...Ne már!

6. rész - 14+ - Sötét múlt I. rész

Köszönöm a 700 olvasást 😍😘

Figyelem 14+ (É, E)

- Cicám, Jungkookod örökre itt lesz veled, ne aggódj!

- Ne tereld a témát! Válaszolj, kérlek. Fontos, szerelmem. - mondta Tae.

- Szóval tudni akarod, mi történt velem? Miért vagyok furcsa? Hmm?

- Mondjad már... - kérte.

- Mert megpillantottam egy angyalt!

- Na, ne szórakozz már megint.... Olyan gyerekes vagy!! Mondd el szépen és nem lesz semmi baj... Én itt leszek melletted...

Tudod,... yeongwonhi! - emelte ki, nagyon izgatottan. Nagyon kíváncsi lehet tényleg..

- Rendben, ha ennyire tudni szeretnéd... Elmesélem:

Én már mindig tudtam, hogy más vagyok. Vagyis, hogy a fiúkra bukom.

Óvodában is mindig nekik vittem "ajándékot". Mármint igazából csak homokból készült formákat. Persze olyan kis koromban még senki sem gondolt semmire. Normális olyan korban, hogy egymáson fekszünk, nem? Áh, olyan cuki voltam akkor még. Olyan aranyos volt ott még mindenki velem. Aztán jött az a pokol... Sulis lettem..

Minden 13 éves koromban kezdődött, négy éve, mikor nyolcadikos voltam.

Mikor sport volt, mindig elfordultam, hogy háttal legyek mindenkinek, mikor átöltöztünk. És addig maradtam úgy, míg mindenki át nem öltözött...
Mindig így volt.

Majd egyik nap focibajnokságot rendezett a sulink és beválogattak a csapatba. Mindaddig szerettem a focit, és a... és a...

Az első meccset nyertük... Örültünk, de messze volt még a vége. Volt vagy minimum 8 csapat, akik ellen mind játszani kellettünk. Utána meg még a döntők jöttek. És azokat is meg kellett volna még nyernünk...

Sikeresen bejutottunk az elődöntőbe... Nagyon nagy volt a nyomás... Előttünk volt a döntő... De ÉN elbalhéztam. T-T

Hátul voltunk egy ponttal, vagyis a másik csapat vezetett és ők támadtak éppen,... Hátraszaladtam, próbáltam blokkolni az ellenfelet.

Mögötte voltam, majd rágyorsítottam, hogy leelőzzem és elvegyem a labdát. Mellé kerültem és lökködni kezdett. Erre sikeresen meg is botlottam a labdában. Már a kapu előtt voltunk majdnem. Szaladás közben fogtam a vállát, majd ahogy elestem, lerántottam a pólóját.
A kapus csak nézett tátott szájjal és intett, azt hittük lefújja a bíró a meccset, viszont nem és berúgta a labdát.

A tettemet nem fújták le szabálytalanság miatt, így érvényes volt a gól.

A földön feküdtem, az ellenfél pólójával a kezemben. Szorítottam, mérges voltam. Majd meghallottam a többieket üvölteni, mekkora köcsög vagyok, mekkora f*sz, de ami a legjobban fájt, az az, hogy tanárom rámordított, hogy "Ekkora buzi nem lehetsz, Jungi!"

Mikor ezt meghallottam, felkeltem. Nagyon sok szem nézett rám. Észrevettem, hogy a kezemben volt még az a póló! Szétszabtam ott helyben. Az egyik felét ott hagytam, rátapostam, a másik felét elvittem magammal.