Nem igazán tudtam megszólalni, csak bámultam a telefon képernyőjét, a könnyeimmel nem törődve. Anyáék nem tudták, hogy mivan, kérdezgettek, de továbbra se tudtam megszólalni, így csak megmutattam a beszélgetést.
- És akkor most mi lesz? Véglegesen odamész? - kérdezte kicsit lehangoltan anya.
- Igen. - válaszoltam tömören.
- De hisz még az érettségi eredmények sincsenek meg! Meg a ballagás?
- Akkor elmegyek érte, és mikor felépül visszajövünk.
- Tae, biztos vagy te ebben? - nézett rám aggódan apa.
- Igen. Teljesen biztos.
- Azt tudod te hogy ez nem kis pénz?
- Tudom. De ami félre van téve...
- Tae, ahoz a pénzhez nem nyúlsz! Ezt verd ki a fejedből! - válaszolt kicsit mérgesen anya.
- De ha elkezdek dolgozni akkor az a pénz egyből oda megy!
- TaeHyung, ezen a napon írtad az érettségit, még több mint egy hónap mire a kezedben lehet! Mégis mikorra fog összegyűlni annyi pénz?!
- De úgyse fog történni semmi! Ha eddig nem történt nem is fog!
- Ezt nem tudhatod! Megmondta az orvos, hogy akármikor lehet rohamod!
- Tíz éves voltam! Azóta màr rég lett volna nem gondolod?
- Akkorsem nyúlsz ahoz a pénzhez!
- Anya, felnőtt ember vagyok, azt csinálok azzal a pénzzel amit akarok!
- Nem csinálhatod ezt TaeHyung!
- YoonGi-ról van szó szóval elhiheted hogy nem érdekel!
- Tudom, hogy YoonGi-ról van szó de akkor sem nyúlsz ahoz a pénzhez!
- SeoYoon... Tae-nak igaza van. Ha eddig nem jelentkezett nála semmi nem is fog. - fogta meg apa anya vállàt.
- És ha igen? Az a pénz a műtétre van!
- Seo, nyugodj meg.
- Nem. Ahoz a pénzhez nem nyúlhatsz TaeHyung! Sajnálom.
- Nem. Érdekel. Akkor max meghalok. És?! Egy emberrek kevesebb. - mondtam, majd elindultam a kocsi felé, ezzel le is zárva a vitàt. Még hallottam anyàm gecinagy sóhaját, meg apám nem olyan gecinagy sóhaját.
Megálltam a kocsi mellett, majd mikor anyáék is ideértek, megálltak előttem.
- Tae... - szólalt meg két sóhaj között anya. - Ne mondd azt, hogy max meghalsz...ez nem így megy... - erre csak megforgattam a szemem. - De igazad van. A te pénzed. És ha eddig nem jelentkezett semmi akkor nem is fog...
- Köszönöm... - mondtam, majd beültem a kocsiba.
YOU ARE READING
Chat Love [TaeGi]
FanfictionSzámít egy kapcsolatban a távolság? Számít az, hogy még sohasem találkoztak? Nekik nem. Nekik csak az számít, hogy szeressék egymást.