Csak szex?

JM - Csepp a tengerbe

Egy hangos puffanás ébreszt fel. Nagyon fáradtnak érzem magam. Nem tudom, hogy azért, mert még éjszaka van, vagy csak a Love Yourself indító koncertünk utóhatása. Kicsit elszoktam a koncertezéstől. Majdnem négy hónapja nem nyomtuk élőben. Szerintem büszkék lehetünk magunkra. Meg is ünnepeltük rendesen, főleg Kookieval. 

Kidörzsölöm az álmot a szememből. A sötétség ellenére is látom Jungkook megfeszült izmait mellettem. Megint ostorozza magát, engem, a munkaadónkat. Miért nem tud kibékülni a helyzettel? Olyan, mint egy gyerek, akinek fáj a hasa a sok evéstől, de azért még a desszertet is betolja. Belenézek a kétségbeesett szemeibe. Gyönyörű. Tudom, hogy tőlem várja a megoldást, de nem tudok neki többet adni annál, amit eddig is megadtam. Sóhajtok és inkább magára hagyom, mielőtt én is elkezdem ostorozni magam. Épp, hogy elindulnék erős szorítást érzek a csuklómon. Legszívesebben elrántanám a kezem, mert ez nekem ismét sokkal többet jelent, mint neki. Nem akarom ezt érezni!

- Ne menj! – mondja. Hangja megtört. Már érzem is, hogy kezdenek elárasztani a felesleges érzések. Miért történik mindig ez velem? – Szükségem van rád. – fokozza a helyzetet. Mellkasomban szétárad a boldogság. Annyira szeretném, ha ő is azt érezné, amit én. Nem akarok rá nézni, akkor tudom, hogy megint elveszek. Sajnos ismét nem bírok ellenállni. Olyan sok érzelem van a szemében, teljesen beleveszek. Én próbálok érzelemmentes arcot vágni. Azt hiszem a színészkedés jól megy, mert évek óta fogalma sincs a kis makneanak, hogy mennyire bűnös vagyok én belül.

- Szerintem aludnod kéne. Holnap, majd beszélünk. – próbálok elszabadulni, mielőtt megint rámászok. Nem érti, hogy nekem ő jelenti a levegőt? Az kéne még csak. Ha megtudná, hogy szeretem soha többé nem állna velem szóba.

- Soha nem beszélünk... - mondja szomorúan. A szívem szakad meg. Persze, hogy nem beszélünk. Mit mondhatnék neki, amitől nem teszem még rosszabbá ezt a helyzetet. Soha nem tudtam neki nemet mondani.

- Akkor most mondjad! – már megint kívánom. Ahogy egy szál nadrágban ül az ágyon, meztelen felsőtestét semmi nem takarja. Többször végig futtatom rajta a szemem, de legszívesebben a kezemmel simogatnám a széles hátat, az izmos mellkast és a kockás hasat. A tánc megtanított kontrolálni a testem, de még így is nehéz visszafognom magam, amikor a közelében vagyok. Annyiszor kellett fájó végtagokkal, mosolyogva a színpadon állnom, hogy akármit képes vagyok eljátszani. Például a nyugalmat. Vagy azt, hogy nem érzek többet, mint barátság és szexuális vágy, valaki iránt, aki egyszerűen tökéletes.

- Nem bírom ezt csinálni. Én nem tudom elfogadni, hogy ezt tesszük. Én a nőkhöz vonzódom. De amikor már nagyon ki vagyok, eszembe jutsz. Az ajkaid, a finom bőröd, a csodás mosolyod, a selymes hajad és azok, amiket tettünk. Nem bírok magammal. – Hát mit ne mondjak, nem könnyíti meg a helyzetem. Soha nem gondoltam volna, hogy az én cuki makneam egyszer ilyeneket mondd nekem. Mit tettem vele... és tessék, itt vannak a sötét gondolatok, amitől menekülök. Míg ő a saját identitás zavarától küszködik, addig én az érzéseimmel. Akárhogy szépítem. Kihasználtam a kielégületlenségét, és bele vittem ebbe a kapcsolatba. Neki fogalma sincs, hogy én szerelmes vagyok belé. Folyamatosan megjátszom magam előtte, évek óta.

- Most jobb, hogy ki mondtad? – kérdezem, miközben próbálom elnyomni, hogy mennyire fáj a mellkasom.

- Igen! Ha a Big Hit engedne minket randizni, ha néha elszabadulhatnánk. Kicsit csajozhatnánk, kiereszthetnénk a fáradt gőzt, akkor lehetnénk megint úgy, mint régen, és nem kéne undorodnom magamtól. – Nyilván, ha nincs ló, akkor jó a szamár is. Kösz Kookie. Felállok, mert ha tovább maradok, még a végén én dugom meg ezt a kis köcsögöt.