Elkerülhetetlen

A sosevolt randi

A dolgok kezdtek lassanvisszatérni a megszokott kerékvágásba. Ábel elalvás előtt azt mondta "Szép álmokat!" reggel pedig, miután Lujza (még félálomban) kinyomta az ébresztőjét, azt mondta "Jó reggelt!" 

Az iskola és az azzal járó kötelességek a háttérbe szorultak. Délután mindig volt valami közös program. Március elején Ábel elvitte Lujzát a kedvenc cukrászdájába, aztán a lánynak meg kellett kóstolnia az ott kapható Fekete-erdő tortát (a legjobb a városban!) utána moziba mentek és megnézték azt a filmet a felnőtté válásról.

- Helló. Egy diákot szeretnék a 17:20-as Lady Bird-re.

- Nahát, csak nem egyedül jöttél? - kérdezte a jegyárus lány és kíváncsian átlesett Lujza válla fölött. 

- Szeretek egyedül lenni - rántott vállat mosolyogva. Ábel pár méterrel arrébb épp az édességes standot tanulmányozta. 

- Igazán? Tudod mit?! Akkor keresek neked egy olyan helyet, ahol nem igazán ülnek, oké? 

Így történt, hogy Ábelnek végig volt saját helye a film alatt. 

Kilenc óra körül értek haza. Az időjárás úgy döntött, hogy a napsütéses, langyos előrejelzéseket meghazudtolva bokáig érő havat zúdít a városra. Lujzát teljesen belepte a hó, mire hazasétált a megállóból. Hópelyhek ültek a vállán, a hajában, az orra hegyén, sőt, még a szempilláján is. Alig látott valamit, hiába hunyorgott. Úgy szakadt a hó, mintha szitálnák. Ábel csalódottan jegyezte meg, hogy nem tudja felajánlani a kabátját. Igaz, nem is volt rajta, csak egy kék ing, dehát a szándék a lényeg.

- Hol voltál ilyen sokáig? Már aggódtam érted. - Lujza anyja egyszerre volt dühös és megkönnyebbült, miután a lánya belépett az ajtón. 

- Bocsi anya, a lányokkal moziba mentünk és kissé hosszabb volt a film, mint terveztük - ez az állítás több helyen is hamis volt. A film például mindössze másfél órás volt, csak utána még egy órán át lébecoltak Ábellel a megállóban. Beszélgettek és nagyokat nevettek. Lujzának semmi kedve sem volt visszatérni a valóságba, legszívesebben örökké a megállóban maradt volna, de másnapra doga volt bejelentve töriből és még egy szót sem tanult rá. Tudta, hogy kissé késő van már, de olyan finom volt az a Fekete-erdő torta... végülis este kilenc még nem a világ, ugye?

Megvacsorázott, negyed órán át állt a forró zuhany alatt, aztán bekuckózott a szobájába és nekilátott tanulni. Persze fáradt volt és semmi kedve sem volt hozzá. 

- Nekem ez nem megy! - morogta és megadóan rádöntötte a homlokát az asztal lapjára.

- Hé! Mit csinálsz? Felkelni! - mivel Ábel szokásos helye foglalt volt, törökülésben ült Lujza ágyának a sarkán. 

- Fáradt vagyok. Egy rossz jegy belefér... - Lujza nyűgös volt és épp feladni készült.

- Nem! Szó sem lehet róla, hogy miattam ússzon el az év végi ötösöd.

- Négyesem. - Lujza bemászott az ágyba és magára húzta a takarót.

- Hé, a négyes is nagyon szép jegy. - a lány egy ideig nagyokat hallgatott, kifogásokat keresett.

- Még csak március van, hol van az év vége? Addig felhozom, ígérem. -a paplan tompította a hangokat, de még így is kihallatszott a nyűg.

- Ne már! Még csak negyed tizenegy. Gyere, segítek én is! Összehozzuk azt az ötöst. Ne add fel ilyen könnyen!

- Segítesz? - Lujza kikukucskált a paplan alól. 

- A töri volt a harmadik erősségem. - Ábel büszkén mosolygott. 

- Csak a harmadik? Mi volt az első kettő?

- A zene és az irodalom. Természetesen. 

- Ó - mosolyodott el Lujza is - hát gondolhattam volna. - aztán kimászott a paplan alól és visszaült az asztalhoz. 

Tizenegy óra tájékán előtört Lujzából a szenvedés. Újfent rádőlt az asztallapra. 

- Aludni akarooook!

- "Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek, s ha százszor tudtak bátrak lenni, százszor bátrak és viharvertek." - Ábel úgy gondolta, egy Ady idézet segíthet.

- Ez nem segít! - morogta Lujza. De azért felemelte a fejét. Ő tanulta Mária Teréziát, Ábel pedig II. Józsefet. 

Még nem volt éjfél, mire végeztek. Lujza fáradtan dőlt be az ágyba, immár véglegesen. 

- Nem is volt olyan nehéz, ugye? - kérdezte Ábel az ágy mellett ücsörögve.

- Így, hogy segítettél, így tényleg nem. - ismerte be a lány. - Köszönöm! 

- Igazán nincs mit!

- Nem csak ezt. Az egész délutánt köszönöm. Nagyon jól éreztem magam. - úgy néztek össze, ahogy a régi cinkostársak szoktak. Lujza arcára sejtelmes fényt vetett a hold. Ábel fejében átfutott a gondolat, hogy a lány így, éjjel, a holdfényben, álmos arccal, kócos hajjal és lágy mosollyal épp úgy fest, mint egy angyal.

- Én is köszönöm. - suttogta és még egy kicsit elidőzött a tekintete Lujza arcán. Valamivel később aztán hozzátette - Tudod, sajnálom, hogy nem igazi randi volt.

Mélyet sóhajtott és megdörzsölte a szemét. Jobb lesz vigyázni. Ha többet mond, talán elrepül a  fejük fölül a ház.