jobban megrémítve, annyira, hogy beszélni sem tudtam.

Ekkor nem éreztem kiutat abból, amibe jutottam, de Voldemort, csak ignorálta Harryt és engem figyelt, míg meg nem jelentek a halálfalók és akkor parádézhatott egyet Harryvel, aki, amit újra a földön állt azonnal engem védett. Végül Harry párbajozott Voldemorttal és valamiféle módon lelkek segítettek neki időt nyerni.

- Chizuko fogd meg a kupát! - kiabált Harry mire felkaptam a kupát és megfogtam Harry kezét, aztán pedig csönd lett. A tömeg őrjöngése hatalmas volt, amikor visszatértünk Cedrik hullájával. Harry és én pedig sírtunk.

Abban a pillanatban belevésődött Voldemort mondata a fejembe, ami nem hagyott békén. Az aznap Harrynek még nem volt vége, de nekem igen és ezért hálát adtam az égnek. Persze aznap este Draco mellett aludtam. Talán, ha év eleje lett volna, akkor nem hitt volna nekem, de most minden szavamat elhitte, de lehet azért mert az apja is ott volt. A világ aznap számomra felborult, mert rájöttem arra, hogy sokkal fontosabb szerepem van, mint hittem. Egyenlőre csak az a rejtély, hogy miért. De a válasz nem váratta évekig magát.

~~4.év vége~~