...Ne már!

30. rész/1 - A kirándulás

MEGLEPETÉS
😂😂😂😂😂😂😂😂
De gyors voltam, mi?
❤💜❤💜❤💜💜❤

Tae szemszöge

Amikor hazaértünk, mindenki a nappaliban ült még mindig.

Az előszobában a cipő és a kabát levétele közben, Bo Gum megdicsérte a házunkat.

- Nagyon szép az otthonotok. Tetszik a kicsit modernebb stílus a régivel kombinálva. - nézett körül közben.

A nappaliba mentünk, ahol egyből ránk szegezték a többiek a szemeiket.

- Ő ki? Mit keres itt? - kérdezte Namjoon vicsorítva, hisz nem hozhatunk haza senkit igazából.

- Ő Park Bo Gum, aki szerintetek a "titkos pasim". Akiről most már Jimin is tudja, hogy nem az!! - mondtam először nyugodtan, majd szigorúbb hangnemben fejeztem be.

Láttam Jungkookon, hogy mérges lett, ahogy Bo Gum a vállamra tette a kezét.

A szemei szikrákat szórtak, amint megszólalt: - AZONNAL VEDD LE RÓLA A KEZED! - üvöltötte, majd felállt a kanapéról és felénk vette az irányt.

- Bocsánat. - ijedt meg Bo Gum, majd egyből hátrálni kezdett.

- Jungkook! Állj le! - kiáltottam rá.

Majd mikor ismét lendületet vett, elértettem a karomat és erősen neki támasztottam az ajtótoknak, hogy ne tudjon tovább menni. Nem menne tovább, hisz akkor fájna nekem, és ő nem bántana.

Igen, nem vagyok én sem olyan gyenge, Jungkook. Hiába mutattam eddig csak a cica-Taet!

- JUNGKOOK! - ordítottam rá szigorúan. - Ő! CSAK! EGY! BARÁT! Hallod? B-A-R-Á-T! -

- LÁTOM! Láttam, mit tett! - morgott rám kivörösödött szemekkel.

- Én most semmi szerelmet nem látok benned, Jungkook. Bár a szeretet színe látszódik a szemeidben és az arcodon, de szerelemhez semmi köze sincs. - nem bírtam tovább nézni, így elfordítottam tőle a fejem.

- Nincs semmi okod rá, hogy elítéld őt, hogy bántsad őt. Ha úgy gondolod egyetlenem, ha úgy gondoljátok tesókáim, hogy Bo Gum... -

hátrafordítottam a fejem az említett személyhez

- ...rosszat akar,... -

visszafordítottam a fejem a többi BTS tag felé,

- ...vagy, hogy én rosszat csináltam azzal, hogy még a BTS előtt összebarátkoztam egy másik személlyel, akkor én most, így ahogy vagyok kilépek, és legkésőbb holnapra várom a maradék pénzem. -

Éreztem, ahogyan Jimin balra tőlem teljesen lesokkolt erre a kijelentésemre.

- És akkor sem te, Jungkook, sem Namjoon, sem Jin, sem Hobi, sem Yoongi, ..... Nem fogtok akkor többet látni, így nem fogok zavarni. - jelentettem ki.

- Kihagytál valakit! - suttogta oda nekem Jungkook jobbról.

Ránéztem.

- Nem hagytam ki senkit! Gondolom, Jiminre gondoltál, nem? - mondtam hangosan, hogy a többiek is hallják a nappaliból.

- Angyalkám? Itt hagysz? - kérdezte Yoongi, kicsit elvékonyodott hangon.

- Nem akarom látni, hogy veszekszünk. Hogy nem tartunk össze. És az, hogy összefogtok, és ennyire Tae ellen beszéltek, titkosan is, ... én így nem szeretném folytatni. - magyarázta el Jimin is az álláspontját.

- Én nem szeretnék bajt. Nagyon rajongok értetek, hisz nagyon jó csapat vagytok. Szeretem a zenéteket, ezt köszönöm neked Yoongi, de szerintem ez, hogy a boldog kezdés után, ennyire és ennyiszer összevesztek, ez nem jó. - beszélt most Bo Gum.

- Mi most elmegyünk. Nálunk vannak a telefonjaink, ha keresni akartok minket. Ha minden rendben lesz, amit én, amit szerintem mindannyian, szeretnénk, nem csak miattunk, hanem az Armyk miatt is, akkor mi egy hét múlva visszajövünk és újrakezdjük az egészet. Remélem, Jin dolga is rendbe jön, akármilyen orvosi folog is az. Remélem Hobi, te is rendben vagy. - néztem még egyszer körbe, majd felsiettem a szobámba, összeszedtem ott pár dolgot és ruhát, majd újra lesiettem.

- Akkor, sziasztok. Legyetek jók, legyetek jól ebben az egy hétben. Szeretlek benneteket így is, tesókáim. Meg téged is, Jungkook. Úgy teljes szívemből, csak téged. - néztem a szerelmem szemébe, majd megfordultam és elindultunk együtt, hogy felöltözzünk az előszobában.

- Angyalkám, ne felejts el, kérlek. - eresztett egy könnycseppet Yoongi, majd egy hatalmasat nyelt utána.

Miután felkaptuk magunkra a cipőket és a kabátokat, elhagytuk a házat.

Nagyon sóhajtottunk, majd elindultunk hárman egy irányba.

- Na, és most hova? - kérdeztem.

- Hát.. Nálam eléggé szűkösen lennénk. - pirult el kicsit Bo Gum.

- Legalább "összemelegedünk". - mondtam és nevetni kezdtünk mindhárman.

- Szerintem most először menjünk el valahová enni-inni. Vagy ha nem vagytok éhesek, akkor csak narancsozni egyet. - javasolta Jimin.

- Rendben. Együnk kicsit, akkor lesz energiánk a folytatást kigondolni. - szögeztem le, majd kerestünk egy éttermet.

~ Két órával később ~

- 영수증 필요하세요? (Kérnek számlát?) -

- Igen, legyen szíves. - válaszoltam a pincérnek.

Átadta a számlát, amin megláttuk az összeget. 64 ezer Won.

Nem tudom, miért ilyen drága. Lehet, hogy rossz éttermet választottunk.

Mert mit ettünk ennyit? Mindenki egy tálnyi ételt és két italt kapott. De mindegy, gondolom Idol-felszámolás.

- 감사합니다. 또 오세요. (Nagyon szépen köszönjük. Jöjjenek máskor is.) - mondta a pincér.

Nagyon finom volt amúgy is az ebéd.
Így megérdemelték a pénzt.

Amikor kiértünk az étteremből, észrevettük, hogy már délután három óra volt.

- Most nálam szeretnétek aludni? Vagy vesztek ki egy hotelszobát magatoknak, kettesben? - kérdezte Bo Gum.