Sziklarejtek árvája 2.

39. Egy unalmas nyaralás kliséi.. Avagy Kisame gondolatai és Kankurou problémái

A kisbuszban ülve kapcsolgattam a rádiót miközben Kankurou az utat figyelve néha hangosabban morrant fel, hogy elküldjön egy járókelőt, egy biciklist vagy épp egy másik kocsit melegebb éghajlatra.. Már vagy két órája utazunk, de még mindig nem szólt hozzám..

- Meg a jó édes anyádnak mutogass te kis gyökér! – csapott a dudára idegesen, mikor egy kis gyerek csak úgy random bemutatott nekünk, mert úgy gondolta, hogy ez jópofa..

- Nem mintha zavarna, hogy kezdesz színesebben átkozódni mint Hidan, de.. Most rám haragszol ennyire, vagy más bajod van? – Kankurou idegesen túrt a hajába és dühösen felsóhajtott.

- Rád haragszok! Meg a hülye öcsémre!.. És erre a buzira itt előttem! Mi a faszért megy ez ilyen kurva lassan?! Legalább meg tudnám előzni, de neeem, mert amikor előzni próbálok rá kapcsol a görény aztán mikor vissza húzódok mögé, megint belassul! Mi a fasz baja van ennek?!

- Biztos jó ötlet ilyen ˝állapotban˝ vezetned? – kérdeztem kissé félve, mert hát.. Most komolyan, hol van az igazi Kankurou és ki ez az idegbeteg állat???

- Nem! Kurvára nem volt kedvem ma kocsiba ülni és rohadtul idegesít hogy az állítólagos legjobb barátom már hónapok óta levegőnek néz, de most azért kanyarodjak el érte Sziklarejtekbe mert miért is ne, és annyit nem mond hogy ˝baszd meg apád˝ csak egyszerűen behuppan mellém és a rádióval baszakodik!

- Oké.. Értem.. – kurvára nem értem.. Most az a baja, hogy kapcsolgattam a rádiót? Máskor is kaptunk már össze, de a kínos csendet mindig elnézte nekem.. Mondjuk a rádió nem csendes.. Áhá! Rejtvény megoldva. Egy egyszerű mozdulattal kinyomtam a rádiót.. A motor zaja bár elég idegesítő volt, de ha neki ez kell...

- Deidara..

- Hm? – kérdőn néztem rá, de nem úgy tűnt, mintha nyugodtabb lenne..

- Nem a rádiós része zavart..

- Nem fogok kiugrani a buszból mikor így száguldasz, felejtsd el! – fontam karba a kezem mire elgyötörten felsóhajtott.

- Most komolyan nekem kell bocsánatot kérnem amiért próbáltam vigyázni rád?

- Reménykedtem benne, hogy nem nekem kell bocsánatot kérnem amiért hisztiztem.. Elég égő lenne, tekintve, hogy mindenáron próbálom bizonygatni, hogy mennyire férfias vagyok..

- Add fel, a hangodon kívül semmi sem férfias benned..

- Kösz, én is imádlak. Hm.. – fáradtan felsóhajtottam és hátra dőltem az ülésen.. – Bocsánat amiért hisztiztem és hagytam elfajulni a vitánkat.. Nem kellett volna napokig kerülnöm téged csak azért hogy Kakashival rosszalkodhassak, aztán meg hirtelen leléptem Sziklarejtekbe és egy szót sem szóltam róla..

- ... Most komolyan.. Miért engedsz Kakashinak?

- És vissza a kezdő pontra.. – forgattam meg a szemeimet unottan. – Emlékszel az osztálykirándulásra ugye?.. Hallotta mikor beszéltem telefonon Sasorival. Leesett neki, hogy valószínűleg Sasori ugyanazt tette amit ő.. És annak ellenére hogy nem kértem tőle tanácsot, még is sokat segített. És amikor vissza vitt a táborba mert valami izé volt a bokámmal.. Lényegében elég sokat beszéltünk.. Magát hibáztatta mindenért és.. Ééés... És végül az is kiderült hogy azért volt ez a hirtelen párt fordulás, mert Itachi beszélt vele, aki Sasukétől tudta meg ezt az egészet, aki meg Narutotól hallotta és akik amúgy együtt járnak, mármint Sasuke és Naruto és én ezt onnan tudom, hogy Sasuke mindent elmondott nekem..

- .. Mi? Elölről, lassabban. Szóval.. Azért adtál esélyt Kakashinak, mert..?

- Mert igazából egész kedves.. Amit tett az hiba volt, de tudod én is túl reagáltam kicsit.. Mármint oké.. Féltem meg minden, de nem okozott bennem kárt odalent így nem kellett kórházba mennem mert végül is rendesen kitágíto..