Chat Love [TaeGi]

19💬

- Én kurvára nem így akartam!! - ordítottam Jackson mellkasába, aki jobb kezével simogatta a hátamat, bal kezével pedig magát tartotta ágyamon, hogy ne dőljünk el.

- Tudom Tae...lehet egy picit finomabban kellett volna közölndöd vele... - mondta nyugtató hangon.

- Finomabban közölni?!? - másztam ki Jackson öleléséből és felültem, hátamat kihúztam. - Nem is mondtam, hogy szakítok veled csak, hogy LEHET hogy szakítani KÉNE.

- Értem én, de mivel mondtad neki, sajnálom biztosra vette, hogy ennek vége. Tae, mondanod kellett volna, hogy ez csak egy opció. Te is szereted őt és ezzel csak rosszabb lesz, nem gondolod? Yoongi bele fog roppanni előbb vagy utóbb, de ezt te is tudod! Mégis szakítottál vele. Nem arról volt szó, hogy a távolság ellenére is együtt maradtok és szeretitek egymást? És baszom a szád Kim Taehyung rohadtul szeretiteket egymást szóval HÍVD FEL SZERENCSÉTLENT ÉS MOND MEG NEKI HOGY TE KURVÁRA SZERETED ŐT, CSAK EGY IDIÓTA FASZ VAGY AKI NEM TUD GONDOLKODNI!!!! - mondta a végét kiabálva, amit én csak nagy, kerek szemekkel hallgattam végig.

- Rendben. - mondtam vékony és halk hangon.

- ÚGY VAN!!!! - ütött a vállamba és hozzámvágta a telefonomat.

Megkerestem Yoongi számát a telefonkönyvben és felhívtam. Pittyegett párat, majd felvette.

- Ohhh Yoongi adta Isten, hogy felvetted!! Fi-

- Kook vagyok. - hallottam meg a monoton hangot.

- Ott van Yoongi is? - kérdeztem.

- Igen Taehyung, itt van. Ül az ágyon és sír. - mondta. Felsóhajtottam, majd felnéztem a plafonra, sírásomat visszafolytva. - Miért szakítottál vele?

- Nem akartam, hogy szenvedjen a távolság miatt... - motyogtam.

- Hogy ne szenvedjen a távolság miatt?! Tae, eddig Yoongi full boldog volt veled a távolsàg ellenére is! Igen, abból a szempontból kurva szarul volt, hogy nem tudtok találkozni, de tudta, hogy szereted! Most meg szakítasz vele a távolság miatt?? A legrosszabb rémálma volt az, hogy e miatt szakítasz vele! Most szenved! Mikor felhívott nem tudott megszólalni annyira remegett! Tudtam, hogy nagy a baj szóval átszaladtam. Kopogtam, de nem nyitott ajtót, szóval a pótkulcsal mentem be. Sírást hallottam a fürdőszobából és amikor bementem tudod mit láttam? Yoongit, aki ül a kàd mellett és vagdossa magát. Tae, te tényleg ennyire vak vagy? Nem vetted észre, hogy Yoongi mennyire szeret és nem akar elveszíteni téged? - mondta, amire én nem tudtam válaszolni. Könnyek kezdtek folyni szemeimből, s halkan sírni kezdtem. Miattam bántotta magát...miattam.

- Tudok vele beszélni? - kérdeztem sírásom visszafolytva. Kook csak felsóhatott.

- I-ig-en? - hallottam meg a rekedt, gyenge hangot, amitől mégjobban rámtört a sírás, de nem sírhattam el magam.

- Yoongi én vagyok az... - mondtam határozottan. Nem szólalt meg, csak a remegő hangvételét hallottam. - Figyelj...én...én hülye voltam! Annyira de annyira utálom magam, hogy azt nem tudod elhinni! Csak egy opció volt a fejemben, de kimondva egy oltári nagy baromság! Hülye voltam, csak annyi lehetőséget adtam magamnak, hogy vagy hozzád költözök, és itt hagyom a szüleim, akikkel amúgyse találkozok olyan gyakram, és azt a pár barátom aki még nem költözött el, vagy meg szakítok veled. Rád nem is gondolva, csak a magam érdekeit nézve, bele sem gondolva abba, hogy neked ugyan annyi beleszólasod van abba mint nekem, hogy e miatt az ok miatt szakítunk-e. Egy önző fasz voltam. Meg tudsz nekem bocsàjtani?

- Utállak Kim Taehyung.