34. A ballagás napja... Sem a Cserfes, sem a Rekedt nem ért a beszédekhez...

435 32 1
                                    

Utálom a meleget.. Nagyot nyögve fordultam át a hasamra és egy elégedett sóhaj szakadt fel torkomból.

- Te mit csinálsz? – kérdezte hirtelen egy hang..

- Hűsölök.. – válaszoltam röviden. – Valószínűleg azért nem ismered a szó jelentését, mert jégkocka vagy. – fordultam újra a hátamra így alul nézetből csodálhattam az ifjabbik Uchihát.

- Roppant vicces.. – morogta de már nem igazán érdekelt a hangsúly amivel beszélt.

- Naruto tusol, valószínűleg még egy jó darabig bent lesz. – tápászkodtam fel, de csak annyira hogy felvegyem a kanapén felejtett legyezőmet, majd újra kiterültem a kövön és lehunyva a szemeimet relaxáltam tovább.

- Még mindig duzzogsz a fegyver szünet miatt?

- Most nincs itt Naruto, úgy utállak ahogy csak akarlak.

- Igen, de én nem ezt mondtam. – unottan néztem rá.

- Miért csinálod ezt? Folyton bunkó vagy és egyszerűen nem tudod elfogadni ha valaki nem istenít téged és a hülye klánodat. Nem tudnál le szállni rólam? – kérdeztem kissé indulatosan, de csak hamar rájöttem hogy jobb lenne tartalékolni az energiát, mert ekkora hőségben túl gyorsan fogyasztom a benzint.

- Ha nem ismerném Narutot nem foglalkoznék veled.

- Nagyszerű, foglyuk arra aki nincs itt.

- Nem ezt mondtam. – sóhajtotta fáradtan.

- Tudom mit mondtál. Azért akarsz jól kijönni velem, mert valamilyen szinten fontos neked Naruto, Narutonak pedig én, ahogy nekem is ő. De ne legyél már idióta és fogd fel végre hogy nem kell jó pofiznunk egymással. Te csendes vagy, én meg visszafogom magam és egyikünk sem bassza fel a másik agyát feleslegesen.

- Miért kell úgy beszélned velem mint egy hülyével? – csattant fel. A ballagásom napját nem Itachi hanem Sasuke teszi tönkre. Imádom..

- Elnézést Mr... Akkor kérem mondja el, hogy mit is szeretne pontosan. – néztem rá gúnyosan. Egy ideig farkas szemet néztünk, végül azonban Sasuke megadóan sóhajtott.

- Ne becézgess jégkockának vagy Mr.-nek. A nevem Sasuke, nem pedig Te meg Az.

- Egyéb óhaj?

- Tudom hogy nem kedvelsz, de biztos vagyok benne hogy ha egy kicsit megerőltetnéd magad akkor egész jól kijöhetnénk.

- Próbálkozok. – legyintettem.

- Azt látom. – horkant fel. Nem igazán érdekel a véleménye, de igaz ami igaz.. Ő legalább tud beszélni, nem úgy mint a bátyja. – Komolyan mondtad a múltkor, hogy irigy vagy a családunkra? – kérdezte mire csak a szemeimet forgattam. Biztos vagyok benne, hogy akar valamit, máskülönben nem bájcsevegne itt velem.

- Bár nem tudom milyen ha igazi rokonokkal élsz, de nem vagyok irigy. Ahogy azt te is tudod, sosem voltam egyedül teljesen. Főleg mióta itt élek Narutoval. – az Uchiha meglepetten hümmögött. Valószínűleg nem a válaszom lepte meg, hanem az hogy normálisan beszéltem vele. Csak Naruto miatt vagyok hajlandó elviselni őt, és nem fogom megkedvelni csak azért, mert próbál fegyver szünetet kötni. Mikor meghallottam a fürdőszoba ajtó nyitódását halkan sóhajtva tápászkodtam fel a hideg kőről. Ideje tusolnom.

- Miért találkozgatsz Kakashival? – kérdezte hirtelen, mielőtt még ki tudtam volna kerülni. Meglepetten néztem rá.. Tudtam hogy akar valamit, de én azt hittem, hogy valami olyasmiről lesz szó, hogy ne rontsam el Itachi ballagását és ne húzzam fel az idegeit..

Sziklarejtek árvája 2.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora