...Ne már!

3. rész - 16+ - Az üzenet

Figyelem 16+!!

Hirtelen pityegett a telóm. Azonnal megkerestem a táskámban és kioldottam a 3012vel.

- Mi az? Mi van? Mi történt? - kérdezte Eun-su.

Szívem kihagyott egy-két ütemet, mikor megláttam, hogy Jungkook írt. De, amikor megláttam, mit írt, még jobban összerezzent a testem.

____________________________________
JK: Tae, cicám! ❤ Ne légy szomorú miattam, én voltam a hibás. Nem akartalak megijeszteni. De amint megláttalak a folyosón szaladni és ledöbbenten rám nézni, tegnap, egyből beléd szerettem. Láttam a gyönyörű szemedben, az aranyos orrodon, az édes ajkaidon, hogy te vagy az, akit oly régóta keresek. Bocsáss meg, hogy ennyire szekáltalak, hogy még a házadba és a szobádba is voltam. Mikor az ablaknál álltunk és átkaroltad a karomat, az édes fejed meg rátámasztottad... Az egyszerűen olyan jó érzés volt. Kérlek, bocsáss meg, hogy csókot követeltem tőled, heteró létedre. Azért költöztem ide, mert elűztek otthonról... Éppen emiatt,... Mert meleg vagyok igen! Egy köcsög buzi!! 😭😭😭 Bocsáss meg, de nincsen már semmi, ami élve tart. Te miattad volt még reményem, de most már nem akarok többé ... Nem akarok nélküled élni! Értsd meg, cicám 😭 Mindennél jobban foglak szeretni, mindegy mi lesz veled. Mindig vigyázni fogok rád fentről ❤ Szeretlek, Jungkook
_______________________________________

- Azonnal meg kell keresnünk őt!!! - kiáltottam és elkezdtem futni.

Eun-su és Geonu kérdően néztek utánam, de ők is követtek. Kiáltani kezdtem, hátha meghallja valahol, hogy keresem őt.

- Jungkook!!! Jungkook! Merre vagy Jungkookom??!! Egyetlenem, ne tégy semmi rosszat! Jungkoooooook!!! - kiáltottam az egész városban. Ismét pityegett a telóm.

JK: Szeretlek, cicám ❤

- Hol vagy? Kérlek, ne tegyed meg! Én is szeretlek!!! - kiáltottam teljes szívemből.

- Tae! Hívd fel!!! - hallottam meg Geonu hangját mögöttem.

Nekem ez miért nem jutott az eszembe? Azonnal hívom! Kicseng!! Ez jó jel! Hallom, felvette!

T: Jungkookom! Mondj valamit! Kérlek, szólalj meg, gyönyörűségem!

JK: Cicám? Te vagy az? Nem akarom, hogy megtalálj. Nem szeretném, hogy lássad ezt a szörnyű képet, ami eléd tárulna!

T: Jungkook, szeretlek!!!!!

JK: Mi? Tudom, nem igaz.

T: De!! Örökre a cicád akarok lenni! Még ha ... Ha...

JK: Ne folytasd! Én tényleg szeretlek, nem szórakozom!

T: Nem hiszed? Elkiáltsam magam?? Akkor mindenki tudni fogja!

JK: Már mindegy.. Fentről fogok rád vigyázni. Nem fog bajod esni!

T: Halljátok??? Meleg vagyok!!!!! És mindennel jobban szeretem a Jungkook nevű gyönyörűséget!!! Hallottátok??? Szeretem őt!!! Szeretlek Jungkook!!! Örökre!!!!!

JK: Őszintén mondtad? Jól esett, de már késő... De várj, ide hallottam a kiáltásod... Merre vagy, megvárlak!

T: Mi az hogy megvársz? Mert hova mennél? Itt vagyok a... a... rózsa úton! Tudod hol van?

JK: Közelben vagy... Érzem... Érzem, hogy fáradok...

T: Ott leszek.. Szeretlek, ne felejtsd el. Merre vagy Jungkooooook??????!!! Jungkookooooooom!!!

JK: Hallak! Itt vagy egy-két utcával arrébb. Segíts és siess, mert mindjárt.. Szeretlek, cicám!

Hirtelen megszakadt a kapcsolat.

- Mi történt? Miért nem beszélsz hozzá? - aggodalmaskodott Eun-su.

Még több könnyet hulltattam, mire meghallottam egy hangot.

- Hallottam őt!! Itt kell lennie! Jungkoookoooom! Hol vagy? - ordítottam és hirtelen megláttam őt az egyik háznál.

Azonnal odaszaladtam. A bejáratnál feküdt a lépcsökön... Mit sem szólva, amikor odaértem, megkapta az ígért csókot. Ennyire jól még sosem esett semmi. Egyszerre voltam megkönnyebbült és dühös is. Örültem, hogy jól van, hogy él. De dühös, hogy itt akar hagyni... Először elrabolja a szívem, majd itt hagyott volna azzal a tudattal, hogy miattam... hogy miattam tette volna azt...

Amint elszakadtak ajkaink, megláttam az orrából áradó vért.

- Mit tettél magaddal, szívem? Kérlek, ne mondd tényleg, hogy el akartál menni, mármint meg akartad magad ölni... - megint folytak a könnyeim, de most már ő rá.

- Sajnálom.. De így van. - mondta szomorú, rekedt hangon, majd elhalkult.

- Mit szedtél be? Jungkook! Szívem! Ne hagyj itt most! Szeretlek...... - sikítottam, de már nem hallotta meg, szerintem.

- Kérlek, maradj itt. Ne halj meg pont most! Hiszen én is szeretlek! Jungkookom! Neeeee! - kiáltottam és még egyszer megcsókoltam édes ajkait.

Nem mozdult.

- Eun-su vagy Geonu! Kérlek benneteket, nézzétek meg, meghalt-e! Mondjátok azt, kérlek, hogy nem. Csak elájult ugye? -

Leguggoltak hozzá, tapogatták, de a barátaim hallgattak. Egy szót sem szóltak.

Mi az? Miért nem mondanak el semmit? Mindjárt kifogyok a könnyekből, és itt halok meg, mert kiszáradok.

- Meghalt? - kérdeztem óvatosan.

Eun-su és Geonu felnéztek, és láttam a vörösen izzó szemükben, hogy baj van.

- Igen, meghalt. És most te jössz! - fenyegetőztek, én meg erre úgy odafagytam a csempére, mintha odaragasztottak volna.

- Mi van? - kérdeztem és próbáltam elfutni, de nem ment. Majd felálltak Jungkook mellől és közeledni kezdtek felém.

- Nézd, Eun-su,... hogy összerezzent. Gonoszság, most megölni őt is... De meg kell ölnünk. - sutyorogta Geonu.

Amint hozzámértek én felkiáltottam egy óriásit. *-* .....

❤ Hali, ez volt a harmadik rész. ❤

Kettészedtem ezt a részt, de csakis azért, mert eléggé furcsa és komplikált rész lett. Nem szerettem volna, hogy összegabalyodtok a történtekbe... De remélem azért is tetszik nektek! :) Nemsokára jön a folyti, ha tetszik.

És tudjátok meg, nagyon szépek vagytok, aranyosak. És ha nem mondta volna még senki neked, kedves olvasó, te egy nagyon fontos ember vagy! 

Ha tetszett ez a rész is, ne felejtsetek csillagozni, és kommentet írni. Én is kíváncsi vagyok, mit gondoltok a részről! Köszönöm, ha végig olvastátok *-*

Puszi nektek 😘