Felejthetetlen Kirándulás

Randiguru

Jimin pov.

Mi még Jungkookkal fent maradtunk, mert fogadtunk, hogy ki marad fent tovább. És ezért az előbb néztünk egy horror filmet, hogy tényleg ne aludjunk.

Most megyek le valami nasit keresni a konyhába, mert éhen halunk. Sétálok le a lépcsőn és látom, hogy ég a villany a konyhában. Kissé meg vagyok ijedve, mert a horror film is így kezdődött. De vettem azt a kevés bátorságomat és lementem.

Amikor leértem megkönnyebültem, mert csak V van itt és nem egy gyilkos. Mostmár nyugodt lélekkel vonszoltam magam a hűtőhöz. Közben Tae integetett, mert tele van a szája. Kinyitottam az ajtaját majd elkezdtem két szép szememmel pásztazni a tartalmát. Nem sok mindent találtam. Csupa amcsi kaja. Mogyorókrém, lekvár, zöldségek, meg még néhány fura ételnek nevezhető dolog. Majd inkább úgy döntöttem, hogy megnézem a szekrényt is hátha van néhány dugi édesség. Kinyitottam az egyik fölső polc ajtaját amikor hirtelen megölelt hátulról Tae.
-Hé Jimin... Beszélhetnénk?
-Persze.
-Oké akkor majd ha megtaláltad amit ennyire keresel gyere fel a szobámba.
-Jó. Egy 2 perc és ott leszek.
-Oké.
Ezután el is engedett én pedig továbbra is kutakodtam a nasikért. Sorba végig néztem az összes fiókot de nem találtam semmit. Ezért úgy döntöttem, hogy az alsó konyha szekrényt is megnézem. De a lábosok és a tisztító szereken kívül nem láttam semmi ehetőt. Aztán elindúltam fel Taehyung szobájába.

Amikor oda értem bekopogtam majd benyitottam.
-Miről szeretnél beszélgetni? - csuktam be magam után az ajtót.
-Ülj ide mellém. - paskolta meg a mellette lévő helyet az ágyán.
Majd le is ültem oda.
-Tudod... Asszem... Szerelmes vagyok... - mondta miközben a padlót fikszírozta.
-Na ez jó dolog! De akkor miért vagy olyan bús?
-Hát... Mert az a lány... BoMi... - hirtelen temette arcát a kezébe.
Egyik kezemmel át karoltam a másikkal pedig elvettem a kezét az arcától.
-Hé. Mi ezzel a baj? Miért nem örülsz neki?
-Mert nem tudom, hogy, hogy érez irántam.
-Én tudom, hogy ő is szeret.
-Ezt meg honnan veszed?
-Láttam. Amikor először jöttünk idefele a szállásra a buszon láttam, hogy néz rád. És amikor vele hülyéskedtél és beszélgettél teljesen belepirult. De ha nem hiszel nekem kérdezd meg valamelyik csajszit.
-Aish... Nem is tudom...
-Tudod mit? Mint randiguru azt tanácsolom, hogy próbálj meg közeledni felé.
-De hogyan? - nevette el magát azon amit mondtam.
-Csinálj közös programokat vele és figyeld a jeleket.
-Milyen programot? Milyen jelek? Miről beszélsz? - húzta fel a szemöldökét.
-Aish ne csináld már! Tudood közös filmezés, sétálás és ha már itt vagyunk akkor sétálás a tenger parton meghívod valamire. És figyeled a reakcióját. Elgondolkodik-e rajta vagy rávágja, hogy igen. Meg ha filmeztek és átkarolod akkor mit tesz vaaagy valami ilyesmi. Érted?
-Jaaa igeen! Megpróbálom majd holnap vagy inkább már ma este!
-Jól van ez a beszéd! Csak ne tojd össze magad mellette. - nevettem el magam egy pillanatra.
-Én nem Kookie vagyok. - nevetett fel hangosan. Mire én is elkezdtem.

Még egy ideig beszélgettünk majd ki nyilt az ajtó és egy vidám hiperaktív BoMi állt az ajtóban.
-Bejöhetek? - kérdezte miközben az ujjait birizgálta.
-Persze gyere! - mondtam majd megveregedtem Tae vállát majd ki is mentem az ajtón.

Vissza sétáltam a szobámban és egy teli pofazacskóval bámuló nyuszit találtam az ágyon.
-Neked meg honnan van kajád??!! - kérdeztem felháborodva majd elkezdtem futni felé mire felált és ő pedig menekülni kezdett. Megtettünk 3-4 kört az ágy körül majd megáltam mire ő is.
-Miért nem szóltál?! - emeltem fel egy nagyon picit a hangom de még is játékosan kérdeztem.
-Mert nem találtalak. Megnéztem, hogy lent vagy-e a konyhában de nem láttalak sehol. Aztán visszajöttem a szobánkba és elkezdtem játszani a telómon de egy 10 perc után Jin Hyung benyitott és hozott enni.
-Aigoo... De miért nem nyitottál be a többiekhez?
-Nem jutott eszembe.
-Pabo. - forgattam meg a szemeim.

Ezután leültem az ágyra és elkezdtem enni Jungkook kajájából. Majd ő is csatlakozott hozzám és együtt megettük azt ami megmaradt.

*Eközben*

Taehyung pov.

BoMi nagyban chatel valakivel de nem is kíváncsiskodom. Én néztem a tv-t. Valami vetélkedő ment de alig értettem valamit, mert angolul beszélnek benne.

Vajon most kéllene megkérdeznem vagy majd holnap? Biztos fáradt... De amikor bejött az ajtón egy fél órája akkor tényleg hiperaktív volt. Mint én általában szoktam lenni. Lehet, hogy még nem álmos... Áh... Jinjja... Olyan kiszámíthatatlanok.

-BoMi...
-Igen? - nézett fel a telefonjából.
-Nem lenne kedved együtt nasizni és valami filmet megnézni?
-A filmezéshez most nincs kedvem ne haragudj. De ha van valami más ötleted akkor benne vagyok. - mosolyodott el.
-Akkooor mit szólnál hozzá ha vicces videókat néznénk?
-Jó! De csináljunk próbálj meg nem nevetni kihívást!
-Rendben! - csaptam össze a tenyerem miközben folyamatosan mosolyogtam.
Na jó az enyhe kifejezés, hogy mosolyogtam. Inkább vicsorítottam mint egy mérges kis kutya. BoMi bekapcsolta a telefonján a Youtube-ot és keresett egy videót. Amint meg is talált egy pont megfelelőt rögtön rá is ment.

Aki ismer minket az tudja, hogy a legrosszabb faviccen is tudunk nevetni. Ez sem volt másképp. Mindketten vesztettünk. Majd háromszor volt vissza vágó de végül én nyertem mire BoMi úgy tett mintha szomorú lenne.
-Jajj ne legyél már ilyen. Ez csak egy játék.
-...
-BoMiiii~~
-...
-Ne csináld már...
-...
Majd hirtelen átöleltem. Jobb kezemmel éreztem, hogy úgy ver a pici szíve mintha egy maratont futott volna le. Majd szorossabban magamhoz öleltem.
-Mit szólnál ha kiengesztelés képpen elmennénk fagyizni amikor szabad foglalkozás lesz?
-Ö-öm... J-jó... - remegett a hangja a boldogságtól.
Majd elengedtem és betakaróztam, majd elfordultam a masik oldalamra.
-Én most megyek aludni. Nem tudom, hogy te meddig leszel fönt de ha unatkozol és nem tudsz akkor ébressz fel. Jó éjt.
-Rendben. Jó éjt.