Elkerülhetetlen

Bizonytalanság

- Oké, - kezdett bele a tulaj, miközben végighaladtak a fehérre festett, hűvös folyosón. - szóval kikhez is van szerencsém? - a többiek szép sorjában bemutatkoztak.

- Huh, hát nem mondom, hogy megjegyeztem, de... igyekszik az ember. - a csapat megállt egy szürkére mázolt ajtó előtt. A fejük felett lógó neonlámpa fáradtan pislákolt. - Tehát izé... szöszke, őzike, kócos és morcos: Üdv a Lux VIP részlegén.

- Te be sem mutatkozol? - kérdezte Dini gyanakvó tekintettel.

- Ó, engem sokan, sokféle néven hívnak. Egyesek a Holtak Királyának neveznek...

A többiek vegyes érzelmekkel fogadták a kijelentést. Dina felvonta az egyik szemöldökét, Lujzának elkerekedett a szeme, Ábel oldalra döntötte a fejét, Dénes pedig csak sóhajtott egy nagyot, mire "A Holtak Királya" hozzátette:

- Míg mások csak Viktornak.

Azzal kitárta előttük az ajtót. 

A benti légkör merőben eltért a kinti, nagyobb terem hangulatától. Sehol a villódzó fények, a lehetetlenül hangos a zene, a csillámpor és a giccs. Nagyjából 20-25 személy tartózkodott a hátsó szobában, ahol kellemes félhomály, életszerűen berendezett bokszok (az asztalokon poharak, üvegek, egyéb apróságok) és bordó tapéta fogadta a látogatókat. Lujza egyáltalán nem erre számított. Az a 20 idegen különösebben figyelemre sem méltatta őket, ott folytatták a beszélgetést, illetve a táncolást, ahol az érkezésük előtt abbahagyták.

Mindenki levágódott az ajtóhoz legközelebb eső bokszba. 

- Oké, szóval mi járatban erre? - kérdezte Viktor, majd felpakolta az acélbetétes bakancsba bújtatott lábait az asztal tetejére. 

- Szülinapja volt nemrég. - bökött Dina Ábelre mosolyogva. 

- Te még ünnepled? De édes! - vigyorodott el - Hányadik? 

- Tizenkilenc. - válaszolta Ábel. 

- Tizenkilenc?! Az kibaszottul fiatal... mi történt? 

- Autóbaleset. - Ábel tehetetlenül megrántotta a vállát, afféle "hát ez van" módon, mire Lujzának összeszorult a torka. Kibaszottul fiatal... 

- Sajnálom Kócos. - rázta a fejét Viktor. - Az élet szívás. 

- A halál is. - tette hozzá Dina keserűen, mire minden szem rászegeződött. Lujza fejében átsuhant a gondolat, hogy ez az este talán mégsem lesz olyan vidám, mint tervezték.

- Teljesen igazad van! Veled mi történt, Nyuszifül? 

- Gázolás. Októberben lesz egy éve. 

- Ezek az autók, ha nem volnának... - sóhajtott könnyelműen - Iszunk egyet rátok, oké? - azzal előhúzott egy laposüveget a viharkabátja belsőzsebéből és asztalon álló négy pohár közül háromba beletöltötte a tartalmát. 

- Sajnálom, én nem iszok, vezetek! - ellenkezett Dini - Remélem, nem haragszotok érte, srácok. - bocsánatkérően pillantott Ábelre és Edinára. 

- Istenem, ezek a felnőttek! - forgatta a szemét Viktor - Akkor majd a barátnőd iszik velem helyetted is. - azzal elosztotta a harmadik pohár tartalmát a másik kettőbe. 

- Nem vagyok a barátnője! - mondta Lujza, miközben gyanúsan méregette a poharában lévő barna folyadékot. 

- Valóban? - meglepetten bámult Dinire, majd egy ravasz mosoly kíséretében visszafordult Lujzához - Annyi baj legyen! A holtakra! - kiáltott fel, majd lehúzta a pohara tartalmát. 

Lujza Ábelre pillantott, majd Dinire.

- Nem muszáj meginnod. - suttogta a fülébe. Ugyan egyikük sem látta, de Ábel gyanúsan méregette kettejüket.

- Tudom. - suttogta vissza Lujza, majd a kezébe vette a poharat  és azt mondta Ábelnek:

- A legboldogabb születésnapot! - azzal felhörpintette az italt. A szúrós folyadék kellemes melegséggel töltötte meg a nyelőcsövét és a gyomrát.

- Na, ez a beszéd! - vigyorgott Viktor - Alig hiszlek el, Őzike. Ez igen! - hangos, felszabadult nevetésbe kezdett. 

Dina elkönyvelte magában, hogy a fazon teljesen őrült, majd táncolni hívta Ábelt. 

- Hát nem is tudom... - kérdőn nézett Lujzára - Neked van kedved? - Lujza mérlegelt. Táncolni egy csapat idegen között, akik ráadásul mind szellemek? Visszakozott. Neki ez nem megy. Szeretné, de nem. Eleve túlontúl gátlásos volt a táncoláshoz, a szoknyája pedig annyira szűk, ráadásul Dina egészen biztosan SOKKAL jobb táncos nála és csak lebőgne és béna lenne és rá amúgy sincs szükség és és és... kifogásokat gyártott a fejében.

- Menjetek csak nyugodtan, én elleszek itt. - Ábel végigmérte a fiúkat és megfeszült az állkapcsa. 

- Biztos? 

- Ühümm. - dünnyögte válaszul, majd magára erőltetett egy halvány mosolyt, kerülve a másik tekintetét. 

- Gyere, menjünk! - Dina észrevette, hogy Ábel befeszült, ezért végigsimított a karján.

- Hát rendben. - a fiú kissé csalódottnak tűnt, miközben elsétáltak az asztaltól és Lujza elgondolkozott azon, hogy talán mégiscsak táncolnia kellett volna. Utánukszaladni viszont már kínos lett volna. Legalábbis ő azt gondolta.

- Te miért nem táncolsz, Őzike? - kérdezte Viktor, miközben meggyújtott egy gyanúsan leharcolt külsejű cigit. 

- Az egy joint? - kérdezte Dini felháborodva, időt sem hagyva Lujzának a válaszra. Viktor hiéna módra vigyorgott, mélyet szippantott a jointból, majd egyenesen Dini arcába fújta az émelyítő füstöt.

- Dehogy. - válaszolta elégedetten. 

- Kiskorú. 

- Hagyd, nem zavar. - legyintett a lány, majd felkönyökölt az asztalra és mélyet sóhajtott. Igazából a fű zavarta most a legkevésbé. Teljesen össze volt zavarodva. Dina az egyik pillanatban még igyekszik segíteni neki Ábellel, aztán pedig ellene játszik és elhívja táncolni, míg ő az asztalnál ücsörög. Elárulva érezte magát, pedig pontosan jól ismerte Dina hullámzó természetét. Ábel pedig olyan könnyen lelépett mellőle... túl könnyen. Fogalma sem volt róla, hogy mit kellene gondolnia a többiekről és arról, hogy ki hogy viszonyul a másik kettőhöz. Csak bámulta őket, ahogy táncolnak, és próbálta kitalálni az érzéseiket. Teljesen magába szippantotta a bizonytalanság. Viktor követte Lujza tekintetét és egy hosszú pillanatig mind a ketten Dinát és Ábelt bámulták. 

- Mi van köztük? - kérdezte, miután visszafordult az asztalhoz.

- Fogalmam sincs. - válaszolta Lujza és komolyan is gondolta. Persze azt nem vette észre, hogy a kérdés igazából nem neki, hanem róla szólt - Fogalmam sincs...

- Együtt vannak? 

- Nincsenek. 

- Aha. - Viktor kérdőn nézett Dinire, aki alig láthatóan bólintott. Teljesen egyértelmű volt a helyzet, de Dini nem érezte magát elég felkészültnek és tapasztaltnak ahhoz, hogy nyíltan megbeszélje Lujzával a dolgot, pedig tudta, hogy azt kellene. Talán majd legközelebb, de ma biztosan nem. Kifújta a levegőt és gondterhelten a hajába túrt. Felelősségteljes felnőtt módjára kellene viselkednie. A baj csak az volt, hogy rettenetesen kiábrándító felelősségteljes felnőttnek lenni. Egy másik estén talán tetszene neki a szellemekkel teli szoba, Viktor áthatóan kék szemeinek  állandó kereszttüze, a hangszórókból áradó gépzene és az élénkpiros bőrbokszok, de ez az este nem az az este. Érezte, hogy egy fájdalmas elbeszélgetés vár rá, amit minél hamarabb meg kell ejteni.