...Ne már!

4. rész - Szenvedés

KÖSZÖNÖM A TÖBB MINT 222 OLVASÁST😍 SZUPEREK VAGYTOK,
KIVÁLÓAK IS LESZTEK, HA KOMMENTELTEK IS MAJD 😘😘

NE FELEJTSÉTEK A FENTI KÉPEKET IS NÉZNI!!❤

- Eun-su vagy Geonu! Kérlek benneteket, nézzétek meg, meghalt-e! Mondjátok azt, kérlek, hogy nem. Csak elájult ugye? -

Leguggoltak hozzá, tapogatták, de a barátaim hallgattak. Egy szót sem szóltak.

Mi az? Miért nem mondanak el semmit? Mindjárt kifogyok a könnyekből, és itt halok meg, mert kiszáradok.

- Meghalt? - kérdeztem óvatosan.

Eun-su és Geonu felnéztek, és láttam a vörösen izzó szemükben, hogy baj van.

- Igen, meghalt. És most te jössz! - fenyegetőztek, én meg erre úgy odafagytam a csempére, mintha odaragasztottak volna.

- Mi van? - kérdeztem és próbáltam elfutni, de nem ment. Majd felálltak Jungkook mellől és közeledni kezdtek felém.

- Nézd, Eun-su,... hogy összerezzent. Gonoszság, most megölni őt is... De meg kell ölnünk. - sutyorogta Geonu.

Amint hozzámértek én felkiáltottam egy óriásit. *-*

/\/\/\

Az ordítás után, a szobámban, az ágyamban találtam magam. Mi történt? Annyira nem értettem a helyzetet.. Nem fájt semmim. ...

Aztán ránéztem a telómra. Reggel volt,... aznap reggel.

- Szóval csak álmodtam? Ugye tényleg? Ne... Ennyire nem lehet gonosz velem az élet. Ilyen csúnyát soha többé nem akarok álmodni! - kiabáltam az égre, az ablakomon kifelé nézve.

Kioldottam ismét a 3012vel, majd láttam, hogy egy üzenetem volt. Ő tőle! Jungkooktól! Nagyon boldog voltam ekkor... Életben van!! Viszont... aztán elolvastam az üzenetét.

(T-T)

_______________________________________
JK: Szia, cicám. Ja, bocs, nem szereted, ha így hívlak. Szia, Taehyung. Nagyon sajnálom, hogy molesztáltalak. Ne aggódj, békén hagylak innentől. Főleg a suliban. Te mindig fontos maradsz nekem, viszont már csak barátként fogok segíteni neked mindenben. Jk
_______________________________________

Ezt tényleg nem hiszem el... Megint felfordult az egész világ. ... Azt fogom tenni, amit az álmomban! Minél hamarabb látni akarom Őt... A szívem csücskét!

~

Odaértem a sulimhoz, és észrevettem őt a kapuban. Mire vár? Rám? De cuki...... gondoltam, míg nem láttam meg mellette egy másik személyt. Ki az a gyerek? És miiiiiiiiii? Most megcsókolta?

Teljesen kirázott a hideg... Ez nem lehet.. Csak szórakozott velem? Én hülye meg bőgtem miatta tegnap este, és álmomban meg követtem a halálba... Én tényleg belé szerettem... De Ő meg.... Jungkook meg eldobott egy másik ért... Ezért megkapja!

Messze mögöttük osontam, úgy láttam, hogy kézen fogva mentek be a suli ajtaján. Utánuk mentem be néhány másodperccel az épületbe, de nem láttam őket már sehol. Hová tűntek ezek a mocskok? Az már biztos, ... csók helyett, pofont kap majd!!

~

Osztályomba érve megláttam a helyem mellett ülni, Jungkookot. Kár, hogy megjegyezte, hol ült tegnap. Mindegy,... próbáltam normálisan viselkedni. Majd kettesben elintézem vele, ha tudom.