A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Az élet megy tovább

- Te Ronnak hívtál? - kérdezte teljesen értetlenül Dracotól.

- Ez a neved, nem? – emelte fel kérdőn egyik szemöldökét, mire a Vöröske csak megrázta a fejét, majd csöndben tovább indultunk. Visszaérve elváltunk egymástól és én meg Draco visszaindultunk a klubhelyiségünkbe.

- Miért tetted? Miért hoztál ekkora áldozatot? Egyszerűen nem értem. – szipogtam, mert tudtam mivel jár, ha kitagadnak, bár szerencsére velem ez nem történt még meg.

- Nem gondoltam, hogy így lesz. – mire átölelt és elkezdett sírni a vállamba. – Nem tudom mit tegyek... Elveszetnek érzem magam. Elvesztettem mindenkit...

- Nem, mert én is itt vagyok neked én, hisz ne feledd... Te vagy a szőke hercegem. – toltam el egy kicsit magamtól őt – És bár nem vagyunk a helyzet magaslatán, ki fogunk találni valamit, mert az élet tovább fog menni és nem volt még eddig olyan, hogy nem volt semmi se.

- Tényleg?! Nem fog minden megoldódni magától és én nem tehetek semmit! Nincs kiút... - rázta meg a fejét, majd letörölte kék szemeiből a könnyeket. Bár mások ezt karakteren kívülinek tartanák én tudtam, hogy bár ő az úgynevezett "rosszfiú" neki is vannak érzései, mint mindenki másnak.

„We are still kids, but we're so in love

Fighting against all odds

I know we'll be alright this time

Darling, just hold my hand"

Énekeltem egy rész abból a dalból, melyre táncoltunk. A mi dalunk, mely olyan mintha csak rólunk szólna.

- Nézd, mindenkinek vannak mélypontjai és problémái. Ez most a te mélypontod, de majd átjutsz rajta, hisz te vagy Draco Malfoy, a fiú, aki mindig is tudta mit akar. – döntöttem meg a fejem – Csak hallgass a szívedre és tudni fogod mit kell tenned. – mondtam, mire szenvedélyesen megcsókolt, annyira, hogy bele is remegtem.

- Nem is tudom, hogy érdemeltelek ki, de te vagy a legjobb dolog, ami velem történt. – mondta mikor elváltunk levegő hiányában.

- Ezt örömmel hallom. Gyere, menjünk a klubhelyiségbe! – ragadtam meg a kezét.

Másnap reggel bájitaltannal kezdtünk a Griffendélesekkel, ezért sietve öltöztem át, majd indultam az órára Draco társágában. Belépve a terembe vidáman dobtam le magam Hermione mellé, míg Draco a helyér ült, de nem volt padtársa. Egészen addig, amíg Harry be nem lépett és meg nem látta őt. Akkor helyet foglalt mellette, ami olyan rossz ötletnek hangzott, mint kinyitni a Titkok kamráját. Kiemelem Harry Potter és Draco Malfoy jelenleg padtársak voltak, amiért mindketten meglepődtünk Hermionéval.

- Hermione, ugye jól látom, amit látok?

- Ez lehetetlen! Ilyen még sosem történt! – rázta a fejét, majd vissza is tért az órai anyaghoz és én is azt tettem. Az óra nyugodtan telt, amíg meg nem láttam, hogy Harry és Draco a bájitaljegyzeteimet figyelik értetlenül.

- Ez mégis, mit jelenthet? – nyomta Harry a mutatóujját egy egyik szóra.

- Honnan tudjam? Nekem ez kínai. – vonta össze a szemöldökeit

- Hát, akkor...

- Piton ki fog nyírni minket. – fejezte be Draco a mondatot. – És ez te Hibád Potter!

- Az enyém? Inkább a tiéd! Mi az, hogy nem tudod ezt, míg egy teljes évig korrepetált Chizuko bájitaltanból?!

- Akkor kérdezd meg te, ha tudni akarod mi ez!

- Kutyából nem lesz szalonna. Tartja a mondás. Draco már csak Draco marad Malfoy ide vagy oda.

- Egy percre még el is hittem, hogy ez jól fog működni! De csalódnom kellett, mert már megint meg akarják ölni egymást és most egy padban ülnek.

- Mégis mi ez a lárma?! – lépett eléjük Piton professzor.

- Nem tudjuk mit írt Chizuko. – szólalt meg Harry – Mert kínaiul van.

- Hé, az japán és engem hagyjatok ki ebből! – raktam fel a kezeimet, mire csak tovább folytatták a veszekedést, Piton meg otthagyta őket.

A december még több havat hozott, nekünk mégpedig házifeladat-lavinát. A karácsony közéletével nekem és Draconak is megszaporodtak a prefektusi teendőink. Mi felügyeltük a kastély díszítését (persze Hermione és Ron társaságában, akik szintén prefektusok), vigyáztunk az első- és másodévesekre, akik a hideg idő miatt bent töltötték a szüneteket és rendszeresen őrjáratra jártunk Argus Friccsel, akinek rögeszméjévé vált, hogy a karácsonyi hangulat varázsló-párbaj hullámot indít el.  Az egész szünet számomra kellemetlen volt, hisz Ron meghívott magukhoz karácsonyra, de megtudtam, hogy Draco nem mehet haza és nem akartam egyedül hagyni. Emlékszem arra a levélre, melyet Draco kezéből téptem ki, mert nem válaszolt. Az anyukája írta neki, hogy az apja nem akarja otthon látni, a próbálkozásai ellenére is. Így csak a levélben kívánt a fiának boldog karácsonyt és ígérte, hogy mindent el fog intézni, hogy év végére hazamenjen.