Chat Love [TaeGi]

16👀

~Január 10

Az, hogy Yoongi-val kelek meg fekszek, már már természetesnek tűnt. Viszont ma egy nagyon rossz érzés fogott el, mégpedig az, hogy lassan itt az ideje annak, hogy hazamennyek, utána pedig újra csak a chatelés, telefonálás és a skype. Nem fogom kibírni. Nem tudom mit fogok csinálni nélküle.

Meredten néztem a sötét szoba plafonját álmatlanság miatt. Hajnali 3 van és még egy szemhunyásnyit sem aludtam. Csak feküdtem, és bámultam a sötét falat. Yoongi-ra pillantottam, aki engem ölelve szuszogott békésen. Halványan elmosolyodtam rajta, majd visszavezettem tekintetemet a plafonra.
Aprót sóhajtottam, majd kimásztam Yoongi karjai közül és kilépkedtem halkan a konyhába, ahol felkapcsoltam a lámpát majd leültem. Megtámasztottam fejemet a kezeimen amik az asztalon pihentek. Már csak 4 nap...vagy ha úgy nézzük 3, hiszen a 4. napon már a gépen leszek. Összeszorult a torkom, ha csak rá gondoltam. Mindíg abban reménykedek, hogy egyszer Yoongi odajön hozzám, és azt mondja, hogy "Ohh Tae veled megyek Hong Kong-ba", de tudom, hogy úgyse fog így tenni. Itt vannak a barátai, a családja, meg úgy minden. Kínában csak én lennék neki, az meg egyértelműen nem érné meg neki...

Addig addig gondolkodtam a konyhában ülve, hogy elnyomott az álom, így reggel Yoongi hangjára ébredtem fel.

- Tae!...Taee! - ébresztgetett.

Nyöszörögve felemeltem fejem az asztalról és kómás fejjel ránéztem.

- Miért itt aldutál...? - kérdezte aggódóan Yoongi. - Valami baj van?

- Nem...nincs semmi, csak...nem tudtam aludni...és kijöttem. - válaszoltam neki.

- Ohh... - biccentett - Miért nem keltettél fel? - döntötte oldalra fejét.

- Nem akartalak zavarni...olyan... - mosolyodtam el - olyan békésen aludtál, hogy nem volt szívem felkölteni téged.

- Aish Tae! - nevetett - mikör jöttél ki? - kérdezte miközben leült velem szembe.

- 3 után kb... - vakartam meg a tarkómat.

- 3 után?! - kerekedtek ki szemei - 8 óra van Tae, alig aludtál. - mondta aggódóan.

- Semmi baj Yoongi. - mosolyogtam rá bíztatóan.

- Nem akarsz még aludni? Nagyon fáradtnak tűnsz. - fogta meg kezeimet melyek az asztalon pihentek. Erre csak megráztam a fejem és megszoríttam Yoongi kezeit.

- És Yoongi...? - kezdtem bele abba, amibe rohadtul nem kellett volna.

- Igen, baba? - szólalt meg halványan mosolyogva.

- Ohmm...azután...miután hazamegyek...utána...más lesz minden...igaz...? - nyögtem ki nagy nehezen könnyeimet visszafolytva. Yoongi csak sóhajott egyet fájdalmasan majd mégjobban megszorította kezeimet.

- Tudod Tae...ebben az évben befejezem az egyetemet...viszont... - itt elakadt. Nem tudtam, hogy folytassam-e a mondatát azzal amire én gondolok, vagy haggyam inkább.

- ...viszont nem akarsz hozzámköltözni mert nem érné meg neked...? - folytattam könnyekkel a szememben.

- Nem!! Nem erről van szó...csak-

- Nem Yoongi...tudom, hogy erről van szó... - hajtottam le fejem.

- Tae... - sóhajtott - megérné nekem, de itt van a családom, a barátaim. Nem tudnám őket itt hagyni. De nem arról van szó, hogy nem érné meg. Azt meg én se kérhetem, hogy érettségi után te költözz ide. Most töltötted be a 18-at. Nem kérhetek tőled ilyet. - erre csak biccentettem.

- Igazad van. Sajnálom, hogy felhoztam... - haraptam be alsó ajkamat. Yoongi erre csak megrázta a fejét a fejét és odajött hozzám, majd felállított a székről.

- Megoldjuk... Nem tudom, hogy hogy...de megoldjuk. - mondta bíztatóan mosolyogva majd magához húzott. Én szorosan megöleltem és gyűrkesztem pólója hátulját. Yoongi simogatta a hátamat és apró puszikat nyomott a fejemre. - Szeretlek baba. - suttogta.

- Én is szeretlek életem. - motyogtam mellkasába.