Sziklarejtek árvája 2.

31. Ezúttal mindenre emlékszem..

Még is hogy végződött így?.. Annyira de ja vue érzésem van..Na akkor gondoljuk át.. Tegnap miután Sasori haza vitt, lefeküdtem aludni.. Igen, eddig stimm.Aztán mikor felébredtem, lefürödtem és megcsináltam az ebédet..Igen.. Haragudtam is Narutora amiért nem jött haza enni, pedig direkt paprikás ételt készítettem, mert tudom, hogy utálja. Ühm... Még arra is emlékszem, hogy egy csomó emlék feljött és majdnem sírni kezdtem, de utána inkább ideges lettem és végül felhívtam Jiraiya-sant hogy menjünk el együtt inni.. De akárhogy nézem, ez nem Jiraiya szobája.. De akkor hol vagyok?

- Felébredtél? – elkerekedett szemekkel fordultam a szoba tulajdonosa felé.. Az nem lehet.. Felemelve a takarót ismét meggyőződtem róla, hogy van rajtam boxer, de ez még nem változtat a tényen, hogy az osztályfőnököm ágyában vagyok egy szál alsóban és egy atlétában..

- Mi.. ugye nem? – kérdeztem reménykedve mire elmosolyodott.

- Dehogy. Részegen felhívtál ezért elmentem érted a kocsmába ahol voltál. Sok sületlenséget össze hordtál, de végül elaludtál. – foglalta össze a történteket, de valahogy nem igazán tudom elhinni..

- Szóval azt mondod.. Hogy haza hoztál a lakásodra és nem hajtottál rám?

- Így van. Bár nagyon vonzó voltál ahogy a wc-t ölelgetve hánytál. – mosolygott szarkasztikusan mire szégyenemben kezeimbe temettem arcomat..

- Bocsánat.. – motyogtam. – A vádaskodást is és a hányást is..

- Nem történt semmi. Ezt vedd be, biztos fáj a fejed. – lépett mellém és a kezembe adott egy fájdalom csillapítót és egy pohár vizet. Halkan sóhajtva bevettem a kapott dolgokat, majd vissza adtam Kakashinak az üres poharat. – Szoktál kávézni? – kérdezte mire értetlenül pillantottam fel rá.

- Sensei.. Én inkább haza mennék ha nem baj..

- Hm? Nem baj, de amint haza érsz igyál meg egy kávét vagy két három pohár narancs levet. Jót tesz a másnaposság ellen. Hozom a ruháidat, addig menj ki az ebédlőbe. Van sütemény az asztalon, egyél belőle. – hagyott magamra én pedig értetlenül néztem utána. Kikászálódva az ágyból a fejemhez kaptam. Fáj.. Halkan sóhajtva kimentem az ebédlőbe. A konyha asztalon bevásárló szatyrok voltak, mellettük pedig egy péksüteményes zacskó. Valahogy most semmit nem kívánok. Fáj a gyomrom. – Itt a farmered. A pólódat lehánytad szóval kimostam, de még nem száradt meg. Ha nem zavar vedd fel ezt. – lépett mellém a ruhákkal. Elvettem tőle és kínosan elmosolyodtam.

- Bocsánat amiért kellemetlenséget okozok. – hajtottam meg a fejem. Éreztem Kakashi ujjait fejemen ami bár nem esett rosszul, de azért annyira jól sem. Kakashi elhúzta a kezét és a zsebébe süllyesztette kezeit, mintha ő maga sem tudná, hogy jó döntés volt-e az amit az előbb tett.

- Nem okoztál kellemetlenséget. Öltözz fel, hozok neked egy tányért a sütinek.. Vagy út közben szeretnéd megenni? – kérdezte mire kínosan elhúztam a számat.

- Nem hiszem, hogy most bármit meg tudnék enni..

- Deidara, sokkal többször voltam másnapos mint te. Tudom, hogy mit kell enni hogy jobb legyen. – mondta amin akaratlanul is elmosolyodtam.

- A sensei és a bulik, hm? Biztos nagy menő volt fiatal korában.

- Gondolod? Szerintem most is ugyanolyan menő vagyok. – na ezen már felhorkantam és mosolyogva néztem fel rá.

- Aztán el ne szállj magadtól sensei.

- Én? Soha. Na öltözz fel, csinálok neked egy kávét. – indult el (gondolom) a konyha felé. Leülve az egyik székre elkezdtem felhúzni lábaimra a nadrágomat. Mikor felálltam és felhúztam fenekemre az anyagot, akaratlanul is a szatyrok tartalmára pillantottam. Zöldségek. – Út közben iszod meg a kávét vagy itt? – kérdezte mire kérdőn fordultam a konyha ajtó irányába, ahol a sensei ácsorgott a válaszomra várva..