Csak szex?

JK - Csak te

- Szóval nyújtottál, és beütötted? - kérdezi Jimin, amint kettesben maradunk. Hangjától libabőrös leszek. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ismét hozzám szól. Elég rossz kifogást találtam, de azt még sem mondhattam, hogy szétvetett a féltékenység. Még a végén félreértene, és azt hinné viszonzom az érzéseit.

- Ne cikizz, jó? Tudom, hogy gáz vagyok, de estére kapok valami fájdalom csillapítót, és mehet is a buli. Ne aggódj! - Nem nagy ügy! Én mindent kibírok. Csak az ő közelségét nem. Menj el kérlek.

- Kizárt dolog! Egyáltalán lábra se kéne állnod. Ebbe senki nem fog bele menni! - hallom a megrökönyödést hangján, de nem tud meggyőzni. Majd én megmutatom neki. Nem mindenki olyan gyenge, mint ő.

- Majd meglátjuk! - határozottan felállok, és már tudom, hogy ez nem volt jó ötlet, de azért megpróbálok elindulni. Rögtön összerogyok a kanapéra. Nem hiszem el! Nem elég, hogy belül összetörtem, már kívül is használhatatlan vagyok, és mindezt miatta. Hallom, hogy felém közeledik, és már meg is csap, a csábító szirén illata. Hagyj már békén! Hirtelen szemeim elött megjelennek gyönyörű szép macska szemei. Aish, Jimin csak menj el!

- Jungkookie... - szólal meg simogató hangja, amitől az egész testem megborzong. Képtelen vagyok megállítani magam. Csak hagyom, hogy beszippantsanak szemei. - Ne légy szomorú! - búgja bársonyos hangon, én pedig ismét hatása alá kerülök. Ajkai hívnak, hogy csókkal halmozzam el. Alig tudom türtőztetni magam. Finom kis kezét arcomra rakja, és apró ujjacskáival cirógatja bőröm, amitől megmozdul az ágyékom. Gyorsan lefogom a kezét, és elfordítom szeméről a tekintetem. Nem érezhetem, ezt! Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket. Fuldoklom, ahogy felfogom, hogy milyen hatással van rám. Képtelenség... 

- Ne tedd ezt velem, kérlek! - mondom ki végül a napokba üvöltő gondolatokat. Ebbe az egy mondatba belesűrítve minden érzésemet. Ne legyél ennyire kívánatos, ne menj bele a velem való szexuális kapcsolatba, ne szeress belém, ne mond el nekem, és kérlek soha ne hagyj el.

- Mit? - kérdezi meg végül. Nem tudom, mit válaszoljak. Hiszen annyi minden van bennem. Tudom, hogy félre értené. Nem akarom, hogy azt higgye szeretem. 

- Ne akard, hogy elkelljen utasítanom, mert az nekem is fájna. - szólalok meg végül. Nem tudok ránézni. Azt mondom fájna, pedig valamiért most is fáj. Napok óta fáj.

- Értem, mégis miért fájna elutasítani? És mégis mit utasítanál el? A gondoskodásom? Hogy aggódom az én kis öcsémért? - hangja halk, de annyi harag van benne, hogy legszívesebben átkarolnám, és nem engedném el. Miért hazudik, mikor ilyen érzéseket váltott ki belőlem? Ezt csak úgy tehette meg, ha elakart csábítani. Magamtól én soha nem kezdenék, így érezni egy férfi iránt, ugye? Persze, hogy igen! Mit teszel velem te démon! Önt el az ideg.

- Mert csak a kis öcsédként érintettél az előbb meg? És az a perzselő vágy a szemeidben, csak az aggódás volt igaz? - Ne hazudj tovább nekem!

- Te miről beszélsz? - Ahogy szemünk találkozik az övében csak döbbenetet látok. - Semmiféle szexuális indíttatás nem volt bennem. - Miért nem? Miért nem akarsz már? Persze ott van Tae! Még is megpróbálsz elcsábítani!

- Akkor, miért tudtam, olyan nehezen megállni, hogy ne csókoljalak meg, ha? Ha nem küldtél felém semmi jelet, miért kívántalak annyira megérinteni? - kiabálok, pedig nem akarok, de olyan mérges vagyok rá. Én nem vagyok szerelmes belé, még is olyan érzéseket vált ki belőlem a viselkedésével. És ezért én lennék a hibás?