Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️ A valóság

Eljött a következő nap...

Rei hasogató fejfájással ébred kora reggel és egyáltalán nem emlékszik semmire, de aztán ahogy körülnéz, azonnal észre veszi, hogy nem otthon van. Ráadásul a kezét valaki testén pihenteti, mikor lenéz az ágyra... halálra sápadt. Mint a villám kiugrik az ágyból, és nagy puffanással a földre zuhan, ez az átkozott gravitáció ... Erre a nagy zajra már Sai is magához tér, olyan arcot vág, mint aki a tegnapi napot keresi. Akkor veszi észre a földön fekvő meztelen fiút, hát neki se kellett több, eléggé ledermedt.
- Úristen, mi a fe-fene?? - dadogja a szürke hajú fiú.
- Ki a frász vagy? És mit keresek itt, tök meztelenül...??- ordítja kikelve Rei.
Sai keresné a választ, de nem sok sikerrel, nem nagyon tud megszólalni. - Hát-hát... bár, buli... pia... aztán- aztán... homály - vágja rá végül.
- Francokat, én se emlékszem semmire - fakad ki.
Feláll, erre a látványra még Sai elvörösödik, ezt Rei is észreveszi, és neki is pírban úszott aztán arca. Gyorsan magára kapta boxerét és nadrágját, aztán ingéhez nyúlna, mikor önkéntelenül is összeér a kezük, a két srác olyan hirtelen kapta el a kezét, hogy még lehetett hallani a csontjuk roppanását.
Sai hirtelen odadobja, reflexmozdulattal kapja el, felül az ágyon, és ő is elkezd öltözni, de mikor ingéhez ér, az szét van marcangolva.
- Úristen, ezt én műveltem - néz szörnyülködve az ingre a megszeppent fiú.
- Mi tegnap... tényleg- tényleg... le...
Rei hirtelen elordítja magát. - Ne mondd ki...- Ezzel elsiet.
Ahogy elhagyja a házat, Sai felállt, és készít magának egy kávét. Leül a konyhában, és elszürcsöli.
- Úristen, mi a francot műveltem én tegnap... - fogja a fejét tehetetlenül.

Reinek hazaérve első dolga volt lefürödni. Aztán nem kellett sok, hogy egy sötét helyre tévedjen, ahogy leért titkos helyére, érezni lehetett az orrfacsaró vér és égett hús szagát... az a kedves, aranyos álca, amit eddig magán viselt, eltűnt, egy kegyetlen, rideg és szadista sorozatgyilkos állt most a kínzókamrája közepén.
Varjú volt az.
Nyugodtan odasétál az egyik áldozatához, és brutális, véres módon megöli, fejjel lefelé lógatva kivérezteti, amíg az ott szenved, másikhoz lép, akit élve felkoncol, a harmadikat pedig élve elégeti, és így tovább. Ahogy végzett az ottlévőkkel, leült az egyik székre, fejéhez emelte kezét, és valamit mormolt halkan.
- Nyílj meg! - ordítja hirtelen.
Lehet, hogy tegnap tök kába volt, de erejével újrajátszatta a tegnapi napot... ahogy végzett, azt hitte, rosszul lesz, hányinger kerülgette.
- Úristen, tegnap én- én lefeküdtem egy sráccal. - szörnyülködik.
Felállva végigsimít fenekén.
- Furcsa, nem is fáj... talán egy picit.
Nem tudott szabadulni a gondolattól, felsietett, és újra lefürdött, nem értette, miért, de még mindig mocskosnak érezte magát. Ahogy végzett, elment sétálni, muszáj volt kiszellőztetni a fejét, nem tudta, merre megy, csak sétált céltalanul.

Eközben Sai rendet kezdett rakni, de ahogy elkezdte, megcsörren a telefonja... felveszi... pár perc múlva lerakva, egyszerűen eltűnt. Egy új célpont felé vette az irányt.
- Nehéz eset lesz ez a Varjú, hisz még senki se látta - gondolkozik hangosan, ahogy a tetőkön ugrált.
Nem volt túl nehéz dolga, kb. fél óra múlva már hazafelé tartott.
Ahogy gondolkozik Varjún, egyszeriben csak azt veszi észre, hogy Rei jár a fejében.
- Mi a fene van velem... - hazaérve ott folytatja, ahol abbahagyta, de hirtelen egy nem oda való dolgot talál, egy furcsa medál van a földön.
- Ez Reié lenne...? Most mitévő legyek - motyogja.

Ahogy lelketlenül sétál az utcán Rei, a nyakához kap, a nyakláncát keresve, de csak most vette észre, hogy nincs rajta. Azonnal hazamegy, és feltúrja az egész házat, de sehol se találta.
- Nincs itt... - dadogja idegesen. - Sai... - jut el a tudatáig.
Elindult a fiú háza felé, igazából semmi ínye - kedve nem volt hozzá, hogy erőszakolójához visszamenjen, de az a tűzvörös medál nagyon fontos.
Eközben Sai a házban le-föl mászkált, nem tudta, mit kezdjen most, mikor valaki csenget. Az ajtóhoz lép és kinyitva azt hitte, szívrohamot fog kapni, az ajtó előtt Rei állt.
- Hát te?
- A medálom - mutat a kezében lévő nyakláncra.
Lenéz, aztán odanyújtja, de ahogy egymáshoz érnek, Saiban is feldereng a tegnapi nap.
Visszahátrálva megszólal.
- Sajnálom.
Erre a szokásos kedves mosolyát felöltve, legyint egyet.
- Nem a te hibád, részegek voltunk. - Még a hangneme is megváltozik Reinek.
Még mindig nem heverte ki tetteit, ezért gyorsan témát vált.
- Iszunk egy csésze kávét?
- Menjünk - vágja rá.
Kicsit meg is lepődik Sai, pedig aztán ő kérdezte. - Tényleg?
- Igen, miért lepődtél meg ennyire?
- Á, semmi... menjünk.
Ezzel elindultak a közeli kávézóhoz, odaérve mindketten rendeltek egy erős feketét.
- Úgy fáj a fejem. - szólal meg Rei.
- Igen, nekem is.
- Haverjaid??
- Fuu, ne is kérdezd, ha holnap bemegyek, megkapják a magukét.
- Azt hitték, csak viccelsz, mikor azt mondtad, nem bírod a piát.
- Hát igen, hogy lehetnek ennyire hülyék. - húzza fel orrát aranyosan, Sai még elpirult, aranyosnak találta. Gyorsan megrázza fejét, hogy elterelje a gondolatait.
- Hány éves vagy?
- 20. - adja a rövid választ.
Erre felkapja a fejét. - Mi van? Most csak ugratsz?
- Nem, mert mi van?? Már egyetemre járok.
- Egyetemista vagy?? - kicsit sokkolta, hogy fiatalabbnak nézte
Bólint a fekete hajú fiú. - Igen.
- Azt hittem, még csak 16 éves vagy.
- Micsoda?- akad ki. Rei kicsit vagy inkább nagyon lett ideges, mindig is fiatalnak nézték külseje miatt, de most valahogy ez még jobban idegesítette.
- Melyikre jársz? - vált témát gyorsan, mert látta, hogy dühös lett.
- Shinter.
- Hm, az kemény suli.
- Igen, de nekem nagyon jól megy.
- Az király.
- És te hány éves vagy?
- Húszöt.
- Nahát?!
- Na mi van, fiatalabbnak néztél. - mondja kihúzva magát.
- Nem, inkább öregebbnek. - mondja picit gúnyosan és nevetve.
- Te kis... - húzza fel magát, ekkor egymásra néznek, és elkezdenek nevetni.
Miután végeztek, fizettek és továbbálltak, ahogy sétálnak, hirtelen Rei gyomra megkordul, még el is pirul.
- Éhes vagy? - néz rá.
Aprót bólint. - Bocs, tegnap óta nem ettem semmit. - A táskájában kezd kutatni a pénztárcája után, de végül kiderül, hogy nincs benne pénz.
- A francba, otthon hagytam a többit. - dühöngi aztán.
- Gyere, meghívlak - szólal meg.
- Á, nem szükséges.
Erre megfogja a karját és bemennek egy rámen kifőzdébe. - Nem fogadok el nemet. - mondja határozott hajthatatlansággal.
Még azt se várta meg, hogy megszólaljon, ezért hagyta magát. A pultnál leültek és rendeltek... miután kihozták, megették, és tovább is álltak.
- Ez jó volt - nyújtózik egyet Sai.
- Igen, köszönöm.
- Szívesen.
Erre megcsörren a telefonja.
- A francba már megint. Moshi-moshi - veszi fel a telefont.
Pár másodperc múlva...
- Értem, megyek...- teszi le a telefont, ránéz Reire.
- Bocsi, most mennem kell. - Ezzel elszaladt.
Rei még utána akart kapni, de hamar magához tért, és integetni kezd.
- Szia!
„Mi a fenne ütött belém..." - gondolkozik el, és továbbsétált.