Paranormal {Teen Wolf fanfiction} (Clarity 2)

~4~

Ebédszünetben Allisonnal és Lydiával csatlakoztunk a már egy asztalnál ülő Scotthoz, Stileshoz és Isaachez.

Scott, Stiles mellett ült az egyik oldalon, a másikra pedig Isaac mellé beült Allison és Lydia. Egy választásom maradt. Beülök Stiles mellé. Az ajkamat harapdálva estem le a padra, és a cuccomat az asztalra tettem. Stiles tartotta közöttünk a távolságot, és rideg pillantással köszönt, amitől megrepedt bennem valami.

- Mi történik azokkal akiket kísértenek, rémálmaik vannak és nem tudják kontrollálni önmagukat? - tette fel a kérdést Lydia.

- Gondolom elmegyógyintézetbe kerülnek. - vont vállat Isaac.

- Tudod, Lahey, rohadtul nem segítesz! - csattant fel Stiles.

- Bocs ha őszinte vagyok. - vágta rá Isaac.

- De legalább ha hasznos is lennél. - morogta Stiles. - Tudsz legalább olyat is mondani ami előrébb visz minket a megoldáshoz?

- Jósnak nézek ki? - mordult fel Isaac. - Nem tudom mi történik veletek! Bocs ha nem vagyok túl segítőkész miután a fél gyerekkoromat egy fagyasztóládában töltöttem!

- Te még mindig ezen pörögsz? - hadonászott Stiles.

- Igen, és még fogok is. - válaszolt Isaac.

Ide-oda kapkodtam a fejem a két fiú között. Mégis mi a fene történik?

- Fiúk, szerintem inkább azzal kellene foglalkoznunk, hogy hogyan előzzük meg a látomásainkat. - vetette közbe Allison.

- Egyet értek. - tette fel a kezét Lydia.

- Már rég azon lennénk ha Isaac végre közreműködne a csípős beszólások helyett! - kezdte újra Stiles.

- St... - próbáltam megszólalni.

- Csak nem zavarok? - fintorgott Isaac.

- De, kifejezetten, mi lenne ha átülnél egy másik asztalhoz? - intett az ellenkező irányba Stiles. - Mondjuk oda, nézd csak! Teljesen üres!

- Elég volt! - emeltem fel mindkét kezem. - Mindenki hűljön le! - néztem felváltva a két fiúra. - Mi a franc van veletek?

- Kérdezd a pasidat. - morogta Stiles.

- Milyen pasimat? - pislogtam.

- Milyen pasiját? - kapta fel a fejét Lydia.

- Haver, miről beszélsz? - rázta a fejét Scott értetlenül.

- Isaacről.

- Rólam? - pislogott nagyokat az említett.

- Róla? - folytattam nagyon értelmesen a beszélgetést. 

- Wen nem a barátnőm. - közölte Isaac. - Az egész emiatt volt?

- Milyen egész? - adta a hülyét Stiles.

- Na jó, mostmár valaki tényleg elmondhatná mi folyik itt. - szóltam közbe.

Lydia egy önelégült vigyorral az arcán hátradőlt, és rátaposott a lábamra az asztal alatt.

- Az hogy Stiles... - kezdte volna Isaac, de egy halk hang félbeszakította.

- Ne haragudjatok, de hallottam miről beszéltek és azt hiszem értem.

Oldalra kaptam a fejem ahol Kira állt, a könyveit magához szorítva.

- Szia. - köszöntem neki mosolyogva.

- Te ki vagy? - hajolt előre Lydia és az asztalra könyökölt.

Ketten is nyitottuk a szánkat de Scott mindenkit megelőzött.