...Ne már!

32. rész/2 - Itt maradsz!

Taehyung szemszöge

- Engedjétek el őket! - hallottam meg váratlanul egy ismerős hangot mögöttem.

- Mit... Mit csináltok ti itt? - kérdeztem, mikor közeledtek felém. - Nyugodjatok meg, ők a barátaink. Nincsen semmi bajunk, látjátok, nem? - forgattam meg szemeim.

- Azért remélem most tényleg nem szóltatok feleslegesen Bang-nak! - rázta a fejét Jimin.

- Úristenem! Itt vannak a BTS gyökerei is! Sz-szia RM, szia Suga! - hajolt meg a srác, aki megmentett minket.

- Jól van, ha azt mondják, minden rendben, akkor hiszünk nekik. - dörzsölte össze tenyereit közben a vezetőnk.

- Namjoon! Ők ugyanúgy Armyk, és nagyon helyesek. - nyilatkoztam.

- Saesangok? Hozzátok értek?

- Nem, vagyis igen, hozzánk értek, de nem úgy és csak jóakaratból! -

- Akkor halljuk, kik vagytok! -

A srác, aki megmentett minket Gam-peung-től, tett néhány lépést előre, majd meghajolt Namjoon és Yoongi előtt.

- A nevem Choi Soobin. - mondta és ránk mosolygott. - Ők pedig, balra tőlem Yeonjun, jobbra pedig Kai. - mondta és nyelt egyet, mikor kimondta a Kai nevet.

Szóval, hogy értsük mindannyian, Kai hívta el Soobint tőlünk az előző helyen, majd azután eljöttünk ide a város szélére.

- Örvendek. - rázta meg kezét Namjoon. - Köszönjük, hogy vigyáztatok a gyerekekre. - kacsintott a három fiúra.

- Hisz fiatalabbak nálunk... - nyüszítettem.

- De ti könnyelműek és megfontolatlanok vagytok. Semmibe nem gondoltok bele. Értsétek meg, hogy nem csinálhatjátok ezt már! Nem vagytok mindennapi emberek mint régen! - fogott meg erősen vállamnál Namjoon, majd magához szorított. - Annyira féltem. - mondta egy jóleső sóhaj után, majd megéreztem egy könnycseppet az arcomon, amely Namjoon szeméből pöttyent le rám.

- Angyalkám. - hallottam meg Yoongit is, ahogyan magához szorította Jimint. - Ezután elfelejtheted, hogy bárhová is elmész nélkülem! - nézett rá könnyes, de mérges szemekkel, majd összeborzolta a szőke haját és nevetni kezdett örömében, hogy jól van Jimin.

- Namjoon, gwaenchanha. Most már elengedhetsz! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Most erre, hogy Namjoon is így aggódott, én is valami furcsát éreztem.

Tényleg, mi lett volna, ha rosszul sült volna el ez az egész?

- Gyertek, menjünk haza. Jin is vár minket a kocsiban. - nyilatkozta Yoongi.

- Jin vezet? - kérdeztem rá, majd egy pillanatra elfogott a röhögőgörcs, de mielőtt kitört volna belőlem, szépen elfojtottam az érzést.

- Igen.. Hisz nem kell erről senkinek sem tudnia. Nem akartunk sofőrt bérelni. - válaszolta Namjoon, majd megfordult.

- És ti mit csináltok most? - kérdezte a három sráctól.

Egymásra néztek, majd Soobin azt válaszolta, hogy nem tudják, de az biztos, hogy továbbá is követni fogják a munkánkat.

Utána Yeonjun folytatta: - Köszönjük, nagyon örülünk, hogy megismerhettük benneteket legalább, ha már a többieket nem. Ez volt életünk legjobb napja és a legjobb küldetésünk, hisz végre elintézhettük Gam-peung-ot. - hajoltak meg mindhárman perfekt szinkronban.