Borzalmas reggel

80 5 0
                                    

Jisoo pov.

Korán felkeltem, hogy a drágalátos lányaimnak csináljak reggelit mielőtt elindulunk a BigHit-hez. Csak és kizárólag azért megyünk oda, mert a bátyám egy fiú bandának a menedzsere és néha-néha bemegyünk oda gyakorolni. És tegnap este megkért, hogy jöjjünk mi is velük egyet kiruccanni valahova.

Kikászálódtam pihe-puha ágyikómból és nyújtózkodtam egy nagyot majd kontyba kötöttem a hajam. Felhúztam a nyuszis mamuszom és ki slatyogtam a konyhába.

Kinyitottam a hűtőt majd 10 perc gondolkozás után eldöntöttem, hogy gofrit csinálok reggelire.

Elővettem az alapanyagokat majd egy tálba tettem őket és elkezdtem kevergeni és a végeredményként egy folyékonyabb tésztát kaptam.

Elkezdtem keresgélni a gofrisütőt majd meg is találtam csak a legfelső polcon volt.

Felültem a konyhapultra, hogy majd én onnan elérem. Na persze én kis hiszékeny. Hát nem értem el ezért rávettem magam, hogy feláljak egy székre.

Az ebédlő egybe nyílt a konyhával szóval nem kellett sokáig keresgelnem szék után.

Oda totyogtam és remegő kézzel fogtam meg majd húztam magammal a polchoz és nagy bátorságot véve feláltam rá.

Levettem onnan de ahogy le akartam szálni elkezdtem szédülni. Olyan gyorsan jutottam le onnan amilyen gyorsan az lehetséges.

Köszi apa, hogy örökölhettem tőled a tériszonyt.

Gondoltam magamban majd bedugtam a vezetéket a konektorba és egy vékony rétegnyi olajjal kentem be belsejét a szerkezetnek.

Megvártam még felmelegszik azután a tésztá bele csurgattam aztán rácsuktam fedelét.

Amikor jelzett a zöld lámpa, hogy kész akkor kivettem egy tálra. Ezt a műveletet még egy párszor megtettem addig amég el nem fogyott a tészta.

Ezután elkezdtem megteríteni majd felkelteni az én két álomszuszékom.

Először BoMival próbálkoztam, mert ő alapból koránkelős típus úgy, hogy vele nincs nehéz dolgom.

Oda lépekdtem szobája ajtajához de szinte semmit se láttam olyan sötét volt ezért egyszer a kislábujjam megcsókolta a szekrénye lábát meg néha-néha bele létem egy két holmijába Amit csodálok, hogy szanaszét van, mert nála van a legnagyobb rend.

Leültem az ágya szélére majd elkezdtem szólongatni.
-BoMiii~. Kelj fel. Kész a reggeli. - kezdtem el simogatni pici vállát.
Erre csak hümmögött kettőt majd fel is kelt.

Szegény úgy néz ki mint egy zombi.

-Megyek. - mondta két nyöszörgés között.

Ezután elindúltam a másik lányka szobájába. Itt is szintén sötétség uralkodott. De most volt annyi eszem, hogy felkapcsoljam a villanyt.

De nyilván semmi reakciót nem mutatott ki a fény iránt. Leültem ő hozzá is majd keltegetni kezdtem.
-Keljé' fel! Kész a kaja mennyé' enni!

Erre nem válaszolt semmit csak morgott egyett.

Majd támat egy roppant jó ötletem. Megfogtam a bluetooth hangszóróját, bekapcsoltam majd rácsatlakoztattam a telómra. Aztán mellé tettem és maxon megszólaltattam a BTS-től a We Are Bulletproof pt2.-őt.

-Halkítsd már le!
-Kelj feeel!!!!
-Nem akarok!
-De gyere zabálni!
-Jól van megyek már csak kapcsold ki azt a szart!

Majd így is tettem. Már kint voltam az ajtó küszöbénél majd meghallottam, hogy egy "faszom."-at motyogott az orra alatt. De nem is foglalkoztam vele.

Szépen be invitáltam mindenkit az ebédlő aztalhoz majd neki láttunk a reggelizésnek.

-Miért keltettél fel ilyen korán? - kérdezte BoMi miközben a szémét dörzsölgette.
-Mert a bátyám tegnap mondta, hogy ma korán menjünk be a BigHithez.
-Ú~ ugye nem~? - kérdezte izgatottan BoMi.
-Mi az? - kérdezte felvont szemöldökkel JiNa.
-Van egy jó hírem de az meglepetés. - mondtam teljessen nyugodtan mégis boldogan.
-Na mond. - mondta JiNa miközben egy falatot tett a szájába.
-Ha minden igaz akkor a BTS-el és az EXO-sokkal fogunk nyaralni 2 hétig.
-Jej~~ - ujjongott BoMi.

Majd amikor befejeztük a reggelit ami egy kicsit jobban elhúzodott mint azt én elterveztem. Ezért elkezdtünk egy kissé kapkodni.

. . .

Már az utcán ácsorgunk és próbálunk taxit hívni de eddig nem nagyon jártunk sikerrel. Mondjuk még hajnali 5-kor alszik a város. Hiába forgalmas hely.

Közben elkezdett rezegni a telefonom majd kivettem a zsebemből és az eszköz fénye enyhén kiegette a retinám de az mellékes.

A bátyám keresett nem haboztam sokáig majd felvettem.
-Hol vagytok már?
-Épp taxit próbálunk szerezni.
-Aigoo. Tudod mit? Elmegyek értetek.
(-De akkor siess! Kíváncsi vagyok a lányokra!) - hallottam meg Jimin hangját a háttérből.
-Jimin! Nyugi van oké? Így is együtt lesztek 2 hétig!
(-De az kevés idő!) - nyafogott a nőcsábász.
-Hé! Ne telefonálás közben veszekedjetek! Tudjátok én is itt vagyok ám! - kezdtem el mérges lenni.
-Jól van te is nyugodjá' meg a vonal túl végén! Értetek megyek egy 10 perc körülbelül és ott vagyok.
-Jó csak siess, mert hideg van.

Majd kinyomtam a telefont és vissza helyeztem a zsebembe.

-Na mizu? - kérdezi JiNa vacogva.
-Nagyjából 10 perc és itt van a tesóm, hogy elvigyen minket ha már egy taxis sem akar elvinni.
-Na bazd. Addig itt fogunk fagyoskodni? - kérdezte értetlenül.
-Tudsz jobbat?

Ezután egyikünk sem szólalt meg. Néha-néha megnéztem a telefonom, hogy mennyi az idő. De egy perc egy órának tűnik ebben a hidegben.

Majd egy szürke Toyota RAV4-etvéltem felfedezni a távolban. De csak azért tudom ilyen pontosan az autója fajtáját, mert én választottam neki.

Meg fogtam JiJi kezét majd vonszolni kezdtem magam után majd BoMi is követett minket.

A csomagtartóba betettük a bőröndjeinket és hátizsákjainkat. Majd beültünk a meleg járműbe.

Útközben mindegyikünk kifelé bámult az ablakon és nem is beszéltünk nagyon. Bár BoMi néha rá kérdezett a fiúkra.

Amikor oda értünk kiszáltunk a kocsiból és kivettük a cuccainkat a csomagtartóból. De JungSu mondta, hogy ne menjünk be, mert kint áll a busz és, hogy menjünk oda.

Így is tettünk de oda is be kellett tennünk a bőröndjeinket. Majd felszáltunk és helyet foglaltunk. Én hátulról a harmadik sorba JiJi és BoMi szintén ugyanabba a sorba csak a másik oldalra.

Egy pár perc múlva megérkezett JungSu is és a hangoskodó 7 csoda is. Szegény dobhártyamnak búcsút mondhattam de amikor JungSu rájuk szólt akkor kicsit elhalkultak.

Majd mind a hárman bemutatkoztunk nekik. Nekik nem kellett hisz' mi ismerjük már őket. Ezután ők is elfoglalták véglegessen a helyüket aztán elindúltunk a reptér felé...

Felejthetetlen KirándulásDove le storie prendono vita. Scoprilo ora