Viktória

3. fejezet: Roncsvadászat

Összekulcsolt ujjakkal megyünk le a lépcsőn, mielőtt azonban átvágva a nappalin belépnénk a konyhába, kelletlenül elengedjük a másikat. Hideg érzés árad szét a kézfejemben, és Lucy is elhúzza az ajkait. Belépve a mosogatónak dőlve találjuk Joe-t és Sarah-t. A konyhapulton porceláncsészében Cappuccinók illatoznak.

- Jó reggelt lányok – biccent felénk Sarah kilépve Joe közelségéből, majd felénk tolja a bal szélsőket.

- Jó reggelt – nyújtózkodik ismét Lucy.

- Köszönöm, amiért tegnap a kései óra ellenére is átjöttetek és segítettetek. Különösen neked Viktória – facsarodik el az arca, majd alig tudva zsebkendőért kapni, elprüszköli magát. – Fenébe. Bocsánat.

- Egészségedre, és szívesen tettem – fordulok éppen Lucyhoz, amikor kopognak.

Nyílik, majd kattan a bejárati ajtó, végül pedig lépések kopogása kezdődik.

- Sziasztok, mindenki – lép be gesztenyebarna hajú nő a helyiségbe.

- Olívia! – rakja le Lucy a bögréjét, majd a nőhöz szaladva a nyakába veti magát.

- Lucy drágám, de régen láttalak – öleli szorosan magához. – Milyen nagyra megnőttél? – tartja el magától mosolyogva valamivel később. – El sem hiszem, hogy máris tizenkilenc éves vagy. Pedig tegnap még éppen csak totyogtál – biccenti félre a fejét.

- A hétvégéig még csak tizennyolc – ingatja a fejét a lány szintén mosolyogva. – Hadd mutassam be a barátnőmet. Viktória Thompson – lendül felém a keze.

- Örvendek – lép közelebb a nő felém nyújtva a kezét. – Olívia Adam. Sok boldogságot. Lucy még annál is jobban megérdemli, mint gondolja.

- Örülök, amiért megismerhetlek és egyetértünk – koronázom biccentéssel a pillanatot, miután elfogadtam a jobbot.

Sarah pislogva és kissé döbbenten néz a húgára, megjegyzés helyett viszont átöleli Joe-t. Kis híján eltűnve a férfi karjai között annak ellenére, hogy mindkettejüknek figyelemre méltó alkata van.

- Tetszik? – emeli felém a jobb kezét Sarah, amikor észreveszi a gyűrűjén felejtett pillantásomat.

- Igen. Lucy említette, hogy a hűséggyűrű közös ötlet volt.

- Részben – ingatja a fejét Joe. – Az én fejemben is megfordult már ilyesmi, viszont nem gyűrűre, hanem hasonló jelentéssel rendelkező ajándékra, mondjuk karkötőre vagy nyakláncra gondoltam. Viszont vitathatatlan, hogy a gyűrű sokkal jobb választás volt – csókolja meg Sarah homlokát.

- Elolvadtok. Lucyval leszünk a koszorúslányok – kuncog Olívia.

- Igen tudom – neveti el magát röviden Sarah, kipirulva. – Mondod amióta összejöttünk.

- Úgy van és fogom is egészen addig, míg ki nem mondod az igent – húzza ki magát. – Köztetek is felvetődött talán a kérdés? – rebbennek a szemei Lucyra majd rám.

- Eddig még nem – ütögeti meg a lány az ajkait a mutatóujjával, félrebiccentve a fejét, majd olyan mosollyal fordul felém, amit eddig nem tapasztalt érzéseket fakaszt. – Viszont talán gondolkodnunk kellene benne.

„Jól hallottam, tényleg kimondtad? Akkor meg is van, mit veszek a három nap múlva esedékes születésnapodra."

- Sarah, ez csodálatos – engedem le a bögrét valószínűleg kipirulva az alapján, amilyen tündöklő mosollyal ajándékoz meg.

- Mondtam – vonja meg a vállait Joe.

- Tessék? – kapja felé Sarah a fejét felugró szemöldökökkel. – Joe Aostin! Megbeszéltük már, hogy abbahagyod a reklámozását. Tapasztalja meg mindenki maga.