...Ne már!

1. rész - A hülyegyerek

Hmm.. Ismét egy unalmas nap veszi kezdetét. Telefonom ébresztőjét kinyomva, felülök az ágyamban és sápadtan, álmosan nézek ki a fejemből. Elnézek balra az íróasztalomra, amin a könyveim szanaszét feküdtek. Elfelejtettem őket tegnap este elrakni a táskámba. Sóhajtottam egy nagyot és kikeltem az ágyamból. 

Az asztalom felé vettem az irányt, mikor elmentem az ablakom mellett és észrevettem kint az úton egy autót. Nem, nem autót. Teherautót, egy olyan költözéses nagyjárgányt. Csodáltam, míg el nem hagyta a látószögem. Most gondolhatjátok, miért olyan furcsa ez, de még nem költözött ide, vagy innen el, senkisem. Már évek óta ugyanolyan minden, és jól ismerjük egymást errefelé.

Megfogtam a könyveket és belecsúsztattam őket az iskolatáskámba. Amint leraktam az ágyam mellé, már hallottam is anyámat, ahogy kiabál, hogy menjek reggelizni. 

Még mielőtt lementem volna az ebédlőbe, elvégeztem gyorsan a dolgom a wc-n. Leérve, üdvözöltem anyámat, és leültem a székembe. Elkezdtem enni, mire anya megszólalt. 

- Kincsem, miért vagy ma megint ennyire unott? Legyen jó kedved, mint máskor is! - 

Megakadt egy pillanatra a kaja a torkomon, majd nyeltem egy nagyot, hogy lecsússzon. Ha tudná, mennyire utálok suliba menni, mióta ... mióta... Áh, mindegy, válaszolnom kéne neki gyorsan. 

- Hétvégén persze, hogy jobb kedvem van. Nem kell suliba mennem, meg fel sem kell kelnem ilyen korán. - válaszoltam neki. 

Megforgattam a szemeim, majd folytattam az evést. Anya csak mosolygott, nem értettem... most élvezi, hogy szenvednem kell a felkeléssel? És a sulival...? Mindegy, megint lenyelem az utolsó falatot, majd felállok és lemosom a tálamat. 

Ezután felsiettem a szobámba, hogy elővegyek valami ruhát és mehessek a fürdőbe. Kivettem a szekrényemből egy sötét-szürke pólót, fekete zoknit és egy alsót. A fekete farmerem az íróasztal székén lógott. Kezembe vettem és már mentem is a fürdőbe, nehogy elkéssek. Leraktam a ruháimat az egyik kis-szekrényre, majd a tükör előtt a szemembe néztem. Furcsa érzés fogott el, de, csodálkoztam, tetszett ez az érzés?! Mindegy, mielőtt még lesmároltam a tükörképem, megfogtam a fogkefém és megmostam az amúgy is gyönyörűen csillogó fehér fogaim. Jó, elég lesz ezekből a furcsa gondolataimból. 

Fogmosás után, kiöblítettem a számat, és vetkőzni kezdtem. Lecseréltem a pizsama-alsóm az alsónadrágomra és a fekete farmeremre. Aztán a felsőmet vettem le és megláttam az egyik vágásomat a karomon. Senkinek sem mondtam, miért van. Később, úgyis kiderül megint, mennyire gyenge vagyok... gondoltam. Megsimiztem a heget, majd gyorsan felvettem és betűrtem a nadrágba a pólóm, mikor hallottam anyámat a lépcsőn feljönni. Még egyszer átnéztem magamon, majd beletúrtam a hajamba. Jó lesz így a hajam. Nem szoktam vele sokat szórakozni, úgysem marad úgy. 

Megfogtam a pizsómat, majd bementem a szobámba. Megigazítottam az ágyamon a takarót és a párnám és leraktam a levett ruhámat. Megfogtam a táskámat, és letotyogtam a lépcsőn. Mikor a konyhába értem, anyám már adta is a tízóraimat. 

- Most kivételesen megcsináltam! Eléggé elkalandoztál a fürdőben, siess, mert elkésel! - figyelmeztetett és rámutatott az órára. Fél óra múlva órakezdés és még mindig itthon vagyok! Gyorsan felvettem a cipőm és egy dzsekit, majd már szaladtam is ki az ajtón.

~

20 perc után, sietve, szaladva, lihegve odaértem a sulimhoz. Lefékeztem, lelassultam, és pihentem egy kicsit az iskola kapujában. Beszívtam még egy kis friss levegőt és egy-két perc után beindultam a "börtönbe".