...Ne már!

2. rész - Jungkook!!!

Fenti képet figyelembe venni mindig! :P

Amint megnyitottam a képet, eldobtam a telefonom. Szegény eszköz. Még jó, hogy a fürdőszoba szőnyegre esett. Erre a sokkra megkönnyebbültem, amint észrevettem, hogy csak a pólója hiányzott róla. Egész jó a teste. Mármint mi? Jó, most volt elég! Tudatnom kell vele egyszer s mindenkorra, hogy ez így nem mehet tovább! Felvettem a telóm és elkezdtem gépelni...

T: Na most hallgass ide! Ha azonnal nem fejezed be a molesztálást, holnap jöttél utoljára isibe! Kívánom, hogy ne így legyen, de értsd meg: NEM VAGYOK BUZI!

Ezzel a dühval, elküldtem és letettem a telefonom. Levetkőztem és belefeküdtem a kádba.

~

Nem tudtam megnyugodni, miért küldte azt a képet? Vajon tényleg meleg? És én? Miért jövök zavarba, mikor... Áhhh, miről fecsegek én itt? Ezzel belecsaptam a vízbe és a hab a szemembe spriccelt. Óh, ne már! Megfogtam a tusolófejet és kimostam a bal szemem. Majd megint a telefonom rezgésére lettem figyelmes, de nem érdekelt. Ez a barom tényleg azt hiszi, hogy jelent nekem valamit. Idióta!

~

Hirtelen felijedtem, mikor észrevettem, hogy hideg vízben fekszem, ... meztelenül. Felálltam, lemostam a habot rólam és rápillantottam a telómra. - Úristen! 5 óra!! - kiáltottam fel. Már 3 órája feküdtem idebent... Na, ha most nem leszek beteg, akkor soha. Kiszálltam a kádból és megtörülköztem. Amint felvettem a szabadidős ruhámat, rezgett a telóm. Figyelmeztetett, hogy üzenetet kaptam. Ekkor jutott eszembe megint az egész... Az a hülyegyerek! Kioldottam a 3012es kódommal a telefonom és megnéztem az értesítéseket. 11 üzenet tőle! 11!! Ez teljesen megbolondult. Lássuk, mit írt...
_______________________________________
T: Na most hallgass ide! Ha azonnal nem fejezed be a molesztálást, holnap jöttél utoljára isibe! Kívánom, hogy ne így legyen, de értsd meg: NEM VAGYOK BUZI!

JK: Ó, a kiscicám morcos! Talán fáradt?

JK: Nem csak morcos, hanem sértődős is ! 😋

JK: Najó, már nem is fogsz velem beszélni? Csak kicsit szekállak 😘

JK: Kim Taehyung, még meg kell mutatnod mindent! 😋😏😍

JK: Cicám, válaszolj, vagy megkereslek 😜

JK: Azt akarod?

JK: Jól van, te akartad. Megkérdeztem Eun-su-ékat, hol laksz😉

JK: Máris indulok!

JK: Cicusom, azt hiszem, itt vagyok 😋

JK: Ugye, hogy a fehér ház az, egy kis tavacskával az előkertjében? 😍 De cuki 😋😘
_______________________________________

Ez most meghibbant? Ide jött? És ha holnap elkapom azt a két szemetet, eltekerem a torkukat! Hú, de mérges vagyok rájuk! De most várjunk, itt van?

~

Miután végeztem a fürdőben, a szobám felé vettem az irányt, hogy lerakjam a dolgokat és kinézzek az ablakon, hátha látom Őt. Mikor beértem a szobámba, azt hittem, inkább öngyilkos leszek.
- Mi a francot keresel Te itt??? - kiáltottam rá, amikor megpillantottam az ágyamban kigombolt inggel.
- Most takarodj ki a szobámból! 10 másodperc múlva eltűntél, ha nem, feljelentelek molesztálás miatt! - ordítottam.
- Óh, azt hiszed, bármelyik rendőr elhiszi, hogy egy fiút megmolesztáltak? Meg amúgy is, a gyönyörű anyád engedett be. - mondta, a végén egyet kacsintva.
- Te teljesen beteg vagy! Tűnj el! - kiáltottam ismét rá.
Megint ugyanúgy flegmán mosolygott, és tovább folytatta az inge kigombolását. Ez már nagyon felhúzott, odaugrottam és óriásit csattant a kezem a szép arcán. A milyén? Már megint kezdem!
- Óh, de cuki vagy, mikor mérgelődsz. - mondta csücsörítve. Az ágyon térdeltem, mikor hirtelen átkarolt, ... Nem... Lefogott!!
- Milyen jó illatod van. - sutyorogtam a vállára téve a fejem.
- Megnyugodtál, kiscicám? - kérdezte. Már megint kezdi. Agyamra megy.
-Nem értettél a szép szóból? Nem vagyok meleg! - mondtam megnyugodva.
- Olvastam igen. De tudom, hogy nem így van. Tetszem, finom az illatom szerinted és folyton rajtam jár az eszed, nem igaz? -
Na basszus, most megfogott.
- Lehet, de mégsem lehet. Vagyis, jó az illatod nagyon, de nem lehet. Utálatos vagy, zavarsz és molesztálsz. Nem látod? Egy napja sem ismerlek, de te mégis akarsz. Akkor te meleg vagy? - akartam megtudni végül az igazságot.
- Nem vagyok. Csak szeretlek szekálni és szeretek hülyéskedni veled. De amúgy, így közelről és hozzámérve, lehet megérdemelnél. - jelentette ki és kacsintott ismét.
Mi van??? Ez most tényleg egy dilis.
- Akkor sajnálom, de el kell, hogy engedjelek. Nem jönnek be a fiúk. - mondtam egyet sóhajtva.
Most megsértődött? Vagy miért engedett el és ment oda az ablakhoz? És én miért követtem őt oda?