...Ne már!

16. rész - (Meri) krismas! 🎅

🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼🔼

- Akkor én kezdem az ajándékozást! - kiáltotta Jimin, és gyorsan elhozta a konyhából a táskáját. Mert mellesleg, mi már a nappaliban a karácsonyfa szép fényei mellett ültünk a parkettán.

- Nos, kedves Jungkook! Ezt neked hoztam, remélem tetszik és jó is neked. Tae kicsit besegített. - izgult, de közben próbált mosolyogni. Rám is nézett, összeszorítva a fogait.

Jungkook átvette a kis csomagot, és gyorsan kibontotta azt.

- Hú, de cuki pulcsi! - mosolygott, mikor meglátta a zöld, rénszarvasos pulóvert.

Láttam, hogy örül. Ezért én is örültem, végül is én segítettem Jiminnek a választásban.

Most hozzám fordult, kicsit könnyes szemekkel.

- Mi a baj, Jimin? - kérdeztem, és kicsit aggódtam.

- Nagyon sajnálom, az elmúlt éveket. Mindennap rémálmok gyötörnek, irtózatosan megbántam és sajnálom, amiket tettem. Főleg az utolsót, nagyon sajnálom, hogy kórházba kerültél, ... miattam, mert nem voltam elég bátor. Ezért remélem, elfogadod ezt az ajándékot! - könnyezett be és átadta a kicsi dobozkát.

Én is bekönnyeztem.

Kinyitottam a kis dobozkát, és az égők csillogásaitól még szebb volt az ékkő a fekete háttér előtt.

- Nagymamámé volt...
Mielőtt meghalt, nekem adta ezt a rubint. Gondoltam, lehet tetszik neked, és próbáltam a legértékesebb dolgot neked adni annak jeléül, hogy tényleg sajnálom. Így talán már én is békében tudok majd aludni. - mesélte Jimin, és kezével törölgette a könnyeit.

- Hát, Jimin... Szóhoz nem jutok, nagyon szép, és köszönöm. Nem azt, hogy nekem adtad ezt a drágakövet, hanem, hogy a barátunk lettél. Hogy otthagytad azokat a gazfickókat. - átöleltem, és még egyszer megköszöntem neki.

- Nos, elég volt a sírásból, fiúk! Most én jövök! - szakította meg a szomorúságot Jungkook.

- Először is Jimin, tessék, ezt a pizsamát neked választottam, remélem tetszik! És amúgy is most jól jön,.... gondolom itt alszol, nem?

- K-köszönöm, Kook.. N-nem is gondoltam, hogy kapok tőletek valamit... És i-itt aludhatok? - csodálkozott.

- Persze, hogy kapsz, hisz a barátunk vagy! És ilyen későn, ne menj már sehová! - vágtam közbe.

- Nagyon köszönöm! - pirult el, meg sem merte fogni az ajándékát először. Szégyellte magát, nagyon aranyos volt.

- Nyugodtan nézd meg, megbocsátottunk már régen! - mosolyogtam rá.

Kicsomagolta és nagyon örült neki.

- Na, de tőlem is kapsz még, Jimin! - mondtam és megnyaltam az ajkaimat.

- Már ez is több volt, mint amit érdemlek... Tae, ne csináld...

- De kapsz! Ne aggódj, úgyis csak sütit. - kuncogtam. - Tegnap sütöttem, bár Jungkookkal már néhányat megettünk. - néztem a szerelmemre és bepirultam.

- Finomak, de Tae még fincsibb volt! - dugta ki a nyelvét.

- Hé, ez privát! - nevettem el magam.