...Ne már!

25. rész - A viszontlátás

Jó korán vagyunk. Na mindegy. Induljon.

- Most nyugodjunk le tényleg. Mire megyünk józan gondolkodás nélkül? - vágott közbe Namjoon. - Yoongi fontos ember és szeretjük őt. De tudnunk kell, mi volt, abból ki tudjuk következtetni talán, merre lehet, vagy mit csinál.

- A múltjáról van szó? Depresszió? - kérdezte Jin.

- Lehet. Útközben elmesélem! De mennünk kell! Merre vannak kicsit elhagyatottabb környékek? - kérdezte Jimin.

- Az ipari környékek... Ott van egy-két elhagyatottabb épület.. - válaszolta neki Namjoon.

- Vezess oda, félek, hogy baja esik Yoonginak! - pattant fel Chim és ismét elindult az ajtó felé.

- Miért nem mondod már el, mi van? Inkább idegesítesz minket! - morogtam rá.

- Ha nem indulunk, akár meg is halhat! MENJÜNK!! - kiabált ránk Jimin.

Még soha nem hallottam őt kiabálni, ordítani.

Mire megint reagálhattunk volna, ő kiszaladt a lakásból.

Ezután csak két kérdésen járt az agyam:

Mi Yoongi múltja, amiért most ebben a szituációban vagyunk?

És mire gondolt Jimin, amikor azt mondta, akár meg is halhat?

~

- Jimin! - kiáltottam utána, mikor leértünk a lifttel és kiszaladtunk az épületből.

Namjoon elvezetett minket a külvárosba, majd tényleg volt néhány régebbi épület, viszont Yoongi sehol nem volt.

- Mondd már, Chim! Mi történt? - könnyezett be Tae.

- Shh, ne sírj. Maradj erős, kiscicám. - öleltem magamhoz Taet, majd Jimin végre szólt valamit a történtekről.

- Már az elején tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Én nem érdemlek szeretetet. Főleg nem egy olyan emberét, mint Yoongiét. Ő nagyon aranyos és imádni való srác, de azt mondtam neki, hogy nem érdemel egy ilyen idiótát mint engem. Nem szerettem volna megbántani. - rogyott a földre Jimin, amire én is letérdeltem hozzá és simogatni kezdtem a hátát.

- Nem érdemel meg. Én egy akkora hülye se*fej vagyok. Ti is tudjátok. - zokogott most már.

- Yoongi!! - kiáltott fel Namjoon, abban a reményben, hogy meghallja a barátja.

Hisz csak ő tudja, hogy Yoongi min ment keresztül az élete során, gondoltam. Nem tudtam, hogy Chim is tud már róla. Bár sejthettem volna.

Namjoon váratlanul elindult szaladva egy irányba.

Eszébejutott valami?

- Nam? Várj! - kiáltottam utána.

- Édesem, várj meg minket!! - rohant utána Jin is.

Mi is követtük, felsegítettem Jimint, majd kézen fogva húztam őt és Taet utánam.

- Hová szaladsz, édesem? - kérdezte megint Jin, amikor behoztuk őt.

- Sejtem, hol van Yoongi! - válaszolta és elindult valami hidat megcélozva.

~

Siettünk, rohantunk és mikor leértünk egy az erdőben elbújtatott híd alá, megláttuk Yoongit, de nem volt egyedül.