Csak szex?

JK - Lehetek a pasid?

Reszketve fújom ki a bent tartott levegőt. Tae fenyegető alakja, most egyáltalán nem hiányzik a napomból. Lassan az ágyhoz ballagok, és leülök rá, hogy ne érezzem tovább a fájdalmat, ami sarkamból pulzál. Majd sóhajtva nézek a mérges szemekbe.

- Mit szeretnél, Hyung? – kérdezem fáradtan, amire barátom felhorkant.

- Inkább az a kérdés, te mit szeretnél? – nyújtózkodik kiscica módjára, majd ismét felveszi a fenyegető szerepet.

- Most? Pihenni. – csúszok az ágy másik végébe, hogy megtudjam támasztani a hátam.

- Mondd csak Jungkook, Jimin, hogy is sérült meg tegnap éjszaka? – formálja lassan a szavakat, amire a leginkább nem számítok.

- Honnan tudtad meg, ilyen gyorsan, hogy megsérült? – kérdezem meglepetten.

- Mikor itt hagytad a szobádba, pánikba esett. Írt nekem, hogy nem mondhatja el a teljes sztorit, de a lényeg, hogy nálad van, és nem tud mozogni, mert meghúzta a hátát. De, hogy „moströgtönazonnal" vigyem a szobájába. – utánozta az én, édes hangú szerelmemet Tae. – Képzelheted, mennyire meglepődtem, mikor megláttam, hogy Jin a karjaiban cipeli őt, és te, meg Namjoon körbeugráljátok. Nem akartam zavarni, így megvártalak... - szúrja oda az utolsó szavakat. – Szóval, hogy is van a teljes sztori? – kérdezi előre dőlve, hogy jobban szemembe nézhessen. Bassza meg! Hogy én mindig ilyen helyzetbe kerülök! Miért engem faggat mindenki, miért nem Jimint?

- Hát tudod, nem igazán tudok a lábamra állni.

- Igen tudom.

- Így zuhanyozni se nagyon tudok... - pirulok el, ahogy eszembe jutott a tegnap. – Ezért segített, és közben megerőltette a hátát. – Tae, eddig fenyegető szemei megcsillannak, és ajkain egy perverz mosoly csücsül.

- Pontosan, hogy segített? Csak, mert Jimint ismerve... - kezdi, de elhallgat, és kicsit megkomolyodik. Honnan is tudhatná ő, milyen Jimin, olyankor ha... Igen, honnan is?

- He? – nyögöm ki értelmesen, összegezve a gondolataimat. Majd összeszedve magam, végül kicsit felé fordulva megszólalok. – Tae, már rég megakartam kérdezni valamit.

- Miért van az az érzésem, hogy ehhez a beszélgetéshez, nem lesz kedvem... - forgatja a szemét, majd izgatottan átül az ágyamra, és közel hajolva szemembe néz. – Hallgatlak. – Soha nem tudtam követni a hangulat ingadozásait.

- Közted, és Jimin között, volt valaha több, mint barátság? – fontolom meg, minden kimondott szavam. Tae sóhajt, de továbbra is nagyon közel hajolva, így érezem a leheletét bőrömön. Ettől még feszültebb leszek. Válaszolj már!

- Nem tudom ez most, hogy jön ide. Épp, arról beszélgettünk, hogy összejöttetek, erre te, mindenféle figyelemelterelésbe kezdesz. – hadonászik, ami miatt majdnem arcon csap. Elhajolok, és lefogom a levegőt felkavaró kezeit.

- Ez nem figyelem elterelés. Válaszolj! – szorítom meg kicsit erősebben a csuklóját, így elhúzza őket.

- Csak, ha előbb te is. – fonja össze,  mellkasa előtt karját durcásan.

- Igen, összejöttünk, de nem most... már faszom se tudja mikor. Most csak... Jiminre maradt a munka neheze, a szaros lábam miatt. – mondom rezzenéstelenül neki, szünetet se tartva. – Most te jössz!