Felejthetetlen Kirándulás

Eltévedtünk?

Suga pov.

-És, hogy érzed magad? - kérdeztem miközben az előttem lévő járdát figyeltem majd rá néztem.
-Nagyon jól. - mosolyodott el.
-Mihez lenne ma kedved még? - fürkésztem az arcát.
-Ilyen melegben nincs sok kedvem semmihez.
-Akkor induljunk mi is haza? - kérdeztem.
-Lassan igen... De ugye emlékszel, jogy merről jöttünk? - a második mondatnál rám kapta a fejét.
-Persze. - kuncogtam el magam.
-Nahát... Hogy a szerelem mikre nem képes... - mosolygott továbbra is de én kérdőn néztem rá. - 1 nap alatt sokkal másabb a viselkedésed.
-Mármint?
-Kedvesebb vagy mindenkivel, mosolyogsz, és most kivételesen nem szidod az idő járást. - az utolsó felsorolt dolognál mindketten elnevettük magunkat.
-Igazad van. - mosolyogtam rá. - De most már tényleg induljunk haza, mert kezd sötétedni és már almos is vagyok.
-Vissza tért a régi YoonGi. - nevette el magát.
-Nem is! És szerintem te is elálmosodtál ennyi mozgás után! - durcizott be.
-Hát nem éppen. - kuncogta el magát.

Már egy fél órája sétálunk vissza fele de még a környék sem ismerős. Se egy ismerős fa, autó, ember, üzlet vagy bármi.

Kezdek attól tartani, hogy eltévedtünk.

-YoonGi. Jó fele megyünk? - nézett rám aggódva.
-Nem... Vagy is nem tudom... Vagy is...--
-Vagy is eltévedtünk?
- Igen. De nyugi van nálam telefon. Felhívom JunSut, hogy jöjjön el értünk.

Majd elő vettem a zsebem mélyéről a telefonom, aztán megkerestem a névjegyzékben JungSu nevét, utána tárcsázni is kezdtem. Kicsöng...

-Na? - nézett rám kétségbe esve.
-Most vagy nem veszi fel vagy nincs térerő.
-Szórakozol velem?! - kezdett ideges lenni. - Akkor gyorsan találj ki valamit!

*Eközben*

-Hol lehetnek már?! - aggódik BoMi.
-Nyugi biztos minden rendben van. - mondta JiSoo.
-Minden rendben?! MINDEN RENDBEN?!
-Hé nyugi. Shhh.. - nyugtatgatta Tae majd át is ölelte.
-Te engem csak ne csititgass!! - szedte le magáról a srác kezeit.
-Ne aggódj biztos nincs semmi bajuk csak még sétálgatnak. Egész világos van még hiába van este 8 óra. - mondta Nam.
-Persze te is fogd JiSoo pártját! - Idegeskedik továbbra is.
-Ilyenről szó sincs! - mentegetőzött.
-Srácok nyugi ne veszekedjetek. Szetintem is minden rendben van velük. BoMi szerintem kicsit túl spilázod az egészet. - mondta YeSeul Kaival együtt.
-Én tudom, hogy valami nincs rendben!
-Honnan? - kérdezte Chan.
-Női megérzések!
-Nem lehet, hogy azt érzed, hogy megjött? Elég hisztis vagy ma. - mondta Baek.
-Azt akarod, hogy egy kiskanál vízbe megfolytsalak? - fenyegetőzött BoMi.

-Ez a lány kezd megőrülni. - suttogta Taenek HoSeok.
-Valószínű. - suttogta neki vissza.
(-Hogy mi?!)- hallotta meg a suttogásuk.
-Semmi! - tették fel mindketten védekező pózba a kezüket.
-Tök jó, hogy ti nem aggódtok az épségükért! Én meg már szarrá aggódom magam!
-De mind mondtuk, hogy nem történt velük semmi.
-És azt honnan tudod? Felhívtak? Vagy dobtak egy SMS-t, hogy "Jajj mindjárt otthon vagyunk ám nyugi nincs gond."?
-Nem...--
-Akkor meg engem ne hitetgessen egyikőtök se, hogy minden rendben! Lassan már fél tíz és sehol sincsennek...

*pár órával később*

-Megjöttünk! - kiáltottuk el magunkat mire BoMi a nyakunkba ugrott.
-Hol voltatok? Ugye nem esett bajotok?
-Hát... Ömm... Az úgy volt, hogy YoonGinak hála eltévedtünk vissza fele. De hívni akartunk titeket csak nem volt térerő.
-Jézus ereje.... Ilyet ne csináljatok többet! Amúgy meg YoonGitól nem vártam mást. - nevette el magát a ket lány utolsó mondaton.
-Hé! Most beletiportál a lelkembe! - kaptam a szívemhez a kezem.
-Na de menjetek el fürdeni aztán egyetek valamit. A hűtőben van a kaja.
-Oké. - mondtuk szinkronban.
-Ugye holnap nem kell korán kelni? - kérdeztem a többieket.
-Nem! - kiabált Chen.

Egyesével elmentünk mind a ketten fürdeni majd lementünk a konyhába, kivettem a hűtőszekrényből az ételt amit mondtott BoMi majd kitettem egy-egy tányérra. Leraktam magunknak az asztalra utána kivette a fiókból egy egy kanalat.

Nem igaz, hogy itt nem tartanak pálcikákat valahol.

Elkezdtük majszolni az ételt és a csöndet JiNa törte meg.
-Legközelebb majd csak Koreában vagyok hajlandó veled elmenni valahova. - nevette el magát.
-Ez jó ötlet. - nevettem utána én is.
Majd lépteket hallottunk a lépcső felöl és Jin arcát pillantottuk meg.
-YoonGi... Nem lenne nagy baj ha ma Nammal aludnék. - tudtam mi a szándéka ezért csak elmosolyodtam és bolintottam egyet.
-Oké... Jó étvágyat! - ezt má utólag kiabálta.

Befejeztük az evést majd elraktam a koszos edényeket a mosogatóba aztán felemntünk az emeletre és át cuccoltam JiNához. Mindketten befeküdtünk az ágyba majd atkaroltam a válla felett.
-Nincs kedved valami filmet nézni?mosolyodtam el.
-Pár órája még azt mondtad, hogy nagyon álmos vagy. - mosolygott ő is.
-Az akkor volt... - nevettem el magam. - És csak próbáltam romantikus lenni.
-Tudom de már lassan hajnal van ugy, hogy én megyek aludni. - mondta majd elfordult az oldalára.

Lekapcsoltam a villanyt majd én is követtem a példáját. A takaró alatt át karoltam a dereka fölött majd egy pillangó puszit nyomtam a nyakára majd mindketten hamar el is aludtunk nem sokkal a fáradtságtól.