...Ne már!

21. rész - 16+ - Maradjunk együtt!

♦ Figyelem 16+ (É, X) ♦

- Mi történt? - aggódtunk a hátsó ülésen összebújva Jungkookkal.

- Annyit tudok, hogy "bemászva" jött hozzánk a kórházba, mert összeverték. Miközben rohama volt, állandóan értetek kiáltott. Hiányoztatok neki vagy nem tudom, de állandóan miattatok aggódott. - mesélte Min-jae apám.

- Összeverték? - kiáltottam fel.

- Sajnálom, igen. Orrából és a nyitott ajkaiból folyamatosan folyt a vér. Egyetlen ronggyal fogta a száját, amit a pólójából szakított le. Hideg is volt, és a hó is szakadt. Szóval mindeközben teljesen kihűlt.

- Hoztunk neki egy kis ajándékot, remélem vigasztalódik kicsit. - nyilatkozta Jungkook.

- Szerintem, az fog most a legjobban számítani és segíteni neki, hogy TI meglátogatjátok. - vélte apám.

~

Amint beértünk a kis városunkba, már tűkön ülve vártuk, hogy odaérjünk Jimin házához.

Amint megállt az autó, mi már kipattantunk a kocsiból és siettünk az ajtóhoz, és becsöngettünk.

Amint nyitódott az ajtó, megláttuk Jimint.

- Jungkook? Tae? - teljesen ledermedten nézett ránk.

- Szia, Chim. Mi történt? Én már a telefonon is hallottam, hogy valami nem volt rendben... Ki vert össze, mi történt? - hadarta Jungkook, mire Chim óvatosan behívott minket.

Apám inkább megvárt minket kint.

- Jól vagytok? Milyen volt a kirándulás? - szerette volna tudni Jimin miután adott nekünk egy-egy pohár vizet.

- Azt majd megbeszéljük. Az is nagyon fontos lesz számunkra, de most az érdekel minket, mi történt veled. Szóval, hallgatunk. - válaszolta a szerelmem neki.

- A bandám. Ellenszegültem nekik. Azt mondtam nekik, - nyelt egy nagyot - azt mondtam nekik, hogy kilépek és húzzanak el. Erre csak nevettek, belöktek az ajtón és összevertek. Lábbal, kézzel, foggal... Tae, te úgyis tudod, milyenek, de most véresebbek voltak. Nagyon sajnálom. - csepegtek a könnyei.

- Chim... - kezdtem. - Ne aggódj miattam. Én kérek bocsánatot a karácsonyi hülyeségem miatt. Jungkookkal már megbeszéltem. Teljesen igazad volt, Jimin. Nagy balf*sz voltam, de ne félj tőlem sem. Én nagyon kedvellek és Jungkook is. Akár a tesónkat. De akkor sem értem, miért tették ezt veled? - simogattam a hátát.

- Kösz, Tae. - dőlt a vállamra és sírt.

- Shh... Nyugi, Jiminie. - most már a szerelmem is kezdte simogatni a karját.

- Miért tették? Mondtam... Ellenszegültem nekik. Bármikor ez történt volna, ha megtettem volna. Féltem tőlük. De én szót fogadtam nekik, ezért is "verettelek" össze téged. Én nem akartam, én mindig is szerettelek téged, Tae. De márcsak a legjobb barátotok szeretnék lenni. Mégis mindig csak bajt okozom. - megbirizgálta az orrát, majd folytatta - Szóval, szót fogadtam nekik. Megfenyegettek, hogy megölnek, ha nem azt csinálom, amit mondanak. A "vezért" kellett játszanom, hogy minden az én hibám legyen. Parancsolgatnom, úgy kellett viselkednem, ahogy nekik tetszik. - mesélte.

- Gyere, Chim! Nem hagyunk most így itt! Légyszíves, gyere velünk a házunkba. Aludj nálunk és akkor megbeszélhetjük azt a dolgot, ami a kirándulásunkkal kapcsolatos. - a szerelmem megragadta a karjánál és felsegítette.