Elkerülhetetlen

Koktél és vér

Éjfél körül járt az idő. Lujza már azt sem tudta, mióta ül tétlenül a kanapén. A sajtos chips elfogyott, szóval úgy döntött, kimegy a konyhába egy újabb zacskóért. A pultnál három srác épp valami piát kotyvasztott. Lujza összeszűkült szemmel méregette őket. 

- Hé, szia! - köszönt oda az egyik. A pólóján egy T-Rex gördeszkázott. 

- Helló. - válaszolt Lujza. A kanapés-srác jutott eszébe, aki nemrég megkérdezte, van-e barátja és enyhe aggodalom fogta el, hogy mit akar tőle ez az újabb idegen.

- Kérsz egy koktélt? - kérdezte kedvesen, majd egy poharat nyújtott felé, amiben halvány rózsaszínű akármi volt. Lujza habozva nyúlt a pohár felé. 

- Milyen ízű? 

- Epres. - a srác olyan arccal válaszolt, mintha biztosan tudná, hogy nyert ügye van. Apró gödröcskék jelentek meg az arca két oldalán, amikor mosolygott. Lujza habozva bár, de elfogadta a koktélt és az este folyamán először, ivott egy korty alkoholt. Az ital nyárias, édes íze meggyőzte arról, hogy érdemes lesz meginni a pohár egész tartalmát. 

- A lányok sosem bírnak ellenállni az epres cuccoknak. - mondta a fiú. Ábel lelkesen helyeselt, miközben a hűtőmágneseket bámulta, továbbá talált egy régi fotót három kisfiúról a hűtő ajtajára tapasztva. Nagyjából három, öt és tíz évesnek tippelte őket. A képen szereplő gyerekek épp dinnyét ettek egy felfújható medence mellett. 

- Hé, tudtad, hogy a te Tódorodnak van két bátya? Vagy öccse... - kiáltott oda Ábel. Lujza ugyan a szemébe nézett, de ezen kívül semmilyen más jelét nem adta annak, hogy hallotta kijelentését.

- A nevem Soma. Az a kettő meg hátul Krisz és Papi. 

- Papi? - Lujza értetlenül ráncolta össze a szemöldökét. Amint kimondta a szót, a Papinak megnevezett akárki mell-döngetve üvölteni kezdett. 

- PAAA-PIIIIIII!!! - azzal kirohant a konyhából. A másik kettő majd megfulladt a nevetéstől. A részeg tiniknél nehezen talál az ember viccesebb dolgot egy házibuliban. Végül a lány is elmosolyodott, akármennyire is próbálkozott visszatartani. 

- Én Lujza vagyok. -mondta, miután alábbhagyott a nevetés. 

- Ne foglalkozz Papival Lujza! - kiáltotta oda Krisz. - Bolond a gyerek.  

- Igen, azt látom. - bólogatott, közben újabb korty koktél fogyott a pohárból. 

A két fiú hamarosan lelépett vízipipázni, Lujza pedig visszaindult jól megszokott helyére, csakhogy a kanapén épp hevesen smárolt Adri és Barnabás a 12b-ből. 

- Na és most? - kérdezte Ábel. Lujza elővette a telefonját, majd a következőt pötyögte a jegyzetébe."Asszem megkeresem Petit, jó lenne már hazamenni. Katasztrófa volt ez az este... :/"

- Jó ötlet. - mondta Ábel, miközben jobbra-balra kezdte tekergetni a fejét. Először az udvaron keresték, majd tüzetesen átnézték a nappalit, a konyhát és az ebédlőt. Petit mintha elnyelte volna a föld. 

- Nézzük meg az emeleten! - javasolta a fiú. Felbaktattak a lépcsőkön és mintha egy teljesen más világba csöppentek volna. A lenti buliból csak a zene mindent betöltő dübörgése szűrődött át, de egyébként a hosszú folyosó üres volt, mint egy átlagos hétköznap este.   

- Peti?! - kiáltotta el magát Lujza. Válasz nem érkezett. A folyosó csendes félhomálya nyugtalanító érzést keltett a lányban. Úgy érezte magát, mint egy betörő, vagy mint egy illetéktelen kukkoló. 

- Áhh feladom... megkeresem a mosdót aztán hazamegyek valamelyik éjszakai járattal. - sóhajtott Lujza. 

- Biztos, hogy nem. Normális vagy? Éjszaka! Egyedül! Pesten! Szó sem lehet róla. - Lujza már felkészült, hogy alaposan kiosztja Ábelt, miszerint nem kell Őt féltei, mikor hirtelen kinyílt egy ajtó és megjelent Teodor egy csinos lány társaságában. Egy pillanatra mindannyian meglepődtek a másik láttán.