Sziklarejtek árvája 2.

26. Vak múzeum.. Van amitől Deidara ne félne?

Eddig is tudtam, hogy Kankurou úgy horkol mint egy vénember de ha piál még rosszabb.. Felülve az ágyban oldalra pillantottam. Itachi az oldalán feküdt és halkan szuszogott. Az egyik lába fel volt húzva a másik pedig lelógott az ágyról. Egész tűrhető erre a képre kelni. Ha alszik egész kedves arca van. Kimászva az ágyból gyorsan meggyőződtem róla, hogy mindenki alszik-e, majd leguggoltam a táskám mellé és a ruháimat kezdtem nézegetni. A választásom egy garbóra esett és hogy ne nézzek ki benne olyan bénán, hozzá csaptam egy vékony, fehér sálat is meg egy fehér csőfarmert. Gyorsan magamra kapkodtam a darabokat és végezetül felhúztam a piros converse cipőmet.. Csakhogy legyen rajtam egy kis szín is.. Na meg nem is hoztam másik cipőt.. El se fért volna.. Viszont jégakukat pakolhattam volna el. Már tegnap is rohadt melegem volt és a foltjaim miatt nem használhattam a közös onsent.. A mosdókagylóban kellett megmosakodnom és ˝fürdenem˝... Ez nem fair.. Meg fogok sülni... A kis komódhoz lépve lehúztam a töltőről a telefonomat. Tekintetem megakadt egy könyvön, amit biztos nem a drága barátaim hagytak itt. Ők meg az olvasás két külön világ. A borító egész megkapó... Felvettem a könyvet és kinyitottam ott ahol a könyvjelző volt..- Még a könyvjelzőjén is a családi címer van.. – néztem az Uchiha szimbólumot. Hátra pillantottam az alvó Itachira. – Ezt kölcsön veszem. – suttogtam és halkan kimentem a szobából. Egy költő szerelme.. Megkapó történet lehet. Halkan végig mentem a rövid folyosón és kilépve a reggeli hűvösbe elmosolyodtam. Legalább még nincs olyan meleg.. Leültem a lépcsőre és kinyitottam a könyvet.

˝- Minek bonyolítod túl ennyire? Csak csókolj meg és tiéd vagyok. – nézett rá a nő. A férfi végig nézett a fekete ruhán, hosszabban elidőzve a kivágott részeken amik felfedték a nő gyönyörű bőrét. A férfi azon gondolkodott milyen puha és selymes lehet megérinteni őt. És ő ezt megkaphatná akár most azonnal.. De nem lehet.. Egy éjszakával nem tudná beérni, márpedig a nő csak ennyit adna számára. Legalábbis most. Sean a szépség elé lépett és lazán elmosolyodott miközben bele ivott pezsgőjébe. A nő kacéran nyomta ki jobban kebleit és kissé hátra hajtotta fejét. Tudta hogy hatással van a férfire.

- Nem lennél az enyém aranyom.. Pusztán kapnék belőled egy darabot. Márpedig én nem az a férfi vagyok aki mindenkibe belekóstol. – tette le a poharat a nő mögötti asztalra és sarkon fordulva egy elegánsabb társaság felé vette az irányt. Egy olyan társaság felé ahol valóban beszélhetnek a költészetről és nem csak a szexről..˝

Nocsak, nocsak.. Ismét egy romantikus mű. Ráadásul egész érdekes. Bele lapoztam azokba a részekbe amiket Itachi már olvasott. Versek.. Elmosolyodtam. Ez érdekel..

- Korán keltél. – hallottam meg Kakashi hangját mire lefagyott arcomról a mosoly.. Leült mellém tisztes távolságban és halkan felsóhajtott. – Nem véletlenül takargatod magad ugye? – kérdezte de nem feleltem. – Megmondtam neked emlékszel? Ha bántani fog téged..

- Nem érdekel mit mondott.. – vágtam közbe. – Sasori és én csak összekaptunk. Magának ehhez semmi köze.

- Távolságtartó vagy.. Máskor nem magázol engem. – kulcsolta össze kezeit maga előtt..

- Ön is tartja a távolságot. – utaltam a kezeire mire elmosolyodott. – Nem lesz baj ha meglátják maszk nélkül? – kérdeztem téma terelés gyanánt.- Nem különösebben.

- Akkor minek hord maszkot?

- Hogy még vonzóbb legyek. – mosolygott rám amin csak a szemeimet forgattam. Mindig viccet csinál az olyan kérdésekből amikre nem akar válaszolni. – Azért tartom tőled a távolságot mert nem akarlak elijeszteni.