Reggel Jimin már nem volt mellettem, mikor szólt az ébresztő. Mindig csodáltam, ő mennyivel könnyebben kezelte ezt a helyzetet. A színpadon az nap Jimin sokkal szenvedélyesebb volt, mint addig bármikor... ragyogott. Én pedig elmerültem a ragyogásában. Mikor lejött a színpadról megsimogatta a nyakam, mire magamhoz tértem a bámulásából. – Minden rendben? – kérdezte. Sóhajtottam.
- Azt hiszem, már semmi se lesz rendben. – léptem el messzebb. Keze szinte fájdalmasan lassan ereszkedett vissza maga mellé. Bánatos mosollyal az arcán ment tovább, hogy a többiekkel ugyanazt tegye, amit velem szokott. Fájt a mellkasom, mert tudtam, hogy már sose leszünk azok a barátok, akik voltunk. Én csesztem el. Sírtam a koncert végén, de nem a koncert miatt. A barátomat gyászoltam.
Este még rosszabb volt. Egy szót se szólt hozzám. Persze válaszolt, ha kérdeztem, de ő magától nem kezdett beszélgetni velem. Végül, mikor már sötét volt a szobába, összegyűjtöttem a bátorságom. – Miért haragszol? Csak nem állok készen erre. Nekem ez túl meleg. – mondtam halkan.
- Nem haragszom Jungkook. – mondta álmos hangon.
- Akkor miért vagy velem fura? – kérdeztem felé fordulva.
- Próbálom visszafogni magam, hogy ne érjek hozzád. – mondta. Meglepődtem. Neki, ehhez erő kell? – Hozzászoktam mostanában. – fordult felém.
- Nem kell visszafognod magad. – mondtam szomorúan. – Én se tettem az elmúlt két éjszaka. – sóhajtottam. Jimin kisimított egy tincset az arcomból. Annyira gyengéd. Vigyáz rám.
- Te... sokkal érzékenyebb vagy, mint én. – mondta halkan, mintha egy titkot osztana meg velem.
- Miért is? – kérdeztem.
- Nekem nincsenek ilyen romantikus vágyaim és álmaim, mint neked. – kacagott huncutul. Belebokszoltam a karjába. Mikor viszonozni akarta elkaptam a kezét és próbáltam lefogni. Kiakart szabadulni, de átvetettem a lábam a csípőjén, hogy felé kerüljek, így könnyedén a párnába nyomtam két kezét. Már mozogni se tudott. Diadalittasan felkacagtam. – Na, már nincs olyan nagy szád! - suttogtam neki közelről. Ijesztő próbáltam lenni, de éreztem, hogy elakadt a lélegzete egy pillanatra, majd gyorsabb lett. Ekkor döbbentem rá, hogy a csípőjén ültem, és egész közel volt egymáshoz arcunk. Már éreztem is, ahogy kezdett keményedni alattam. Engem se kellett félteni. Ismét csillogó, szinte könyörgő szemekkel nézet rám. Én pedig elfelejtettem minden ellenérzésem, és az ajkaira tapadtam. Annyira finomak. Annyira tökéletesek. Annyira kívánatosak. Libabőrös lettem. Ez a csók más volt. Ez volt az első igazi csókunk. Tudtam, hogy ő is akarja. Remegett alattam. Hevesen viszonozta minden mozdulatom. Elengedtem kezeit, egyből átkarolt és magára rántott. Finoman simogatta a hátam és a nyakam. Próbáltam megtartani magam, hogy ne nyomjam agyon, de nagyon nehéz volt összpontosítanom. Egyszer csak éreztem, hogy a fenekembe markolt. Belemorrantam a csókba és ledőltem mellé, megszakítva azt. Jimin pedig egyből fordult utánam. A mellkasomat simogatta, miközben újabb csókot kezdett. Megőrülök tőle. Gondoltam, hogy szenvedélyes, de majd felemészt ez a tűz. Minden négyzetcentimétert feltérképezett a felsőtestemen. Én is próbáltam követni, de határozottan ő dominált, ami nagyon zavart. Eddig tetszett, hogy teljesen én irányítottam. Az alhasamnál volt a keze, mikor megszakította a csókunkat. Pihegtem és ő is. A szeme felemészt. Arcomat figyelte, miközben simogatott. Én pedig csak sóhajtoztam. Nem haladt tovább, ami kezdett türelmetlenné tenni. Úgy döntöttem, én is húzom az agyát, és én is elkezdtem simogatni az alhasát. Mire ő morrant fel. Nem tudtam elrejteni a mosolyom. Ki akartam készíteni, le akartam igázni. Megmutatni neki ki a főnök.
YOU ARE READING
Csak szex?
Fanfiction(Jikook)(Befejezett) Bts Jimin és Bts Jungkook nagyon frusztráltak. Rengeteg a stressz egy Idol életében. A teljesítési kényszer, a megfelelni vágyás, és persze a szeretet hiány. Mind küzdenek vele. Hiányoznak a barátaik, a családjuk, és persze a ro...