Sziklarejtek árvája 2.

37. Ami volt, elmúlt.. Mégis meghatározza a jelent..

A metró állomáson ácsorogva figyeltem a kiírásokat és unottan hallgattam Jiraiya panaszkodását a női garbók létezésének okán.. A hirtelen jött ötletem miatt Konan eléggé kiakadt, de mivel a hétvégét otthon töltötte esőrejtekben Painel és Nagatoval, nem sok mindent tudott tenni hogy visszatartson. Félre értés ne essék, én nem Kankurout kerülöm.. Sem pedig a megoldandó problémákat, hisz azok akkor is itt fognak várni mikor vissza jövök. Csak haza akarok menni Sziklarejtekbe.. ˝A holnapi időjárás Tűz föld keleti részén néhol esős, de váratlanul előfordulhatnak föld rengések is, míg a nyugati részen napsütés várható, enyhe csapadékkal.. Deidara váratlanul el fog utazni Sziklarejtekbe és kegyetlenül sok sajtot akar majd enni.˝ Vagy valami ilyesmi...

- A magas nyakú garbók tényleg megmozgatják az ember fantáziáját, de akkor is rettentően felesleges az egész..

- Jiraiya-san, nekem indulnom kell. Köszönöm hogy kikísértél. – mosolyogtam fel a fehér hajú regény íróra, aki halkan sóhajtva fonta karba a kezeit.

- Miért döntöttél így hirtelen? – kérdezte amivel kissé meglepett.

- De hát minden nyaramat sziklarejtekben töltöm.

- De mindig előre kitűzöd az időpontot. Most viszont egyik percről a másikra döntöttél így, pont mint annak idején a szalagavatód után.. Amikor Kakashi először molesztált komolyabban.. – mondta kissé halkabban. Na most.. Én rohadtul nem mondtam el neki, hogy mi történt a szalagavatón, tehát mégis honnan az istennyilából..? Oh.. Iruka.. Hát persze.. Fáradtan sóhajtva túrtam bele a hajamba és idegesen rántottam le a csuklómról a hajgumim hogy összefogjam szőke fürtjeimet.

- Kakashi már nem a tanárom. – motyogtam meghúzva a copfomat és direkt nem fűztem hozzá a mondatomhoz, hogy a fehér hajú maszkos már sokkal inkább a szeretőm mintsem egy molesztáló. – Hiányzik Sziklarejtek. – suttogtam magam elé amit persze Jiraiya is tisztán hallott. Hangosan felsóhajtott és elővéve a táskájából egy könyvet, felém nyújtotta.

- Az új regényem. Ez kivételesen nem buja, szóval gondoltam hozok neked egy példányt. Érdekelne a véleményed. – mosolygott rám miközben átnyújtotta a kötetet. Lelkesen lapoztam bele hogy némiképp megtudjam ki is a főszereplő és meglepetten vettem tudomásul, hogy ismét egy háborús könyvet írt. – Mivel elég sok visszajelzés érkezett az Egy ninja életútjára, gondoltam lehetne egy hasonló témájú kötetem is.

- Nem is tudtam róla hogy ezen dolgozol.

- Pedig meséltem, csak nem figyeltél. Te sem és senki más sem, mert mindenki úgy gondolta hogy buja regényekről áradozok. – mormogta kissé sértetten én pedig kínosan pillantottam félre, mert ezek szerint nem én vagyok az egyetlen aki kikapcsolja az agyát amikor Jiraiya a könyveiről beszél.

- Khm.. Majd elolvasom. Köszönöm szépen. – hajoltam meg és sietve indultam el a beérkező metró felé.

- Jó utat kölyök! – szólt még utánam mire egy halvány mosollyal fordultam hátra.

- Vigyázzatok Narutora helyettem is. – köszöntem el én is majd sietve surrantam át az emberek között, hátha elcsípek egy üres helyet, de persze esélyem sem volt. A bőröndömmel teljesen beszorultam a falhoz és vagy ezren rám léptek, mire végre elindultunk. Mindig elfelejtem mekkora a tömeg.. Lenyomva a bőröndöm fogantyúját behúztam a hasam és lábujjhegyen pipicskedve fordultam meg a tengelyem körül és szarva arra, hogy valószínűleg nem tesz jót a bőröndömnek, egyszerűen ráültem.. Csak nem vagyok olyan nehéz, ugye? Felemelve a könyvet olvasni kezdtem és teljesen kizárva a külvilágot foglaltam el magam egészen Sziklarejtekig..

  1 hónappal később  

˝Gondolatok a halálról˝    ˝Édes a bosszú˝   ˝A halott kedvesemhez˝