...Ne már!

9. rész - 16+ - Jól vagy Taem?

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A TÖBB MINT 1300 MEGTEKINTÉST!

SARANGHAEYO!

MÁR ÉN SEM BÍRTAM VISSZATARTANI, SZÓVAL MOST JÖN EGY ÓRAKOR!

JÓ SZÓRAKOZÁST EZZEL AZ ISZONATOSAN HOSSZÚ RÉSSZEL!

MEGÉRDEMLITEK, PUSZI NEKTEK!

♦Figyelem 16+ (E, É)!♦

Tae anyja kidobott. Nagyon szomorú voltam. Tae azóta nem reagált se a hívásaimra, sem az üzeneteimre. Aggódtam, ... nem értem egyszerűen... Láttam a szemében, hogy eljön hozzám. Azért mertem őt otthagyni. Remélem felbukkan majd. Nem mentem suliba sem nélküle, ... Meg amúgy sem keresett onnan senki még.

Olyan szép volt az az este Taeval. Szeretetből csináltam mindent, és nagyon élvezte. Ő is szeret, vagy szeretett legalább is, mert láttam akkor rajta. Szemei csillogtak, boldog volt. Még a sebeit is elfelejtette. Arról sem beszélt még annyit. Miért csinálta azokat? Na mindegy, imádtam a közelségét, torkomban dobogott a szívem miatta.

És jött a reggel, és minden elb*ott.

Fent voltam már korábban, élveztem Tae szuszogását és meleg ölelését. Egész éjjel úgy feküdt mellettem. Aztán hirtelen berontott az anyja és elvette tőlem a szerelmemet. Úgy maradtam, nem akartam feltűnő lenni. Meghallottam anyját, ahogy mondta, hogy húzzam el a csíkot, megfogtam a dolgaim, majd kimentem. Onnan az ajtóból még hallottam, ahogy korcsnak nevezett.

MIÉRT? Miért vagyok KORCS?

Kirohantam a házból, most nem rejtettem el a könnyeim, sírva rohantam haza.

Benyitottam és egyből befeküdtem az ágyamba, és kisírtam magam. Megnyugtatott a bőgés, majd sikerült elaludnom.

Most pedig, két órát aludhattam körülbelül, és valaki csengetett az ajtón. Ki jön ilyenkor hozzám? Suliba lennék, meg amúgy sem ismernek itt sokan. Vagy konkrétan senki sem ismer. Már megörültem, hogy Tae volt az. Túl korán örültem.

Gyorsan megigazítottam a takarót, majd odamentem a bejárati ajtóhoz.
Nyitottam a bejáratot és Park Jimint láttam meg.

- Mit akarsz? Nem mondtam már elégszer, hogy nem akarok tőled semmit? - morogtam rá.

- Miért nem jöttél suliba? - kérdezte.

- Közbejött valami fontosabb...

- Nem akarsz beengedni? - gondolkoztam kicsit, majd beleegyeztem.

- Na, mondjad, mi van?

- Aggódtam, mert nem jöttél... És idejöttem.

- Te miért nem vagy iskolában?

- Most mondtam...

- Mármint, miért nem kell ott lenned?

- Ott kéne lennem, de eljöttem a szerelmemhez.

- Na most fejezd be, tudod, hogy van valakim.

- Tudom, itt vagyok. - mondta naivan, én meg ellöktem.

Beindultam a nappaliba, ő meg követett.

- Tudom, hogy akarod te is.

- Ó, igen, édes.. Gyere... - mondtam ironikusan, ő közelebb hajolt és megcsókolt. Basszus..