Sziklarejtek árvája 2.

30. Egy lezárás.. Vagy egy új kezdet?

Fáj a fejem.. Meg a hasam.. Meg mindenem.. Ráadásul ha a tegnapra gondolok.. Ááá! Legszívesebben elásnám magam szégyenemben.. Bárcsak ne emlékeznék semmire. Hangosan sóhajtva pörgettem az ujjamon a szerencsehozó talizmánt amit kifelé jövet vettünk a szentélyben. Nem igazán értem hogy egy ilyen kis bigyó miért hozna szerencsét de azért egész aranyos.- Neked mi volt ráírva a jóslatodra? – kérdezte Kankurou és nekidőlve a falnak kibontott egy csomag perecet.- Menj a francba. – néztem rá össze szűkített szemekkel.

- Most miért? – kérdezte tetetett meglepettséggel. Ciccegve fordítottam el tőle a fejem. Konan mellénk lépve hangosan felsóhajtott.

- A jóslás szerint eladják a fejem fölül a lakást. Remélem nem válik valóra. – motyogta szomorúan.

- Elég kicsi az esélye. Az enyém azt írta hogy megtalálom életem férfiját. – röhögte el magát Kankurou.

- Miért is ne? Tegnap már olyan jól össze melegedtetek Deidarával. – cukkolta Konan mire Kankurou is és én is hangosan felnyögtünk.

- Már épp elfelejtettem. – motyogta Kankurou leverten.

- Azért annyira nem csókolok szarul. – vigyorogtam rá. Nekem sem egy kellemes emlék de sokkal jobb úgy emlékezni rá, hogy Kankurout csesztetem vele.- Kérsz perecet? – tartotta felém válaszul a sós nasit mire elfintorodtam. – Ja, ne haragudj, Itachiról szívesebben elfogyasztanád?

- Na menj a tudod ho..! – kezdtem de az ujjamon lévő talizmán lerepült az ujjamról, mire meglepetten kaptam utána a fejem.. Bele a csatornába. – Ennyit a szerencsémről. Hm..

- A te jóslásodban mi volt? – kérdezte Konan.

- Valami olyasmi hogy az életem szerelme vár rám, és hogy nyissam ki a szemem. – sóhajtottam majd rá mosolyogtam Kankuroura. – Bébi én mindig figyelni foglak. – kacsintottam mire félre nyelte a perecet.

- Ihdi.. khm.. ótah.. – köhécselt a térdein támaszkodva. Megveregettem a hátát hátha úgy jobb, elvégre miattam nyelt félre.

- Indulunk! – ordította el magát Asuma.- Akkor ki mellé ülök? – kérdeztem csak úgy mellékesen.

- Attól függ. Lesznek perverz vicceid az úton? – kérdezte Kankurou.

- Naná hogy lesznek.

- Akkor jó szórakozást lányok. – hagyott ott minket amin akaratlanul is felnevettem. Mekkora egy pöcs.. De még így is imádom a hülye fejét. Felszálltunk a buszra és közép tájt leültünk a sofőr mögötti soron.

- Hazáig már meg se állunk. – mondta Konan mire a hajamba túrva bólintottam. – Nem akarsz még haza menni? – kérdezte és az ölébe húzva a táskáját nassolni való után kezdett kutakodni.

- Nem tudom. Akarok is meg nem is.

- Sasori miatt? – nézett rám és felém tartott egy szelet csokit amit elfogadtam. Kibontva a saját csokiját várakozón fordult felém. – Félsz hogy megint erőszakoskodni fog? – kérdezte.

- Kicsit.. De te jobban ismered. Csinált már ilyet mással is? Valamelyik exével esetleg?

- Nem. Mindig ő dobta a lányokat. – na kösz. – Szerintem rosszul közelítetted meg ezt az egészet. Nem kellett volna elmondanod, hogy szakítani akarsz hanem idegesítőnek kellett volna lenned, hogy ő akarjon szakítani.

- Ő még úgy is szeret mikor idegesítő vagyok.

- Honnan veszed ezt? Próbáltad?- Néha viccből. Mielőtt felbukkant Kinu-chan..