Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️ Ki is vagy te valójában II és Vége

Az a vérszomj, ami körüllengte a fiút, nem eviláginak hatott, azon még Bai is meglepődött.
Eközben Sai se tudott tétlenkedni, mert Bai démonjai vették körül, és azokkal kellett végeznie, pedig Bai érdekelte inkább. Még a létszámfölény se tudott kifogni a fiún, a töltényhüvelyek csak úgy hullottak ki a tárból, nem voltak közöttük túl erősek, így nem okozott túl sok gondot Árnyéknak, de csak özönlöttek befele a barlangba. Tudta jól, hogy Bai akarja feltartóztatni, de még nem értette, hogy mire is készülhet. A tömény puskapor belengte Árnyék körül a levegőt.
Eközben Rei rendületlenül támadja Bait, de a férfi hirtelen hasba rúgja, és ahogy meggörnyed, egy jól irányzott felütéssel állon üti, és a kést, ami eddig a fiú kezében volt, a vízbe dobja. Rei dühösen pattant fel, megérezte azért azt az ütést, de nem hagyta, hogy ez megzavarja. Ahogy megmozdult, éles fájdalmat érzett az oldalában, lenézett, és egy alig látható tűfoszlányt pillantott meg, egyből kihúzta, de érezte, hogy a méreg kezdett szétterjedni a testében. Egyből egy méreg elleni varázslatot kezdett mormolni, de nem tudta befejezni, mert Bai egyből nekitámadott. Tudta jól, hogy gyorsan el kell intéznie, ha életben akar maradni, de sajnos nem volt könnyű ellenfél, ráadásul minél többet mozog, annál jobban elterjed a méreg. Átugrott Bai feje felett, és néhány gyengébb varázslatot, amit felerősített, azzal kezdte bombázni, hogy legyen egy kis ideje elmondani azt az igét, de így még több erőt kellett mozgósítania. Bai se tétlenkedett, ahogy elütötte vagy épp elugrott a fiú mágikus fegyverei elől, a lendületét és a gyorsaságát használta, hogy egyre közelebb kerüljön hozzá. Mindenképp meg akarta akadályozni, hogy befejezze az ellenvarázslatát, nem szokott mindig ilyen alattomos dolgokhoz fordulni, de tudta, hogy ez a fiú veszélyes. Azért megizzasztotta az eddigi küzdelem, pedig nem sok ellenfele tudta ezidáig így felvenni vele a harcot, ráadásul nem tűnik olyan erősnek. Egyre jobban próbált közelebb érni, de Rei is egyre hátrább haladt, a levegő megtelt vérrel, és a mágia aromája bejárta az egész barlangot.
Lassan Rei érezte, hogy kezd kitisztulni a teste, de mire befejezte volna, sarokba szorult, és Bai is beért, gyorsan abbahagyta, és védekező állásba állt. Jól hárította a rá mért ütéseket, de nem sokáig akart így maradni, csak járt az agya, hogy tudna innen kiszabadulni. Egy-egy ütést ő is rá tudott mérni az ellenfélre, de ha itt marad ebben az egérfogóban, vége lesz, mielőtt még igazán bele tudna lendülni. Néhány ütéstől már a füle csengett, és érezte, hogy kezd hanyag lenni, mikor aztán egy démon csapódik neki, és ő gyorsan el tud ugrani a közeléből. A megmentője Sai volt, felkapta az egyik eszméletlen fazont, és hozzávágta bátyjához, jól is esett neki, de emiatt bekapott egy ütést, és a földre zuhan, de egyből felugrik, és kitöri az illető nyakát. Megrázza magát, lenyalja a vért a felszakadt ajkáról, még érzi fémes ízét, és újra nekiesik a tömegnek. Nem bánta meg azt az ütést, így legalább tudott segíteni Reinek.
Bait talán kicsit lepte meg a dolog, de egyből felpattant, és nem hagyta, hogy Rei messzire jusson, de most már a fiú is jobb helyzetbe került, a hátát már nem hasították fel a sziklák néhol éles végei, és Bai se volt már olyan közel hozzá. Megint támadott, nem hátrált, nem akart ugyanolyan helyzetbe kerülni, de muszáj volt valamit kitalálnia, mert ha nem változtat az erőviszonyokon, lassan, de biztosan ki fog merülni. Érezte heves szívverését, a koponyája csak úgy lüktetett, a vér a fejébe tódult, és az adrenalin egyre jobban átvette a teste felett az irányítást, nem akart lassítani, elveszett a koncentrációjában és abban, hogy az ellenfele mozdulatait látja maga előtt. Volt, hol védekezett, volt, hol támadt, de nem adott alább az összpontosításából, és ezt Bai is megérezte, a csapásai erőteljesebbek lettek, védekezései precízebbek, ez a fiú bármikor meg tudta lepni a bérgyilkosunkat. Ezért ő is egyre komolyabban vette és erősebben támadt.
De egy kis idő elteltével aztán megjelent az öcsike is a színen, és a koncentrációja a másik kettőnek kicsit megtört, mindketten rákapták a fejüket, és mögötte csak a tömegnyi hulla vagy éppen ájult démon terült el. Bai még reagálni se tudott, nem hitte, hogy ilyen gyorsan végez azzal a több tízezer szolgával.
Egyszer csak beletérdelt Bai gerincvonalába, aki e hirtelen támadástól kicsit meggörnyedve feljajdult, akkor Rei egy jól irányzott felrúgással leterítette. Bai egyenesen elordította magát, de hogy most a düh vagy a fájdalom miatt, azt még maga se tudta.
Ahogy köhögött, a vér a száján folyt ki, és ahogy az a barlang köves mélyedéseiben eltűnt, hirtelen felizzott a terület, erre a másik kettő megtorpant.
– Mi történik? – kérdezi Sai, és rákapja a fejét a mellette állóra.
– Valami rossz. Jól csapdába csalt... – morogja idegesen. – Nagy bajban vagyunk.
A szikla oldalain különféle motívumok jelentek meg egy ősi gyógyító varázslat hatására, amihez rengeteg halott kell, és annak a vére, aki megidézte ezeket a mintákat. Eközben a megölt holtestek vérét is elkezdte beszívni a barlang, ami hatására Bai kezdett felgyógyulni, és nemcsak a teste, hanem a mágiája is.
Rei nem tétlenkedett, nem akarta megvárni, míg Bai teljesen felgyógyul, mert akkor tényleg nem lenne esélyük, így nekitámadt, Sai követte őt.
Bai körül a levegő ugyanolyan színben fénylett, mint a barlang, az a zöldesarany fény mindent körüllengett. Egyre jobban hátrányba kerültek, az ütéseik már nem voltak olyan célra vezetők, Sai már meg se próbálta golyótűz alá venni, amúgy se sok tölténye maradt.
Mindhárman közelharcot vívtak, de Rei aztán hirtelen háttérbe szorította magát, és a két fiút hagyta érvényesülni, ő aztán nem fog itt meghalni. Sainak nem volt ideje azzal törődni, hogy hova indult Rei, inkább bátyjára figyelt, csak remélni tudta, hogy nem hagyja itt csak úgy.
Eközben Rei a kék fény alá állt, ami a kör alakú mélyedés világosságából szűrődött ki, meghasította a kezét a sziklaoldalán, kicseppenő vérét mellkasára folyatta, és valami mágikus nyelvet használva vörös fény jelent meg körülötte. Az eddig elszenvedett fájdalmai miatt ezt a kis vágást már fel se vette, inkább az ige befejezésével foglalkozott, a sebe, igaz, sajgott, de az már mindegy volt számára. Hirtelen megremegett a barlang, és az a fény, ami gyógyította Bait, elhalványult, aztán nyomtalanul el is tűnt.
A két srác még hirtelen megtántorodott, és Reire kapták a fejüket. Rei körül a fény egyszerűen kihunyt, és egy éjfekete kardot idézett meg testéből, mind a két srác nagyot nézett.
– Ki ez a...? – kel ki magából Bai.
Reinek olyan fájdalmai voltak, hogy alig bírt talpon maradni és szájából rengeteg vér folyt ki, de nem tántorodott meg. Megtámaszkodott a földön, és onnan rugaszkodott el hirtelen, hogy Bainak támadjon. – A nevem Varjú, és kizsigerellek. – Égett a tekintete a dühtől és vérszomja, csak úgy be akarta kebelezni ellenfelét.
Bainak még ideje se volt felfogni a név jelentését, Sai lábon lőtte, ekkor Rei lecsapott kardjával, de még idejében tudta hárítani, így csak a karját hasította fel. Elugrott kettőjüktől, de ahogy földet ért, érezte sajgó lábát, aztán a semmiből hirtelen éles fájdalmat érzett meg a másik karján, de senki nem volt a közelében. Aztán a hasához kapott, és meggörnyedt, két seb jelent meg a testén, az egyik a kezén, a másik a hasán, felnézett, és olyat vett észre, amit még maga se hitt el. Rei ott állt nem messze tőle, tisztes távolságból figyelte, és magába állította a kardot. Igaz, hogy Rei is érezte a fájdalmat, de a kard rajta nem volt halálos, de Bai aggódhatott az életéért. De a fiúnak is sietni kell, mert igaz, hogy a kard éle rajta nem ejt halálos sérülést, de ő is belehalhat, ha sokáig használja.
Sai hüledezve nézett, és most igazán aggódni kezdett, azt nem hitte, hogy Rei ilyenre vetemedik.
Bai hirtelen előhúzott egy fegyvert, Sai már lőni akart, de a tára üres volt. Az érzés, ami hirtelen eluralkodott rajta, nem is az volt, hogy ő meghalhat, hanem hogy elveszítheti Reit, és ez az érzés mélyen a sötétségbe tudta volna taszítani.
De Bai egyszeriben a fejéhez szegezte a pisztolyt, mindketten lefagytak egy percre. – De hogy pont Varjúval hozzon össze a sors, kedves kis öcsém... – hangja szarkasztikusan hangzott.
– Bai?
– A főnök felkötheti a gatyáját – nevet fel. – Ha már úgyis meghalok, elmondok valamit. A főnök akar megölni téged. – Aztán se szó, se beszéd, agyonlövi magát.
Mindketten csak úgy álltak ott lefagyva, el se hiszik, hogy csak úgy képes volt megölni magát, igaz, Sai tudta, hogy egy bérgyilkosnak szégyen, ha megöli egy másik személy, így legalább meg tudta őrizni a méltóságát vagy mit. De hirtelen, mikor látta kihunyni a fényt Bai szeméből, ami már csak a sötétbe meredt, el se hitte, bátyját mindig is legyőzhetetlennek tartotta, és nekik, legfőbbként Reinek sikerült. Kicsit tán még azt is megkockáztatta, hogy ürességet érzett legbelül.
Rei aztán kicsit megroskadt, és ahogy a kard eltűnt a kezéből, a földre zuhant. Sai odaszaladt hozzá, és már aggodalmaskodna, de Rei megelőzte, és nem hagyta, hogy a fiú kérdezősködjön. – Tűnjünk el innen azonnal, mert a barlang lassan el fog tűnni, és ha benne vagyunk, soha többet nem fogunk kijutni. Fel fog emészteni.
A fiú bólintott, még visszapillantott a bátyja holttestére, aztán kicsit bukdácsolva kisiettek.
Ahogy kiértek a barlangból, felsóhajtottak, egyből a földre ültek, egymás hátának támaszkodva, szuszogtak és örültek, hogy élve kikerültek. A barlang el is tűnt, Rei hátrapillantott a fiúra, de Sai is pont ugyanezt tette.
– Jól vagy? – néz aggódva.
– Igen, elmondtam a méreg elleni varázslatot, úgyhogy most már csak pihennem kell.
– Ennek örülök – sóhajt megkönnyebbülve, és felnéz az égre, a nap is lassan elűzi a sötétet, nem is gondolta, hogy ilyen sokáig voltak odabent.
– És te hogy vagy?
– Túlélem. Még azt a csipet információt dolgozom fel, amit Baitól kaptunk.
– Igen, azzal én is így vagyok – helyesel, és kicsit az oldalához kap, még fájt neki a seb.
Semelyikük se tudta, meddig ücsöröghetek ott, de nem nagyon akartak megmozdulni, csak ültek ott egymás hátának támaszkodva, kézen fogva a romok mellett. Mindketten fáradtak és kimerültek voltak, gondolkoztak, igaz, hogy haza kéne menni, hisz Neko már biztos aggódott és őket kereste, de most valahogy ez semelyiküket nem érdekelte, főleg nem Reit, aki amúgy se szimpatizált a kis vöröskével. Becsukták a szemüket, gondolkodtak egy darabig, aztán mindketten bealudtak.
Rei kelt fel hamarabb, a fájdalom volt, ami felkeltette, az oldalához kapott, és mikor elvette a kezét, az vöröslött a vértől. Morgott egyet, de most nem tudta gyógyítani magát, úgyhogy egyszerűen csak átkötötte a derekát egy ruhaanyaggal, úgyis összevissza volt rajta a ruha, eléggé megtépázták szegényt. A nadrágja egyik fele combtól lefele nem is volt meg, a felsőről meg ne is beszéljünk, itt-ott kiszakadva, megvágva vagy épp megégve. A halovány bőre is sérülésekkel volt tele, nem volt olyan hely, ahol most nem lett volna valamilyen károsodása, haja megtépázva, szemei alatt a sötét karikák, arcán egy nagy heg tátongott, de az szerencsére már kezdett eltűnni. Megtapogatta magát, hogy van-e valami veszélyesebb sérülése, de szerencsére nem volt olyan vészes. Felnézett most már, és megkönnyebbülve látta, hogy az erdő már szép és békés volt, a madarak csicseregtek, a fák pompáztak a napfényben, úgyhogy Rei tényleg megnyugodott, a csatát ők nyerték.
Kicsit megmoccant, és akkor Sai a lábain kötött ki, ő se nézett ki túl jól, de most elég békésen szunyókált a lábain. Mosolyra késztették őt, eléggé kimerült, hogy még arra se kelt fel, hogy megmozdult és lábain kötött ki.
Rei nem keltette fel, hagyta pihenni.
A szürkeség haja is kócosan állt összevissza, a ruhája neki se nézett ki jobban, a felsőrésze majdnem teljes mértékben leégett, a nadrágja itt-ott kiszakadva. Úgyhogy mindketten elég megtépve néztek ki.