Sziklarejtek árvája 2.

28. Csak egy délután..

Döbbenten néztem magam elé. Mi az hogy értem jön? A többiek meglepetten néztek rám.

- Várj egy kicsit, ki megyek a folyosóra.. – motyogtam és letettem az ölemből a tálcát, majd kisántikáltam a szobából. A folyosó vége felé vettem az irányt. – Itt vagyok.. – szóltam bele ismét.

- Kettesben voltál Kakashival?! – kérdezte dühösen ezzel teljesen lesokkolva engem. Mégis honnan tud erről?

- Mert.. kiment a bokám és..

- Asumával is vissza mehettél volna, de te Kakashival mentél!

- Azért mert..

- Érzel iránta valamit?

- Mi?! Dehogy is! Végig hallgatnál?! – kérdeztem dühösen. Na tessék, hogy felbátorodtam telefonon keresztül.. Feszült csend lett a vonal végén mire halkan felsóhajtottam és kiléptem a faházból. – Még mindig nem tűntek el a véraláfutások Sasori.. Ha Asuma tudomást szerzett volna róluk, akkor mindketten bajban lennénk. – sántikáltam le a lépcsőn.

- Mégis hogy a fenébe jön ez ide?!

- Elég nagyot estem és biztos voltam benne, hogy az orvos tüzetesebben meg akar majd vizsgálni. És Kakashi hallotta amikor első nap beszélgettünk. Elég gyorsan összerakta a képet arról, hogy mi is történt.. – rogytam le egy padra. Már sötét van idekint.. – Más szóval ő amúgy is tudott a dologról..

- De mi lett volna ha..

- Ha azt teszi amit te? – kérdeztem és szinte láttam magam előtt ahogy kínosan lehajtja a fejét. – Megbeszéltük a dolgokat és azt is elmondtam neki, hogy mi történt köztünk.

- És mégis miért?! Te komolyan bízol abban a..?

- Sasori hagyd már abba! – buktam ki.. – Nem vagyok a tulajdonod! Én is el tudom dönteni, hogy kiben bízok és kiben nem. És jelen pillanatban te sokkal nagyobb veszélyt jelentesz a testi épségemre mint Kakashi. – mondtam idegesen.

- Dei.. – nocsak, hogy megváltozott a hangszíne hirtelen.. – Csak jó akarok neked..

- Ahogy Kakashi is.

- De hát ő..

- Mert te? – vágtam a szavába tudván mire akar kilyukadni. – Hagyd abba a vádaskodást. Semmi jogod hozzá, hogy pálcát törj felette. – na ezt a szöveget is csak Kurosuchinál és Narutónál használtam eddig.. Pálcát törni felette.. Egyáltalán kitől tanultam ezt?... Tuti hogy a Papustól...

- Akkor ennyi?.. – kérdezte de..

- Nem tudom.. Én tényleg szerettelek és talán még most is így van.. Fájt amit tettél és az is ahogy viselkedtél, de a te érzéseidet is megértem. De hiányzik az amikor nem volt Kinu és a nagyid. Amikor suli után találkoztunk és beszélgettünk. Szeretnék segíteni neked és osztozni a terheiden de muszáj az első tíz között végeznem a vizsgán különben lőttek az ösztöndíjamnak az egyetemre. Jobban át szeretném ezt gondolni..

- ...Rendben akkor majd ha haza értél át beszéljünk együtt. Ketten. – mondta mire bólintottam.

- Jó.. – motyogtam.

- Akkor jó éjszakát.

- Neked is. – tettem le a telefont. Ha ez a beszélgetés reggel zajlik már rég szingli lennék. A fene beléd Kakashi amiért a második esélyről zagyváltál itt nekem! De ha Kakashi kapott egy új lehetőséget akkor Sasorival sem tehetek kivételt. Elvégre tényleg voltak szép pillanataink együtt.. Felállva a padról vissza bicegtem a szobába, ahol Konan és Kankurou vártak. Szúrós szemmel néztem a kékségre. – Ha jól feltételezem te fecsegtél Painek a bokámról és Kakashiról. – mondtam mire értetlenül ráncolta össze szemöldökét.