Sziklarejtek árvája 2.

29. Egy életre megutáltam a perecet..

Álmosan ültem az ebédlőben és Hidan fecsegését hallgattam. A történtek után nem beszéltünk Konanel a dologról, de persze a kékség megpróbált úgy tenni mintha valójában nem is történt volna semmi. Ez valamilyen szinten azért megnyugtatott. Kankurou ellenséges pillantásait is félreértik a sensei felé, hát még ha Konan is hasonló ként viselkedne.

- Mi van veletek? Tegnap este óta olyanok vagytok mint a mosott szar. – sóhajtotta Hidan unottan.

- Kiment a bokám, mégis minek örüljek? Hm. – emeltem fel a poharam és kiittam a tartalmát.

- Annak hogy ma pihentetheted. – vágta rá amin csak a szemeimet forgattam. – Reggeli után megnézzük a Csajok hajnalig című filmet. – fintorodott el. Gondolom a lányok választották. Ilyen ez a nő uralom.. – Aztán vagy megnézünk még egy filmet vagy pedig társasozunk egyet. – nyújtotta meg unottan a szavakat. Összenéztem a mellettem ülő Kankurouval majd újra a lenyalt hajú felé fordultunk.

- Miért van olyan érzésünk, hogy te sem várod a mai napot? – kérdezte Kankurou én pedig bólogatva helyeseltem, ezzel jelezve hogy a többes szám kettőnkre vonatkozott.

- Ez csak a délelőtt. – tette fel a mutató ujját és az asztalra könyökölve hajolt hozzánk közelebb. – Ebéd után szieszta, aztán négy órától kezdődik az igazi buli. – bólogatott vigyorogva.

- Mennyi piát hoztatok? – kérdeztem unottan megértve a lényeget.

- Sokat. Nagyon, nagyon sokat. – éjjen.. Pia pia hátán.

- De úgy kábé mennyi? – kérdezte Kankurou, bár gondolom főleg az érdekli, hogy mennyit tudunk inni abból a sokból, hogy mindenkinek jusson.

- Van 4 üveg Umeshunk amit a lányok hoztak, de az egyik üveg csak félig volt szóval az 35dl bor. De van 30dl sochu is, meg Botan hozott két üveg szakét. Ezen kívül van három üveg whiskey és amit ti hoztatok. – mert mi mit hoztunk? Kérdőn pillantottam Kankuroura aki észre véve meglepett arcomat elmosolyodott.

- Homokrejteki rizspálinka. Egy üveg. – mondta. Szóval szakét hoztunk.. Pontosabban hozott.

- És ezt mind egy este alatt akarjátok elfogyasztani? – kérdezte Konan. – Asumáék ki fognak akadni. – húzta el a száját.

- Akkor te nem akarsz inni? – kérdezte Hidan sejtelmesen mosolyogva.

- Azt nem mondtam hogy nem akarok! – csattant fel a kékség amin az albínó felnevetett. – Csak félek hogy bajba kerülünk..

- Ez az utolsó osztály kirándulásunk. Már nemigen kerülhetünk bajba. – mondta Kimimarou.

- Azért ez nem egészen igaz. Ha kapok még egy intőt nekem annyi.. – motyogtam.

- Igaaaz.. – esett le Hidannek a dolog. – De bazd mér van neked annyi intőd?

- Fogd be.. – ciccegtem és Itachira pillantottam aki mintha csak megérezte volna, hogy rá nézek, szintén felém pillantott. Miatta van annyi intőm.

- Hn. (A te hibád.) – na persze.. Unottan szettem le még egy falat húst a halról és a számba tettem.

- És csak úgy spontán megiszunk mindent? Csak mert Asumáék nem fogják engedni hogy zenét hallgassunk és bulizzunk éjfél után. – mondta Kankurou.

- A zene csak háttér zaj lesz. Ivós játékokat fogunk játszani.

- Mint az ˝én még soha..˝? – kérdeztem mire bólintott.

- Is. De ott van még az igazság vagy merénylet.. – kezdte de Konan közbe vágott.

- Az mióta ivós játék? – kérdezte mire Hidan elgondolkozott.