Elkerülhetetlen

A ruha-para és a meccs

Azt várná az ember lánya, hogy ha buliba megy, a húga bezsong, vagy legalábbis érdeklődik a dolog iránt. Lujza húga, Blanka a bejelentés után is tovább bámulta a képernyőt. Épp egy videó-játékkal játszott. Egy szál bugyiban és trikóban ült a görgős lábú székben, az íróasztalán kínai zacskós tészta-leves gőzölgött. Ábel még sosem volt Blanka szobájában. Sötétkék falak, behúzott sötétítő, elszórt energiaitalos-dobozok, szennyes ruhák, vetetlen ágy, plakátok (zombik, szuperhősök, szupergonoszok, videó-játékok, valamint egy másfél méteres Jared Leto poszter). Ha külsőre nem hasonlítanának ennyire Lujzával, Ábel megkérdőjelezné, hogy valóban testvérek-e.

- Arra gondoltam, segíthetnél nekem ruhát választani. - Lujza arrébb pakolt egy fekete melltartót és egy kifordított farmert, hogy le tudjon ülni az ágy szélére. 

- Nem érek rá, küldetésen vagyok. Meg különben sem értek hozzá. Azt hittem ismersz ennyire. Kérd meg anyát!

- Dolgozik. Már reggel óta...

- Jah tényleg. - Blanka kommunikációs képessége jelenleg ki is merült ennyiben. Igénytelen kontyba fogta a derékig érő haját, majd nagyot kanalazott a levesből és folytatta a játékát. Ábel megbabonázva bámulta Blankát. A 14 éves lányok nem inkább a smink és a ruhák felé kellene hogy húzzanak? Úgy érezte, mintha magát Nagylábot pillanthatta volna meg. Lujza csalódottan sétált ki a szobából, kikerülve 2 chipszes-zacskót és egy pólókból, valamint zoknikból álló ruhakupacot. Teljesen tanácstalannak érezte magát. Cikinek tartotta volna, ha felhívja Karinát vagy Nórit, a házban pedig nem volt senki, aki segíthetne. Nagyot sóhajtva dőlt el immáron a saját ágyán. Egy óra múlva indulnia kell, hogy odaérjen négyre a Csarnokba. A macskás óra 13:44-et mutatott az éjjeliszekrényen. Ábel szótlanul ücsörgött az íróasztalnál. 

- Vissza is mondhatnám. - mondta Lujza, mereven a plafont bámulva.

- Azt felejtsd el! - vágta rá Ábel. - Gyere, nézzük meg mi van itt! Csak találunk egy normális ruhát. - azzal felpattant és toporogni kezdett a szekrény előtt. Lujza kétkedve bár, de odasétált mellé és együtt áttúrták a ruhatárát. 20 percnyi veszekedés után Ábel akarata győzött és Lujza az elegánsabb, szoknya-blúz kombót rángatta magára. A blúz égszínkék, a szoknya egérszürke volt és valamivel térd fölött ért véget. Azért választották ezt a szoknyát, mert Lujza anyjának volt egy hozzá illő, egér-szürke bokacsizmája. A lány elismerően nézett magára. Meg kell hagyni, Ábelnek van ízlése!

 14:09 volt, mikor kiment a fürdőbe. Az álomban vérvörös rúzst viselt, mikor Teodorral táncolt, de most csak halvány eperszín szájfényt kent magára. Vörös rúzst viselni tudni kell, márpedig Ő nem tud. Ábel szokás szerint a mosógép tetején ücsörgött.

- Szerinted jó leszek így? - kérdezte bizonytalanul. A fiú tetőtől talpig végigmérte, hosszan bámulva az arcát. Olyan komoly arcot vágott, hogy Lujza egy pillanatra megijedt tőle. 

- Tökéletes. - mondta, majd egy széles mosoly kíséretében feltartotta mindkét hüvelykujját

A nappaliban Lujza apja és az öccse épp a  Froma1-et nézték.

- Hoppá, de csinos valaki! - kiáltott fel az apja. Lujza nem győzött mosolyogni. Maga is meglepődött, milyen könnyen elengedték bulizni. - Aztán majd puskával kell távoltartanom a fiúkat a háztól.

- Hát ettől nem valószínű, hogy tartanod kéne. - mondta Lujza, miközben ellopott egy kekszet az öccse kezében tartott tálból. 

Valamivel háromnegyed négy előtt ért a csarnokba. Dugig volt emberekkel. A tömeg úgy zsongott, akár egy dühös méhraj. Hirtelen megjelent Lili, az egyik kosaras srác barátnője. Igyekezett túlharsogni a ricsajt. 

- Szia Lujza. Peti szólt, hogy mondjam meg neked, hogy foglaltatott neked helyet Adri mellett. Nézd csak, ott ül! - Lili ujja egy vidáman integető, hidrogén szőke lány felé mutatott. A második sorban ült, az egyik kezében egy üveg kólával, a másikban a telefonjával. 

- Oké, köszi! - mondta Lujza, majd elindult az említett hely felé. Igyekezett ügyesen szlalomozgatni a harsányan nevető, jókedvű tinédzserek alkotta masszában. Úgy érezte, talán túlöltözött. Mindenütt farmeres, bő pulcsis fiatalokat látott. Kellett neki Ábelre hallgatni...

- Szia. - mosolygott rá Adri. A mellei szinte kibuggyantak a trikóból. Lujza azt sem tudta, merre nézzen. 

- Szia. - válaszolta, majd helyet foglalt a lány mellett. 

- Szóval... Te meg Peti? - kérdezte cserfesen mosolyogva. Lujzát nem érte váratlanul a kérdés.

- Nincs köztünk semmi. - Adri gyanakodva ráncolta a homlokát. Aztán csipogni kezdett a telefonja és többet nem is igen beszélgettek, mert végig üzeneteket irkált. 

Sem Lujza, sem Ábel nem értett a kosárlabdához. A meccs úgy tűnt, soha nem akar véget érni. Ábel unottan ücsörgött az egyik szék háttámláján. Megteheti. A kilátást igazán nem zavarja. Lujza számára Teodor volt az egyetlen kapaszkodó, amivel túlélte a várakozást. Csodálattal nézte a fiút. Teodor, a göndör hajú, Teodor, akinek gödröcskéi vannak, ha mosolyog, Teodor, aki megnyerte a megyei földrajz versenyt, Teodor, akinek olyan kellemes hangja van, hogy a kémia tanárnő csak amiatt adott neki egy jeggyel jobbat, amikor októberben Őt feleltette. Lujza egész belefelejtkezett a bámulásba. Akkor tért magához, amikor Peti bedobta a labdát a gyűrűbe. A tömeg üdvrivalgásban tört ki. Adri örömében felállt a székből és úgy ugrándozott. Egy srác, a pattogását bámulva megjegyezte, hogy "Jó dudák". Mélységesen el lett küldve az anyjába. Lujza egy kicsit jobban kedvelte a lányt. 

- Te mikor fogsz ilyeneket mondani? - kérdezte Ábel. 

- Majd ha A kosárból D-t növesztek. - válaszolta Lujza. Nyugodtan beszélhetett hangosan. Hangzavar volt és óriási tömeg. Adri még mindig a sráccal pörölt. Egyre több ember figyelt fel a veszekedésükre. Biztos azért,mert sokkal érdekesebbek voltak, mint a meccs. Vagy mert Adri olyan választékosan káromkodott, hogy bármelyik férfi megirigyelte volna.

- Ha nem akarod, hogy bámuljanak, minek pakolod így ki a csöcseid? - habogott a srác. Adri kólája az arcába fröccsent. Ragacsosan csöpögött le az álláról, folyt végig a nyakán és áztatta el a mellkasát. Többen tapsolni és füttyögni kezdtek. A fiú arca paradicsom vörösre váltott a megaláztatástól. Adri megsemmisítő mosolyt küldött felé.

- Faszfej! - sziszegte.

Aztán hosszas várakozás után végre valahára véget ért a meccs. Teodorék csapata nyert, ki tudja, mennyivel. A lényeg, hogy nyertek és Lujza végre leléphetett az izzadtság szagú Csarnokból a még izzadtságszagúbb buliba. Az igazi szenvedés még épp csak ezután következett.