- És mégis miből fogjuk kifizetni a műtétet...? - kérdezte tőlem Kook a folyosón várakozva.
- Nem tudom...azt se tudom, hogy elmondjuk-e Tae szüleinek azt, hogy rohama volt. Nyilván tudniuk kell, de mivel Tae a műtét pénzéből jött ide tuti hazarángatják... Meg le is szidnák, durván, de nem úgy hogy ejnye bejnye hangosan. Talán még el is tiltják tőlem...
- Ugyan miért?
- Mert Miattam jött ide Tae a műtétre félre rakott pénzből. Tehát ha én nem vagyok akkor semmi gond nem lenne a pénz miatt. - mondtam egyre jobban pánikolva.
- Ugyan már YoonGi. Nem fogják tőled el tiltani. Tudják, hogy mennyire szeretitek egymást.
- Ja, de ahogy te is meg ő is mondta, alig akarták elengedni.
- Akkor se lesz semmi baj, nyugi. - fogta meg a vállam.
- Nem tudom, félek...honnan szerzünk ennyi pénzt?
- Elmagyarázzuk a szüleinek és biztos kifizetik.
- Talán, meg Tae repülőjegyét vissza Kínába. - sóhajtottam.
- Aish YoonGi... Van nekem is félre tett pénzem és abból kifizetjük.
- Nem kérhetek tőled ilyet.
- Tae a legjobb barátom, nem csak a te pasid, YoonGi.
- Igen, de...Tae se akarná, hogy a félre tett pénzedből fizessük ki a műtétet.
- Van jobb ötleted?
- Hát...nincs, de.. - magyaráztam volna, de Tae kórterméből kijött az orvos. Kook és én is fel pattantunk a székből.
- Szóval hogy van...? - léptünk oda a férfi elé.
- Jól, egész jól. Az állapota az...hát az egyenlőre nem stabil, de garantálom, hogy egy-két nap és sokkal jobban lesz. Még elég "kába", de bemehetnek hozzá. - mondta az orvos, amitől nem lettem sokkal nyugodtabb. Kook egyből berohant, én intettem felé, hogy mindjárt megyek én is.
- Uhm...doktor úr..! - szóltam utána miután má elindult.
- Igen? - fordult vissza, majd közelebb léptünk egymáshoz.
- Uhm...a műtét...az...mennyibe kerül...? - kérdeztem miközben tördeltem az ujjaim.
- Ohh azzal magának igazán nem kell törődnie. - legyintett egyet mosolyogva.
- Mi...? - kerekedtek ki a szemeim.
- Mivel TaeHyung itt született, benne van a naplóban. A szüleit autómatikusan értesítettük és már átutalták a pénzt. - magyarázta.
A szülei. Na ez jó lesz, érzem...kinyögtem egy "értem, köszönöm"-öt, majd meghajoltam. Kicsit még álltam kint a folyosón...szóval már tudnak róla...pánikoltam, hogy mi van ha el tiltanak tőle. Nem bírnám elviselni...benyitottam a szobába, mire Tae egyből felkapta a fejét. Elmosolyodtam és odasiettem hozzá, majd leültem mellé az ágyra és megfogtam a jelenleg jég hideg kezét.
- Jól vagy, baba? - simogattam a kézfejét.
- Most hogy látlak titeket, sokkal jobban. - mosolyodott el halványan, majd nyomtam egy puszit az ajkaira.
- A többiek nemhiszem, hogy tudják egyáltalán, hogy beteg vagy... - vakarta meg a tarkóját Kook.
- Jahh...nem mondtam nekik. Nem akartam, hogy aggódjanak... - mondta Tae.
*
Még beszélgettünk a látogatási idő után is. Én kicsaptam a balhét, hogy vele akarok lenni és vele akarok aludni, de sajnos nem engedték.- Uhm...Kook... - törtem meg a csendet köztem, és Kookie között, miközben sétáltunk hazafele.
- Hm?
- Van...egy jó, és egy picit rossz hírem... - vakartam meg a tarkómat. Kook csak biccentett, hogy mondjam. - Szóvaal...ki van fizetve Tae műtétje... - mondtam egy nagy sóhaj után.
- Mi?! Ez kibaszott jó, de mégis ki és hogy és miii? - állt meg a fiú.
- Nos...most jön a kevésbé jó hír... - álltam meg én is vele szembe. - A szülei átutalták a pénzt... - mondtam. Kook szemei is kikerekedtek. JungshOOk.
- Mégis hogy a jó anyukájukba jöttek rá, hogy mi a mizu?! - akadt ki. Elmagyaráztam volna, de nem...Kook nagyon kiakadt. - Te biztos nem mert fosol, én biztos nem mert te fosol, Tae mégis mikor szólt volna?!? A többiek nem is ismerik a szüleit meg azt se tudják, hogy mi van!! Kínában...él...de Koreában született szóval...oooooooo... - világosodott fel.
- Iiiggenn... Értesítették a szüleit. - bólintottam.- De a szülei nem szóltak neked.
- Nem...szóval nagyon félek.
Szóval itt egy újabb rész újabb sook kihagyás után👉👈 reméleeem tetszett ez a kis unalmaska részecske DE rész szóval ja...
Bökdössétek meg a kiscsillagot ha tetszett és vigyázzatok az ebolás eszkimókkal.
Puszi a pocitokra💜💜💜
YOU ARE READING
Chat Love [TaeGi]
FanfictionSzámít egy kapcsolatban a távolság? Számít az, hogy még sohasem találkoztak? Nekik nem. Nekik csak az számít, hogy szeressék egymást.