Csak szex?

JM - Egy sérülés története

Lefagytam. Döbbenten nézek Jungkookra, aki most vágta hozzám, hogy ha nem engedem ki, akkor felejtsem el. Nem tudom mit mondhatnék neki. Nem tudom, mi lenne a jó döntés. Ha hagyom elmenni, akkor vége. Mondhatni szakít velem. Ha nem hagyom, akkor lehet, hogy többet szóba se áll velem, de így képtelen vagyok elengedni. Lehajtom a fejem, mert érzem, hogy egy könnycsepp utat tör az arcomon. Nem akarom, hogy lássa.

- Kérlek, legalább hallgass meg! - mondom neki halkan. Hangom erőtlen, de a köztünk lévő feszült csöndbe szinte ordít. Jungkook nem felel, ezért felnézek rá. Tekintete a mellettünk lévő falat pásztázza. Sóhajtok és lassan leengedem a kezem, majd hátra lépek. Ha akar, menjen... - Menj, ha így látod jónak, de szerintem megérdemelnék annyit, hogy meghallgass. - dőlök a falnak és elengedem magam. Olyan érzésem van, mintha három maratont futottam volna le. Ahogy a földre érkezek, ismét rápillantok, mert még nem szaladt el. Meglepetésemre ő is leül hátát az ajtónak támasztva.

- Kérlek csak mondd, hogy valamit félreértek, hogy nem vagy belém szerelmes, hogy ez az egész, ami köztünk van, csak egy kényszer megoldás! Kérlek, mondd, hogy ha most megváltoztatnák a szerződést, és lehetne barátnőd, elmennél bulizni, és becsajoznál! Kérlek mondd, hogy ez csak szex! - mondja könyörgő hangon, miközben sötét szemei engem fürkésznek. Hazudhatnék neki, de még meddig? Meddig hazudjak még, mert ő nem áll készen az igazságra?

- Jungkook... Mindig szerettelek. Ne ezen a kis szavacskán akadj fent kérlek. Hiszen már te is annyiszor mondtad nekem. Annyiszor mondjuk a többi tagnak, az armyknak. Szinte elvesztette a jelentőségét. Nem is tudom pontosan már, mikor kezdtük el ezt, a mi kis játékunkat egymással, ami inkább lassan már, egy titkos párkapcsolat. Nem hiszem el, hogy neked nem jelentek többet, mint egy barát. - mondtam én is, minden rezdülését figyelve.

- Többet jelentesz, mert nem csak a barátom vagy, hanem a bátyám, a családom is. - mosolyog kedvesen.

- Kook, nagyon remélem, hogy egyik családtagoddal se csináltál olyanokat, mint velem, főleg nem a bátyáddal. Nem tudnék a szemébe nézni többet. - nevetek keserűen. Jungkook megrökönyödve néz.

- Dehogy! Ne beszélj hülyeségeket kérlek... - sóhajt idegesen.

- Na látod! Épp, ezért nem mondhatod nekem azt, hogy olyan vagyok. Mert nem vagyok. Ha többet érzel irántam, akkor az az érzés, nem lehet ezekhez hasonló. Inkább olyasmi lehet, amit egy lány iránt szeretnél érezni. - mondom neki óvatosan. Kook ráncolja a szemöldökét, és elfordítja a tekintetét.

- Az képtelenség! Te nem vagy lány. - mondja a padlónak.

- Nem rég, azt mondtad szebb vagyok, mint bármelyik lány. - mosolyodom el. Nem reagál semmit. - Akkor csak, hogy tisztán lássunk. Szeretsz engem, szeretsz velem lenni, szeretsz velem aludni, kívánsz engem, és  rendszeresen szeretkezel velem. De csak, mint bátyáddal... - mondom neki kétkedve.

. Én se értem magam, de most nem én vagyok a lényeg, hanem te! - mutat rám. Kezdek mérges lenni erre a gyerekre. 

- Idefigyelj Kook! Előbb tisztázd magadba az érzéseket, és csak azután faggass engem! - mondtam felpattanva. Jungkook követ, és elkapja a karom.

- Nem megyek el, amíg nem mondod, azt, hogy nem vagy belém szerelmes! - üvölti az arcomba. Mérgesen nézek a szemébe. Utálom őt, és utálom magam! Miért nem képes kimondani, amit érez, miért hazudik magának még mindig. Végeztem veled kölyök!

- Ilyet nem mondhatok, szóval, akár el is húzhatsz! - rántom ki a kezem. Arca teljesen megváltozik. Az eddigi mérges tekintet, értetlenné, majd szomorúvá válik. Nehéz tartanom magam, amíg végre elfordul, és lassan távozik. Ahogy hallom szobám ajtaját csukódni, összerogyok. Én löktem el őt, de csak azért tettem, mert már képtelen voltam tovább hazudni. Az első pillanattól kezdve hiba volt.