Sziklarejtek árvája 2.

24. Bocsáss meg.. - Megváltozhat egy ember ilyen rövid idő alatt?

Felszisszenve keltem ki az ágyból.. A kedden történtek után jobbnak láttam betegséget színlelni és itthon maradni.. Narutot még könnyen beetettem, hogy lázas beteg vagyok, de mikor Iruka meglátogatott ő majdhogynem azonnal rájött, hogy mi történt.. Persze a lelkére kötöttem, hogy senkinek ne mondja el, de ahogy ismerem biztos eljár a szája vagy Jiraya vagy Kakashi előtt.. Felvettem a telefonomat ami már harmadjára kezdett hangos csörgésbe. Kankurou neve villogott a kijelzőn.. Ő és Konan meg akartak látogatni, de én nem akartam hogy eljöjjenek szóval megkértem, hogy hagyjanak békén.. Kankurou sejtette hogy Sasoriról van szó, de nem mondtam el neki, hogy mi történt. Iruka segített lekezelni a harapás nyomokat szóval azok már majdnem begyógyultak.. Legalábbis Iruka szerint.. De a lényeg az, hogy hétfőn elmehetek az utolsó osztálykirándulásra az osztállyal.. Pedig tegnap még azon vacilláltam hogy itthon maradok, de.. már tényleg nem fáj annyira.. Csak ha felkelek.. És mozgok.. Nem lesz ez így jó.

- Szia.. – emeltem a fülemhez a készüléket.

- Most keltél mi? – nevetett. – A kis beteg.. – gügyögött mint egy idióta amin nem tudtam nem nevetni. – Na figyelj, mit szeretnél hétfőn vinni? Konanel bevásárolunk neked. – mondta amin elmosolyodtam.

- Milyen jó fej barátaim vannak.. Na akkor.. Valami sósat és sok édeset. Pontosítok: Nagyon sok édeset.

- Pontosíts jobban így nem értem. – nevetett hitetlenkedve.

- Nagyon nagyon nagyon sok édeset.

- Annyi édesség nincs.

- Dehogynem! Na jó, akkor.. – kezdtem el sorolni, hogy mit szeretnék. A történtek után nem láttam Sasorit.. Még csak fel sem hívott.. De meglepő módon sokkal hamarabb túl tettem magam a dolgon mint legutóbb.. Vagyis.. Nem igazán tudom hogy jól vagyok-e.. Miután itt hagyott megkötözött kezekkel az ágyon, az egész estét végig bőgtem.. De nem akartam hogy a barátaim így lássanak megint szóval hazudtam nekik... Tudom hogy nem helyes, de így könnyebbnek éreztem.. Vagyis azt hittem könnyebb lesz.. Nem igazán tudom hogy mit érzek.. Félek Sasoritól és úgy őszintén nem is akarok egy légtérben lenni férfiakkal.. Egy olyan ember erőszakolt meg akiben megbíztam.. Már az osztálykirándulásról is rémálmaim voltak.. De ott van az is, hogy ha nem mennék el, Kankurou rögtön levágná, hogy mi van.. Elvégre én vártam a legjobban ezt az egész hülyeséget.

- Rendben. Majd vasárnap estefelé átviszem neked.

- Oké. Köszönöm. – motyogtam hálásan.

- Nincs mit. Akkor holnap.

- Holnap. – tettem le a telefont. Jó lenne lefürödni. A fürdőszobába vettem az irányt, miközben ledobáltam magamról a ruhákat. Szerencsére Naruto ma is Sasukénél tanul. Mostanában túl jól elvannak egymás mellett. Nem is tudom mikor veszekedtek utoljára.. Beálltam a zuhanyfülkébe és megnyitottam a vizet. – Ssz!.. – kaptam a vállamhoz.. A többi harapás nem fáj annyira de ez az egy még vérzett is aznap.. Végig néztem magamon.. A csípőmön még látni lehet Sasori ujjlenyomatait és a csuklóm.. Na az is elég durva.. Kénytelen leszek garbót venni, meg sálakat és hosszú ujjú pólót.. Remélem nem lesz nagyon meleg..

***

Az íróasztalomnál ülve bújtam a tételeket mikor a csengő hangja zavart meg. Halkan sóhajtva letettem a történelemmel teleírt lapokat és felállva a székből a tükör elé léptem, hogy gyorsan szemügyre vehessem kinézetem.. A vállamon lévő harapás le volt ragasztva, bár nem igazán lehetett látni a pólótól hogy egyáltalán van ott valami. Lehúztam a vékony kardigánom ujjait hogy eltakarja alkarjaimat és csuklómat majd siettem is ajtót nyitni. Azonban rögtön be is csuktam volna ha kezével nem állítja meg az ajtót félúton..