Sziklarejtek árvája 2.

33. Új lappal indítunk..

Két héttel később

Álmosan pislogtam Kakashira a konyha asztal felett.. Valahogy az elmúlt napokban egyre többet vagyok itt..

- Évkönyvek.. – ismételtem fáradtan mire bólintott. Lepillantottam a dobozra a földön.. – És ezt mind holnapra..? – kérdeztem mire ismét csak bólintott.. Gondterhelten sóhajtottam és megdörzsöltem halántékomat. Összegezve: A kórházi eset után egyszer beszéltem Sasorival telefonon. A barátai úgy döntöttek, hogy kikaparják szerencsétlent a szarból, szóval most elég sokat segítenek neki (hála Konannek aki felhívta Pain figyelmét, hogy Sasori direkt nem kér segítséget a férfi ego miatt..), úgyhogy kezd stabil lábakon állni mind érzelmileg, mind tananyagilag. Ugyan mi már egyszer szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok leszünk, Sasori most arra kért, hogy a nyár folyamán ne beszéljünk egymással.. Szégyellte magát azért amiket csinált, saját magát sem értette igazán és szeretne pár dolgot át gondolni.. Konan szerint ennél sokkal többről van szó de mivel azt mondták hogy nem az én dolgom, nem faggatóztam többet. Kakashival kapcsolatban viszont el gondolkodtam egy-két dolgon. Eddig csak azért nem kedveltem, mert tudtam, hogy meleg és hogy bejövök neki.. Na meg persze többször is rám hajtott míg végül meg nem döngetett az osztályteremben.. Az az eset még mindig felkavar kissé, de tudom, hogy mindketten hibásak voltunk a dologban. És mivel Kakashi sokkal másabb az otthonában, mint a suliban.. Valahogy elkezdtem átjárni hozzá.. Ezzel azonban szinte minden idejét elvettem és teljesen megfeledkezett az évkönyvekről és a búcsú videónk megszerkesztéséről amit az évzárónk után közösen nézünk majd meg az osztálytermünkben.. És mivel meglepetésnek szeretné, megkért, hogy ezt a hétvégét most inkább töltsem mással.. De mivel Sasuke és Naruto most az egész hétvégét nálunk töltik, nem akarok otthon lenni.. Miután összebalhéztunk Sasukével, Naruto eléggé kétségbe esett, szóval végül a szöszi miatt és kizárólag csak miatta, fegyver szünetet kötöttünk Sasukével, de ezért cserébe nem szólhat bele az Itcahival folytatott vitáimba.. Lényegében úgy terveztem hogy itt töltöm a hétvégét és csak aludni megyek haza, de ez tényleg rengeteg meló, és Kakashi hiába olyan zseni, ezt nem fogja tudni egyedül befejezni.. Vagy legalábbis nehezebben..

- Segítek. – vettem fel az egyik könyvecskét.

- Nem szükséges, azt szeretném ha meglepetés lenne.

- Sensei, tudom, hogy maga milyen ˝elképesztő˝ meg minden, de ezeket hogy foglya befejezni egy éjszaka alatt? És amúgy is az én hibám amiért megfeledkezett róla. – mondtam mire gondterhelten felsóhajtott..

- Jó. Legyen.. De a videót nem láthatod. – kötötte ki mire mosolyogva bólintottam. – Akkor kihozom a laptopom. – állt fel a székről én pedig a képeket kezdtem nézegetni. Ezek kilencedikesek.. Ezek pedig a tavalyi kiránduláson készültek.. És ezek a mostanin. Te jó ég, ez itt Hidan. Halkan nevettem a képen amin a fehér hajú barom épp a folyosón ólálkodik és félve pillant a háta mögé. Még hogy ő nem fél a horror filmektől. Hazudós. Ezt mindenki könyvébe beleteszem ezzel a mondattal karöltve: ˝A bátor albínó wc-re indul egy horror film után. Kitartást haver.˝ Na jó, nem szemétkedek.. Hm? Ez meg itt a szalagavató egyik próbáján készült.. És ez a fő próbán.. Halkan nevettem az emléken.. Itachi akkora egy balfasz..

A szalagavató fő próbáján

Halkan sóhajtva igazgattam a nyakkendőmet Kankurou mellett állva. Konan mosolyogva nézett minket.

- Ne vágjatok már ilyen képet! Jól néztek ki. – bíztatott sokadjára.

- Úgy érzem magam mint valami cirkuszi elefánt.. – panaszkodtam és ki akartam gombolni a frakk gombját de Konan lecsapta a kezem.. Még jó, hogy a kesztyű miatt nem fájt annyira. Lányok visítására kaptam fel a fejem és hátra se kellett pillantanom, hogy tudjam, ki lépett ki az öltözőhöz vezető folyosó ajtaján.