...Ne már!

12. rész - Egy fejezet vége

JÓ SZÓRAKOZÁST!
Figyeljetek magatokra, ne idegeskedjetek!

- Kim Min-jae doktor... Szóval ő... Hogyis mondjam.. Min-jae az apám. - meséltem el.

Erre Jungkook kiszállt az ágyból, meghajolt, majd megfogta a kezem.

- Jeon Jungkook, Tae pasija. Önt ez tényleg nem zavarja?

- Dehogy... De ahogy el tudom képzelni Tae, anyádat Han-jint biztosan zavarta, nem?

- Igen, apám. Kidobott mindkettőnket. Jungkookkal, ő nála, élek most.

- Mit szóltok, ha este elmegyünk enni? Meghívlak benneteket vacsira. Ott megbeszéljük a dolgokat. Majd eljövök ide értetek, jó?

- Rendben. - válaszoltam rá, a szerelmem meg bólintott egyet.

~

Este volt már, apám eljött és elvitt minket egy nagyon szuper étterembe.

Nagyon örültem, hogy végre megismerhettem apámat, akit anyám kidobott, ha jól tudom két éves koromban.

Éppen a suliról beszéltünk, mikor megkérdezte, hová akarunk menni a suli után.

- Én odamegyek, ahová Tae. Követem őt, jobban mint a saját árnyéka. Szeretem őt, soha nem szeretném elveszíteni őt. Soha! -

Láttam, hogy könnyek keletkeztek a szemeiben. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem mertem nyilvános helyen.

- Szóval akkor Tae, te hová szeretnél menni? Mert Jungkook utánad megy..

- Arra gondoltam, talán elmehetnénk Szöulba.. Ott megpróbálni megélni és  tovább tanulni, vagy állást keresni. - ránéztem Jungkookra és folytattam -  Nem fog örökké tartani a pénzed Jungkook, tudod.

- Szöulba? Az elég messze van innen... Mit szeretnél tovább tanulni? Szerintem mindenképp végezzetek el még egy sulit, akár egyetemet, hmm?

- Átgondoljuk, meglátjuk mennyi marad a tartalékunkból.

- Ne aggódjatok, majd besegítek nektek. Hisz az apád vagyok, és ha már majdnem 16 évet nem tudtalak támogatni, segíteni, akkor legalább most. Bármi van, hozzám bármikor jöhettek.

- Kösz... Apa. - olyan furcsa volt ezt kimondanom, még soha nem mondhattam senkinek, hisz nem volt apám. Most meg már anyám nincsen ahelyett.

Még beszélgettünk, meséltünk magunkról, suliról is még egy kicsit. Egészen addig meséltük el a történetet, míg be nem kerültünk a kórházba. A Jimines sztorit viszont kihagytuk.

Nagyon finom volt a vacsora, kellemes érzés volt végre megismerni apámat. Jungkook is nagyon jól kijött vele.

~

Apám Min-jae visszahozott minket a kórházba, és elbúcsúzott azzal, hogy holnap találkozunk és megvizsgál bennünket. Aztán végre mehetünk haza, ha minden rendben! Iszonyatosan vártam, hogy végre Én lehessek Jungkook nappalijában!

~~

Éjjel felébredtem. Nagyon jó délután-este volt, nagyon szép volt Jungkookkal. Most is itt szuszog mellettem tök édesen. Nagyon szeretem.

Próbáltam visszaaludni, de nem tudtam. Folyamatosan a fejembe mászott Ő, hallva a finom alvás hangját.

Észrevettem, miközben bámultam a szerelmem fejét, hogy egy kis nyálcsepp folyik le a szája csücskéből a párnára. Úgy lenyalnám azt most.