Sziklarejtek árvája 2.

23. Ígérd meg! - Sasori egyre durvább, vajon mit lép a szöszi?

Kínosan feszengve álltam az egyetem kapuja előtt.. Biztos jó ötlet volt idejönnöm? Otthon is megbeszélhettem volna vele a dolgot.. Nem! Ez butaság. Akkor megint szex lett volna belőle.. Mostanában amint belép az ajtón rögtön ledönt az ágyra.. Esélyem sem lenne beszélni vele a dologról, szex után meg rögtön lelép.. A csengőre felkaptam a fejem és az ajtóra pillantottam. Oké, még biztos most engedik ki őket a teremből.. De még nem tudtam rendesen átgondolni mit is akarok mondani.. Mármint hogy fogalmazzam meg a dolgot?.. Ez így nem jó...

- Dei? – halottam meg Sasori hangját mire felé fordultam. Meglepetten nézett rám.

- Szia.. – intettem kínosan mosolyogva mire felsóhajtott.

- Minek jöttél ide?.. Ne is válaszolj, majd este elmondod, de most sietnem kell. – került ki.. Ennyi? Komolyan csak így le akar rázni?

- Öt percet kérek! – ordítottam el magam hirtelen mire felém fordult.. – Ez fontos lenne.. – motyogtam.. Sasori vett egy mély levegőt majd lassan kifújta miközben a telefonján megnézte az időt.

- Rendben. – egyezett bele végül és elindult én pedig kissé lemaradva követtem. Figyeltem ahogy megy.. A széles vállát, vörös tincseit, léptei ritmusát.. Egyszer sem pillantott hátra, hogy megnézze meg vagyok-e még.. Ez azért elég rosszul esik... Sasori megállt és felém pillantott mire megtorpantam. – Üljünk be ide. – biccentett a cukrászdára. Már egy pillanatra azt hittem be vár vagy ilyesmi.. Csak bólintottam és lassan elindultam felé, majd mikor mellé értem halkan sóhajtva bementem az épületbe. Nem szeretem a cukrászdákat.. – Válasz egy sütit, meghívlak. – mondta mellém lépve.. Nem igazán akarok sütit enni.. Ráadásul épp most szeretnék szakítani vele. Kinéztem a legolcsóbb sütit ami egy kis béka volt. Majd haza viszem Narutonak. Elővettem egy kis apró pénzt a zsebemből és az eladós lányra néztem aki kedvesen mosolygott. Udvariasságból én is elmosolyodtam majd elmondtam mit szeretnék és fizettem is. Sasori a szemöldökét ráncolva nézett rám mikor a kezébe adtam egy csésze kávét. A fejét csóválta és kelletlenül elvette tőlem a csészét. Kint foglaltunk helyet.. Percekig nem szóltunk egymáshoz és a vásárolt dolgokhoz sem nyúltunk hozzá. Sasori törte meg a csendet. – Mondtam hogy fizetek.. Miért hagytad figyelmen kívül? – kérdezte.

- Én akartam fizetni.. Végül is én ragaszkodtam hozzá, hogy beszéljünk.. Hm.. – mosolyogtam kínosan..

- Akkor viszont térj a lényegre. Chiyo kinyír ha nem érek oda időben.. – morogta nyűgösen.. Elhúzva a számat pillantottam a kis béka sütire..

- Én.. arra gondoltam.. Hm.. – ez nehezebb mint hittem.. Jó.. Csak kinyögöm és kész! Majd utána megmagyarázom! – Szakítanunk kéne.. Hm.. – motyogtam és félve rá pillantottam. Meglepetten meredt rám.

- Szakítani? – kérdezte én pedig bólintottam. Dühösen állt fel az asztaltól.

- Várj, még.. – kezdtem de gyilkos pillantásával elhallgattatott.

- Ezt majd este megbeszéljünk. – mondta majd elővette a tárcáját és kifizette a kávét meg a sütit majd ott hagyott.. Bele se ivott a kávéba... Ráadásul ez sokkal több pénz mint amit fizettem..

***

A konyhában ácsorogva kavartam meg a levest.. Ott hagytam a pénzt és a sütit meg a kávét is.. Valahogy nem volt gyomrom ahhoz hogy elvegyem a pénzt vagy elhozzam a süteményt.. Naruto miatt kezdtem neki főzni, de ő végül egy percre jött haza, hogy közölje, ma Sasukénél alszik, mert az Uchiha segít neki a tanulásban.. Nekem is tanulnom kéne de semmit nem tudok megjegyezni.. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Kinu-chan neve villogott a kijelzőn, mire kelletlenül vettem fel.