Csak szex?

JM - Lehetek a pasid? (Vége)

Alig vártam, hogy egyedül legyek. Most, hogy a szoba csendjében utolértek a gondolataim, rólam és Jungkookról, már inkább vágyom a társaságra. Kerülgetjük egymást, kitudja mióta, de mégis képtelenek vagyunk elhatározásra jutni. Vagyis én már elhatározásra jutottam. Szeretem, a szó összes értelmében, amiben valakit lehet. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Még ha titokban is, de tudni akarom, hogy hozzám tartozik. Vajon ő mit akar? Mert, ha azt, ami eddig volt, abba érzelmileg belefogok roppanni. Jézus, ahogy eszembe jut a forró, szűk belsője, amit kitöltöttem, az egyetlen talán épen maradt testrészem, egyből életre kell. Életemben nem érezte a farkam még ilyen tökéletesen kielégítő helyen magát. Létezik ez egyáltalán? Gondolataimból kopogás ébreszt fel.

- Gyere! - kiáltom, de a hangom olyan élettelen, mintha nem is az enyém lenne. Felpillantok az infúzióra. Kitudja, megint milyen csoda vár rám, de remélem, valami szuper helyre repülök. 

- J.i.m.i.n - hallom Tae hangját, ahogy kezét arcom előtt lengetve próbálja magára vonni a figyelmem. - Mit adnak neked? - kérdezi az átlátszó tasakra pillantva. - Ah, ez erős. Azért jól vagy? - kérdezi közelebb húzódva, és derekam átkarolva. Kiscicaként bújok az érintésébe, ha már Jungkookra nem is számíthatok, Tae itt lesz mellettem. Ekkor valaki felrántja az ajtót, és egy meglehetősen ideges, sötét szempárral találom szembe magam. Tae, mintha nem érezné a helyzet komolyságát, még ölembe is hajtja a fejét. Bátor vagy barátom.

- Kookie... – mondom kedveskedve neki, hátha megnyugszik. – Miért nem pihensz? Így soha nem gyógyulsz meg. – gondolom végig, hogy valószínűleg a féltékenységtől idáig futott.

- Én, aggódtam. – néz a mellettem ülőre mérgesen, villódzó szemekkel, miközben közelebb jön. – Veled nyugodtabban tudnék pihenni. –ül másik oldalamra. Megnyugtat, hogy itt van, az a két ember, akit a legjobban szeretek. – Hogy vagy? – kérdezi kezem simogatva, amitől szívem gyorsabban kezd verni.

- Nem fogok tudni ma fellépni a tévéműsorba. – sóhajtok. Tudom, hogy most talán ő ért meg a legjobban. Mindig ő ért meg a legjobban.

- Nem baj. Majd bepótoljuk. –próbál megnyugtatni, de felesleges, annyira, még nem vagyok kába, hogy ne lássak át hazugságán.

- Kookie, ez nem így megy. – felelek kissé mérgesen, és bosszantás céljából megpuszilom Tae buksiját.

- Ne puszilgasd őt! – reagál rögtön, amitől mosolyognom kell. Mégis miért parancsolgat ő, nekem?

- Akkor kit kéne? Talán téged? – képtelen vagyok elrejteni a mosolyom. Kíváncsi vagyok bevállalja-e.

- Igen! – bólogat nekem, mint egy stréber a tanító néninek. 

- És miért is? – hajolok közelebb hozzá. Illata megcsap, amitől ismét lepörög előttem a tegnap éjszaka, és kissé zavarba jövök, a sok mocskos emlék hatására. Így fázis késéssel jutnak el hozzám Kookie szavai.

- Mert szerelmes vagyok beléd. – mondja olyan csodálatos hangon, a csodálatos szavakat, hogy nem is tudom, mit érzek. Van bennem minden, pillangók, heves, olvadozó szív, bent ragadt levegő és ezer meg ezer gondolat. Kookie megunja, hogy csak bámulok, és ajkaimra tapad. Fogalma sincs, hogy most már nem csak külsőleg tett taccsra, de belül is szépen kiütött. Élek még? Élek bizony, ezt pedig ismét kicsim Jimin jelzi nekem, ugyan is ő teljesen benne van a csókba, amivel épp Jungkook kényeztet.

- Khm, khm. Én még itt vagyok. – hívja fel a figyelmünket Tae. – És akármennyire is szurkoltam nektek, ezt... - mutat ránk. - Nem szeretném látni. Úgyhogy magatokra hagylak. – áll fel, és indul kifelé. Jungkook egy pillanatra megszünteti az ajkaink táncát, így végre képes vagyok magamhoz térni. Boldogságom kiül az arcomra, és szerelmem felé fordulok.