Elkerülhetetlen

A csomós puding és a pocsék film.

Ebédnél végre újra összeült Lujza szokásos baráti társasága. A menzás spagetti száraz volt és ketchup ízű, de jobb, mint bármi más, amit ott adtak.

- Jut eszembe! - emelte fel a mutatóujját Balázs. - Rákérdeztem erre a Molnár Peti dologra. - Lujza szája épp tele volt spagetti-forgáccsal. Karina és Nóri egyszerre csapták agyon az asztalt. - Az van, hogy ezt az egészet Ő találta ki. Azt hiszi, bele vagy zúgva. 

- Ezt meg honnan veszi? - Lujza hálát adott az égnek, hogy Ábel elment megnézni, hová öntik a konyhás-nénik a maradékot. 

- Figyelj, Őt fogom idézni " Látszik, ahogy az a csaj rám néz" - Balázs tanácstalanul pislogott a többiekre. Béka hitetlenül prüszkölt. 

- Az a gáz, hogy ez így..."terjed". A C-ben már mondogatják, hogy együtt mentek valami buliba. Persze azonnal rávágtam, hogy az lehetetlen... - húzta a száját Karina. 

- Nos, ami azt illeti... - vett nagy levegőt Lujza. 

- Naneee - a csapat egy emberként hördült fel.

- Ma reggel elhívott. - még mielőtt a többiek bármit mondhattak volna, hozzátette. - Persze nem mondtam igent. Csak éppen nemet sem. - a kijelentést általános felháborodás követte. 

- Én vagyok az egyetlen, aki semmit sem ért? - kérdezte Karina.

- Oké, figyu, az van, hogy... - Lujza próbált valami hihető kifogást találni arra, mi oka volna elmenni egy olyan buliba, ahol egyébként semmi keresnivalója. Az igazat mégsem mondhatta. Sosem vallaná be ezt a Teodor-dolgot. - Sosem járok sehova. Gondoltam kipróbálom, milyen is egy ilyen buli. Izé... kíváncsi vagyok. - A többiek látszólag bevették a dolgot. 

- Te meg vagy húzatva! - jelentette ki Béka. 

- Semmi keresnivalód ott Lujzi. - mondta Balázs. Lassan ingatta a fejét jobbra-balra. - Ha valami baj történne... - aggodalmas kutyaszemekkel nézett rá. Balázsnak hatalmas, barna szemei és hosszú, sötét pillái voltak. A banda összes hölgytagja irigykedve nézett rá, mióta csak ismerték. 

- Ugyan már, mégis mi történhetne? - Lujza a combjaira csapta a kezét. Próbált lazának látszani, de közben érezte, hogy elbizonytalanodik. 

- Mit tudom én... akármi! - ha lehetséges, Balázs szemei még nagyobbra nyíltak. 

- Drogok. - mondta Karina.

- Alkohol. - kontrázott rá Nóri. 

- Molnár Peti. - zárta le Béka, majd kisvártatva hozzátette: - Esküszöm, a legrosszabb a háromból. 

- Egyáltalán hol lesz ez a buli? - kérdezte Nóri. Váll fölé érő vajszín haja olyan egyenesre volt vasalva, hogy félő volt, aki hozzáér, megvágja a kezét. Vajon mennyi időt tölt reggelente a tükör előtt?

- Mmhm... - immáron öt szempár szegeződött Lujzára. Ábel visszatért a konyháról és unottan támaszkodott a falnak. - Teodoréknál. - Annyira igyekezett nem elpirulni, hogy végül épp emiatt lett az arca égővörös. 

- Ááá, hát innen fúj a szél! - Nóri szája sejtelmes mosolyra húzódott. Az ebédlő fényében úgy csillogott rajta a halvány piros szájfény, mintha nyálas volna. Újfent bebizonyosodott, hogy a szájfény egy alattomos disznó. 

- De még nem biztos, hogy elmegyek. - Lujza az ujjait tördelte.

Karina és Nóri kuncogni kezdtek. Balázs rosszallóan bámult maga elé. Béka inkább töltött egy pohár vizet az asztal közepén álló kancsóból. 

A délutáni találkozó Nórinál nem volt egy nagy szám. A fiúk kerestek valami filmet, Nóri pedig főzött vaníliapudingot. Az összejövetel fénypontja az volt, mikor Nóri nővére kisétált egy szál bugyiban a nappaliba. Béka mosolya levakarhatatlan lett. Ami Ábelt illeti, egész nap a csapat nyomában volt, de teljesen kilógott belőle. Balázs egy pár kopott sportcipőt és cipzáros pulóvert viselt, Béka zöld, szűk szárú nadrágot Led Zeppelin-es pulcsival. Karina elnyűtt pólóján ott virított a felirat: " IV. Női Ifjúsági Kosárlabda Bajnokság 2015, Kecskemét". Nóri pólóján a mellei virítottak. Ábel pedig ott ült egy kék ingben, nyakkendővel a nyakában. A lábán olyan cipő, amit Béka és Balázs csak a színházba és a templomba húznának fel. Vagy még oda se. Lujza pontosan tudta, hogy normál körülmények között sosem ismerte volna meg a fiút. Valamiért ez egy kicsit elszomorította. Ábel mit sem sejtve ücsörgött az egyik üresen maradt fotelben és közben nevetve odavetette Lujzának, hogy Ő is kér a pudingból. Ha tehette volna, Lujza nekiadja a sajátját. Az édesség csomósra sikeredett és furcsán vizenyős volt az állaga.

A puding mellett a film is pocsék volt. Bágyadtan terültek el a fiatalok a TV előtt. Lujza, tekintve, hogy 2 órát aludt az éjjel, úgy érezte, az agya szétfeszíti a koponyáját, ha nem csukhatja le egy kicsit a szemét. Érezte, hogy az Ábel körül tekergő gondolatai egyre követhetetlenebbek, a látása eltompul és Ő maga lassan szétfolyik a sötétszürke kanapén. Így történt, hogy a film negyedénél bealudt. Öt órakor arra kelt, hogy Balázs meleg tenyere a felkarját dörzsölgeti. Hunyorogva próbálta beazonosítani, ki ébresztette fel. Hirtelenjében azt sem tudta, hogy hol van. 

- Jó reggelt! - mosolygott rá a fiú. Lujza csak hümmögött. Béka és Karina már a cipőjüket húzták az előszobában, Nóri pedig a kiürült pudingos tálakat szedegette össze. Időközben odakint besötétedett. Az utcai lámpák baljósan világítottak be az ablakon.

- Hány óra van? - kérdezte álmatagon. Balázs telefonja 17 óra 4 percet mutatott. Egy bögyös, rózsaszín hajú anime-lány kacéran kacsintott rá a kijelzőről. 

Miután Lujza úgy-ahogy magához tért, idegesen realizálta, hogy Ábel eltűnt. Nyugtalanul nyújtogatta a nyakát, ide-oda leskelődve a házban. 

- Mit keresel? - nézett rá furcsán Balázs. 

- Semmit. - ráncolta a homlokát, majd felpattant, hogy összeszedje a holmiját. Hol lehet? Csak nem történt valami baj? 

Ábel nem bukkant fel sem a következő 10 percben, sem a következő 1 órában. Lujza zaklatottan szállt le a buszról. Idegességében elharapta az alsó ajkát. A szája megtelt a vér fémes, furcsa ízével. 

Egész este Ábelre várt, de hiába. 11-ig volt képes ébren maradni, aztán a fáradtság erőt vett rajta és elaludt. Álmában felszedte Teodort a szombati buliban. A táncparkett közepén táncoltak, Teodor keze Lujza derekára fonódott. Mindenki őket nézte. Lujza odahajolt a fiú füléhez, hogy vörösre rúzsozott szájjal súgjon bele valamit, mikor megszólalt az ébresztője és az álomkép szétpukkadt. Fáradtan ült fel az ágyban. A pontos idő 5 óra, 41 perc.  A félhomályban egy fiú alakja rajzolódott ki az íróasztalnál. Kék inget viselt, fekete nyakkendővel. 

- Nah, megyünk holnap buliba? 

- Megyünk. - recsegte Lujza. Kisvártatva hozzátette. - Te meg hol a francban voltál?